A tömeg ítéletéről

„Megháborodott.” Jézusról mondták ezt, az evangélium tanúsága szerint nem csupán az írástudók, hanem bizony az „övéi” is: a rokonai, a családja. Még édesanyja, Mária is ott van abban a csapatban, akik a pletykák hallatán eljönnek, hogy megmentsék Jézust. Jobb belátásra akarják bírni, mert hiszen az terjedt el Jézusról, és ezt az övéi is elhitték, hogy megháborodott.

Lehet, hogy a szégyen áll a mai evangéliumi szakasz középpontjában, amit akkor érzünk, amikor sebezhetővé válunk, értéktelennek érezzük önmagunkat. Bűntudatunk van, bűnbánat helyett. Érdekes, hogy manapság is, éppúgy, mint az evangéliumban, a tömeg ítélete váltja ki ezt. Elterjed egy hír, pletykálnak az emberek, és olyan értékítélet nyomaszt bennünket, amelyből – minthogy nincsen személyes tere – nem lehet tovább lépni a megbocsátás, a tisztázás és a kiengesztelődés felé. Beleragadunk, és már magunk is elhisszük, hogy értéktelenné lettünk. „Megháborodott” – olyan stigma ez, amelyet egy arctalan tömeg üt rá Jézusra.

Lehet, hogy a félreértés áll a mai evangélium középpontjában. Még Mária is ott van a családi misszióban, amelynek az a küldetése, hogy jobb belátásra bírják Jézust: hogy ne szolgáltassa ki magát ennyire, hanem inkább gondolja át, mit beszél és kik előtt. Jöjjön haza, és hagyjon fel a vándorló apostol életmódjával. Miért fontosabb neki az a tizenkét jött-ment, mint a saját vére? A félreértés mögött a mi élethelyzeteinkben is gyakran ott áll a féltés, a ragaszkodás, a még ki nem teljesedett szeretet. Csak azt tudjuk félreérteni, akire már felfigyeltünk, akivel fontos lenne, hogy egyetértsünk. Akit jó lenne szeretnünk.

Lehet, hogy a mai evangélium az elvárásokról szól, az életünk megszokott kereteiről, amelyek táplálnak és megőriznek bennünket. Csak a megháborodott akarná átrendezni a mindennapok tartóoszlopait. Miért akar Jézus különc lenni? Miért beszél másról, mint a papok? Miért olvassa másként a Tórát, mint az egyházi vezetők? Miért választ másfajta családot? Talán az édesanyák értik meg igazán, milyen kín és fájdalom, ha gyermekük az elvárások és a valóság közé szorul. Mi nem akarnánk kimenteni, azonnal hazahozni az ilyen helyzetbe került szerettünket?

Jézus máshogy alakítja azt az evangéliumi történetet, és ezáltal minden emberi történetünket. Hordozza a szégyent, a félreértést és az elvárásokat, de nem ezek irányítják, hanem egyedül a szeretet:

a konkrét, az itt és most a másikhoz odaforduló szeretet. Érzi, hogy szégyen, félreértés és elvárások veszik körül, de ő ezek helyett a körülötte lévő emberekre figyel. Ő értünk jött, az emberekért, nem pedig az elvárásainkért. Mireánk néz, minket lát, és így szól: „Íme, az én anyám és testvéreim.”

Szerző: Juhász-Laczik Albin OSB

Magyar Kurír