A helyes önismeretről folytattak kerekasztal-beszélgetést a Párbeszéd Házában

A megjelenteket Machalik Krisztina, a Mária Rádió szóvivője köszöntötte. Elmondta: a rádió fő témája 2023-ban a béke – önmagunkkal, embertársainkkal, a teremtett világgal, Istennel. Az est témáját is ennek jegyében választották ki, hiszen az önmagunkkal való békéhez elengedhetetlen az önismeret.

A beszélgetés moderátora Görög Dóra volt, aki bevezető mondataiban Avilai Nagy Szent Terézt idézte: „Az életszentséghez vezető úton az első lépés az önismeret.”

Görög Dóra kérdésére, hogy szükség van-e önismeretre, és ha igen, mikor, hogyan ismerjük ezt fel, Hofher József így válaszolt: számára szükséges az önismeret, a „ki is vagyok én?…” kérdés felvetése. Emlékeztetett: Kosztolányi Dezsőnek ez természetes volt, amikor a Halotti beszédben azt írta:

Okuljatok mindannyian e példán. / Ilyen az ember. Egyedüli példány… / a homlokán feltündökölt a jegy, / hogy milliók közt az egyetlenegy.”

Kíváncsi vagyok, miért vagyok, ki vagyok. Fontos kérdések ezek. Biztos, hogy a Jóisten nem tévedésből teremtett meg, volt valami szándéka velem, de mindnyájunkkal is – mondta a jezsuita szerzetes.

Varga Péter Pius leszögezte: mindenkinek szüksége van önismeretre, mert az ember úgy van teremtve, hogy vágyakozik arra, hogy találkozzék azzal az egészséges énjével, ami benne van. Ezt nevezhetjük akár a mindnyájunkban élő gyermeknek is. Ahogyan növekedünk, egyre jobban elfordulunk ettől a gyermeki énünktől, amivel születtünk, amilyennek Isten teremtett minket, és utána hosszú ideig tartó folyamat ismét rátalálni erre. Élethossziglan tartó folyamat, kaland; senki sem spórolhatja meg magának.

Az önismeret arról szól, hogy mik a gyengeségeink, a vakfoltjaink.

A gyengeségeinktől szenvednek legjobban a hozzánk közel állók, és a vakfoltjainkban találkozunk egymással.

Az önismeret ott kezdődik, hogy elszánjuk magunkat a változtatásra. Ez nem olyan egyszerű, mert akkor az ember valóban szembesül önmaga sötétségével. Nagyon jó, ha van egy másik személy, aki szembesít önmagunk sötétségével, de segít is abban, hogy megváltozzunk, hogy kiteljesedjünk.

Kovács András Péter szerint saját magunk ismerete nélkül elképzelhetetlen a világ ismerete.

Saját magad egy dombocska vagy, amire szépen felballaghatsz, ha tudsz, hogy körbenézz a világra.”

Mindenki mást lát nyilván a világból, az alapján, hogy ő maga kicsoda. Önmagad ismerete, jó dombon lenni, és onnan megismerni a világot, ez kölcsönösen hat egymásra – fejtette ki az ismert humorista. Hozzátette: az önismeret legfőbb gátja én magam vagyok, meg a mesélő, aki a fejemben látja a világot és engem, és elmeséli nekem, hogy mit kell látnom. A mesélő szeret történeteket fabrikálni, és kipótolni az információkat képzelettel, emellett smúzol nekem, mindig én vagyok a pozitív főhős a történetben.

Mizsér Attila felidézte: kilenc-tíz éves korában kezdte el az öttusázást, és hamar felismerte, hogy ott nem lehet mellébeszélni. Az egyéni sportok különösen ismertek arról, hogy nem lehet kifogásokat keresni, az eredményjelző tábla megmutatja a teljesítményt. Meg kell keresni a hibák okát, ami éveken át tartó folyamat – soha nincs vége, mindig lehet új dolgokat felfedezni.

Egyedüliségünk valóban igaz, olyan szinten, hogy itt, ebben a teremben 150-200 külön univerzum ül. Mindnyájunknak az a feladatunk, hogy minél jobban megismerjük önmagunkat, kiaknázzuk a bennünk rejlő képességeket. Az élet boldogsága elképzelhetetlen önismeret nélkül, de a boldogság sem tartós állapot. Meg kell tanulnunk az élet természetes hullámzását, amivel együtt boldogok lehetünk – fogalmazott az olimpiai és világbajnok öttusázó.

Görög Dóra kérdésére, hogy mi lehet az egészséges önértékelés szerepe, forrása, Mizsér Attila kifejtette: az önismeret felé vezető út visz el bennünket az apró kudarcokon és az azokat feldolgozó sikerélményeken keresztül odáig, hogy egyszer csak azt mondjuk magunkról: „Jó vagyok úgy, ahogyan vagyok, minden hibámmal és erényemmel együtt.” Ekkor kezd kialakulni az egészséges önértékelés.

Hofher József leszögezte: napjaink természettudományos kutatásai is igazolják, hogy az ember nem evolutív termék. Ha elfogadjuk, amit Kosztolányi megfogalmaz a Halotti beszédben, hogy az embernek „a homlokán feltündökölt a jegy, / hogy milliók közt az egyetlenegy”, ez inspiráló lehet. Fantasztikus titok vagyunk, mint ember csodálkozunk rá önmagunkra. Az Isten személyes lelket teremt belénk, ezért nem vagyunk egyformák. Kosztolányi agnosztikus volt, de intuitív módon fogalmazta meg a lényeget, amikor egyedüliről és nem egyediről írt.

Varga Péter Pius kiemelte: az önismeret útját sokféleképpen lehet járni, nagyon sokszínű ez az út. Egyikre sem mondhatjuk, hogy ez az egyedül üdvözítő; Isten, a Megváltó műve valamiképpen mindegyik úton érvényesül. A lényeg, hogy mindenki megtalálja a maga útját.

Kovács András Péter elmesélte egy személyes élményét, érzékeltetve, hogy az önismeret útján valóban sokféleképpen lehet járni, és hogy mennyire többrétegű egy konfliktus.

Tavaly december 6-án az ikergyermekei Mikulás-ünnepsége volt az iskolában. Marcaliban volt fellépése, emiatt nem tudott jelen lenni az ünnepségen, pedig tudta, hogy a gyerekeinek ez mennyire fontos lett volna; kislánya szavalt, kisfia trombitán játszott. Az előadást már szeptemberben lekötötték, minden jegy elkelt. A humorista számára azért is kiemelten fontos ez a kérdés, mert úgy nőtt fel, hogy az apja soha nem volt ott az iskolai ünnepségeken, helyette ivott. Egy idő után már nem is szerette volna, hogy megjelenjen, nehogy valami botrányt okozzon, és szégyenkezzen miatta. Ezért elhatározta, hogy ő a gyerekeinél ezt másképp fogja csinálni. S lám, azonnal kudarcot vallott. Feszült volt, és igyekezett a helyzetből a lehető legtöbbet kihozni, sms-eket írogatott a feleségének, kérte, azonnal vegye fel videóra az ünnepséget, ami hatkor kezdődik, ő hétkor lép színpadra; hívják fel rögtön, mégiscsak érezzék a gyerekei, hogy fontosak számára. Ám a felesége nem hívta vissza, neki pedig színpadra kellett lépnie, héttől kilencig szórakoztatnia kellett ötszáz embert, miközben végig az járt az agyában, mi van a feleségével, a gyerekeivel, miért nem hívták, mennyire magára lett hagyva. Ugyanúgy magára hagyják a gyerekei és a felesége, ahogyan az apja hagyta magára gyerekkorában.

Kovács András Péter szerint azonban ha lehámozza a rétegeket a felszínről, akkor ráébred: ez a konfliktus elsősorban benne történik, az, hogy a felesége nem hívta vissza, ugyanolyan dacos válasz, mint annak idején a nyolcéves gyermek reakciója, aki nem látta ott az apját az ünnepségen. Ez az egész tulajdonképpen az akkori és az azóta is benne élő gyerek válasza. A konfliktus az ő lelkében játszódik le, ezért a párbeszédnek nem a felesége és közte kell megtörténnie, hanem az egykori kisgyerek és a mostani énje között. Azt a kisgyereket kell elsősorban megnyugtatnia, és ha lejön a színpadról, és látja, hogy van három nem fogadott hívása a feleségétől, akkor úgy kell visszahívnia, hogy ez a beszélgetés már lezajlott benne. S miután tisztázódik, hogy a felesége nem haragból nem hívta fel, hanem mert elhúzódott az ünnepség, az asszony azt is kimondja: neki teljesen más a viszonya a gyerekeivel, mint az apjával volt gyerekkorában. Az ilyen konfliktusos helyzetek feloldásában nagyon sokat segíthet a helyes önismeret.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír