Itt az alkalmas, szent idő!

„Itt az alkalmas szent idő, az üdvösségnek napjai, hogy megtisztítsuk a szívünk, lemosva vétkek szennyeit.” Ez az ősi nagyböjti himnusz csodálatosan foglalja össze a hamvazószerdán megkezdett különös kegyelmi idő, a nagyböjt tartalmát. Bár a kilenc versszak együtt adja az igazi, teljes üzenetet, Mózes és Illés, majd az Úr Jézus negyvennapos böjtjétől egészen a mi mai böjtölésünk értelméig, mi most csak az első verset idéztük fel, kedvcsinálóul.

Az úgynevezett tempus acceptabile, vagyis a most ránk köszöntött alkalmas idő kifejezés biblikus háttere Izajás próféta (Iz 49,8), illetve az ő szavait idéző, értelmező Szent Pál apostol írásában (2Kor 6,2) található: „A kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad. Nos, most van itt a kellő idő, most van itt az üdvösség napja!”

Hogy pontosan milyen legyen számunkra itt és most ez a nagyböjti „alkalmas idő”, azt Barsi Balázs ferences atya fejti ki a legszemléletesebb módon.

A legfontosabb, hogy teológiai, vagyis az Istennel kapcsolatban lévő böjt legyen.

Azután krisztusi, vagyis keresztény böjt legyen, azaz hasonlítson Krisztus böjtjéhez, és közelebb vigyen hozzá magához, aki negyvennapos pusztai tartózkodása során megszentelte a böjtölést.

Balázs atya röviden ismerteti még böjtölésünk okát, célját, módját és gyümölcsét is. Az okát úgy határozza meg, hogy a keresztény böjt mindig Isten irántunk való szeretetének személyes megtapasztalásából fakadjon, amely arra késztet, hogy vele legyünk és rá figyeljünk, testben-lélekben egészen ráhangolódva akaratára.

A böjt célját abban látja, hogy testi, szellemi és lelki életünket egyaránt megnyissuk a Szentlélek előtt, s így ő eltöltsön bennünket és működjék bennünk.

A böjtölés módjával kapcsolatban a lényeg az, hogy mindenekelőtt a szívünket-lelkünket méregtelenítsük, és a rejtekben, vagyis szívünk pusztaságában akarjunk együtt lenni az Egyetlennel, Istennel.

Végül gyümölcsét tekintve böjtünk akkor lehet krisztusi, ha az Úrral való bensőséges együttlét áldásai kiáradnak a körülöttünk élő emberekre, ha ők is megérzik, hogy nem mi, hanem maga Isten vonzza őket általunk. (Vö. Barsi Balázs OFM: Itt az alkalmas, szent idő. Szentírási elmélkedések nagyböjt napjaira,12., Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 2016)

A böjt alkalmas idejének hangsúlyozása után, végezetül még arról szeretnék írni, hogyan győzhetünk a kísértés felett. Az Úr Jézus Krisztus a saját példáján keresztül arra tanít bennünket, hogy a kísértést csak úgy győzhetjük le, ha állandóan gazdagítjuk magunkban a gyermek bizalmát, az Atya iránti szeretetet. Ez a bizalom hisz abban, hogy Isten minden szándéka a jóra, vagyis az üdvösségre vezet. Vajon él-e bennem ez a gyermeki bizalom, az Atya szeretetére való ráhagyatkozás?

Nagyböjt szent negyven napja arra hív bennünket, hogy tanuljuk meg újra imádni az Istent, szívünkben napról napra szítsuk fel a bizalmat, az Istenre figyelő tüzet az imádságban, a böjtben, lemondásaink konkrét tetteiben és az alamizsna, vagyis a cselekvő szeretet mozdulataiban. Így majd nem fogjuk engedni, hogy legyőzzön minket a rossz, inkább mi győzzük le a rosszat a jóval (vö. Róm 12,21).

Győzedelmeskedjünk a kísértések felett az Úr Krisztussal, hogy vele együtt részünk legyen isteni dicsőségében is!

Szerző: Bognár István

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír