A Krisztus-hirdetés útján

Az Egyház a mai vasárnapon a missziókért imádkozik, adományainkkal támogathatjuk a missziók munkáját. Erről a témáról szólnak a prédikációk, maga Ferenc pápa is, követve elődei példáját, körlevélben hívja fel a figyelmünket egy-egy aktuális témára.

Jézus missziós parancsa minden idők keresztényei számára követendő parancs: „Menjetek és hirdessétek!”

A missziós küldetés a történelem folyamán igen változatos átalakulást produkált. Isten népe folyamatosan nőtt fel a feladathoz, fogalmazta meg saját szempontjait a Krisztus-hirdetés útján. Az Egyház pedig teret, helyet, közösséget biztosított, hogy a meghívottak otthonra, igaz lelki örömökre leljenek. 

A mai evangéliumban egy furcsa jelenetről tudósít Márk. Két testvér olyan merész kéréssel fordul az Úrhoz, hogy biztosítsa számukra majd Isten dicsőségében a megfelelő helyet. Az első, ami meglepő, hogy Istennel mindenről lehet társalogni. Elképzeléseink, vágyaink, vízióink beleférnek ebbe a dialógusba. Jézus pedagógiája lenyűgöző. Ezen absztrakt kérést nem kineveti, nem lehurrogja a tanítványokat, nem feddi meg őket, hanem egy más értelmezési kulcsot ad nekik. Nagyon kevés ember éli meg jól a bizonytalanságot. Legtöbbünk feszült, frusztrált lesz. Az Úr tanítványai, akik a nagy küldetés útjára úgy indulnak el, hogy nem kapnak evilági életbiztosítást, helyette a kiszolgáltatottság, beleértve egészen életük fizikai konkrét veszélyeztetését is, az Úrral való sorsközösség vállalást tapasztalhatják meg.

Ez a mindent adva, semmit sem megtartva önmagamnak azok számára lesz követendő életpálya, akik a Krisztus-követés radikális útján képesek a végsőkig elmenni.

Az olyan biztos pontok az életemben, mint a család, a közösség, a barátok, a munka a missziós parancs fényében relatívvá válnak. Egy nem várt helyzet vagy pillanat azonnal lerombolhatja álmainkat, átalakítja az életünket. Helyünket életünk folyamán sokszor újraértelmezzük, keressük és megtaláljuk. Nyugalmunk és békénk Istenre alapozott bizonyosság. A múltban éppúgy voltak, ahogy most is vannak és a jövőben is lesznek olyan elhivatott nők és férfiak, akik azáltal lesznek jellé a világban, ahogyan élnek: egyszerűen tanúskodnak az Életről, mely megjelent köztünk.

Szöveg: Serfőző Levente

Magyar Kurír