A vallásbéke Cusanusnál és Pico della Mirandola műveiben – Bakos Gergely OSB előadása a Sapientián

Bakos Gergely OSB kutatási területe a középkori filozófia, és mint aki e korból származó szövegekkel foglalkozik, előadása módszertani bevezetőjében egyfajta nézőpontváltást javasolt a hallgatóságnak: szükségesnek tartotta leszögezni, hogy amikor a vallásbéke mai kérdésére keresünk választ késő középkori szövegekben (ezúttal Cusanus és Pico della Mirandola műveiben), óvatosan kell eljárnunk. A középkori szövegeket mint saját koruk világnézeti keretei közt született szövegeket kell olvasnunk.

A helyes nézőpontváltás által pedig új fényben láthatjuk meg a vizsgált kérdést. Az előadó elmondta: a középkori filozófiai művek általában latinul íródtak, nem különültek el a filológiától, s természetesen még nem követ(het)ték az újkori eszményeket (például: idea clara et distincta elv).

A Sapientia Szabadegyetem aktuális sorozatának témája a béke, a vallásbékéről való gondolkodás ennek kitüntetett területe, amely a középkori szerzők szellemi horizontján átfogó világlátássá tágul, mind filozófiai, mind emberi szempontból. Az 1494-ben elhunyt Giovanni Pico della Mirandola ezt így fogalmazta meg Oratio című művében (ami eredetileg egy római filozófuskonferencián felolvasandó beszéd lett volna, a különféle filozófiai iskolák közötti béke óhajával): „Ezt a békét kívánjuk barátainknak, ezt kívánjuk ennek a kornak, ezt kívánjuk minden háznak, ahová belépünk, ezt óhajtjuk lelkünknek, hogy általa Isten háza legyen...”

Bakos Gergely OSB hozzátette, hogy Pico fejtegetéseit a középkori értelemben vett vallásfogalmon (religio) belül kell értékelnünk, amely Mezei Balázs vallásfilozófus meghatározása szerint „átfogó valóság: istenhit, misztika, erkölcs, kultusz, Egyház, művészet, szaktudomány, filozófia – teológiailag szervezett rendszerben”. A korban a religio elsősorban a kereszténységet jelentette, ugyanakkor az előadó megjegyezte: kétségtelen, hogy 1453-ban egy felkavaró történelmi pillanatban, amikor II. Mehmet szultán elfoglalta Konstantinápolyt (véget vetve a Kelet-római Birodalom több mint ezeréves fennállásának), megjelent egy vallási értelemben is jelentős vetélytárs, az iszlám. „Ennek az eseménynek a korabeli percepciója talán a 2001. szeptember 11-i terrorcselekmények súlyos tapasztalatához mérhető” – mondta az előadó.

Mindemellett elmondhatjuk, hogy a középkor világképe egységes, ahogy azt legérzékletesebben Dante Isteni színjátéka mutatja, még ismeretlen fogalom a világvallás, a vallástudomány, a vallásszabadság, a vallási tolerancia; ezek újkori fejlemények – tette hozzá Bakos Gergely.

A vallási konfliktusok a korban a kereszténységen belül maradtak (bár nem lehet figyelmen kívül hagyni az oszmán-török iszlám térnyerést). 

Az előadó a középkor időbeli behatárolására John Marenbon (Cambridge) „hosszú középkor” elméletét tekinti alapul, a Kr. u. 200–1700-ig terjedő időszakra vonatkoztatja. A középkori filozófiát meghatározó gondolkodó Szent Ágoston (meghalt 430-ban), s ekképpen középkori szerző Giovanni Pico della Mirandola is. Ez utóbbi filozófus, akinek a vallásbéke témájához kapcsolható műveiről Bakos Gergely elsőként szólt, a 15. század egyik legjelentősebb gondolkodója.

Gazdag grófi családba született, végigjárta kora leghíresebb olasz egyetemeit, Arisztotelész, Averroes, Ockham tanításait szívta magába, Platón, Plótinosz és más neoplatonista szerzők életművével ismerkedett. A latinon és görögön kívül arabul és héberül tanult és a kabbalisztikát is értékelte keresztény szempontból. Könyvgyűjteménye 1697 kódexet tartalmazott. Lorenzo de’Medici barátja volt.

A párizsi Sorbonne egyetemen született meg benne nagyszabású terve: Itália minden filozófusát és teológusát hívja össze a saját költségén Rómába, a kereszténység fővárosába, hogy az általa összeállított, ókori és középkori, pogány és keresztény filozófusoktól válogatott vallási és filozófiai tételeket, valamint az általa ezekből levont következtetéseket (Conclusiones) nyilvánosan, egy konferencia keretében megvitassák. E konferencia bevezető beszéde lett volna az Oratio.

A pápai teológiai bizottság a 899 tétel közül számosat kifogásolt. Pico ifjúkorában halt meg, élete végén a teológia tanulmányozásának szentelte magát.

Morálfilozófiája a lelki békére irányul, ars poeticája szerint a filozófia segítségével nem pénzt akar keresni, hanem a lelkét kívánja kiművelni (therapia) – mondta az előadó.

Ismeri Hermész Triszmegistosz, a püthagoreusok bölcsességét; elve, hogy a filozófiák sokarcú világának fényében tündököl a számos módon megközelíthető igazság.

Korának szellemi vitáit a görög filozófia és a kereszténység kapcsolatának értékelése határozza meg. Leonardo Bruni humanista történetíró szerint Platón és Arisztotelész is összeegyeztethető a kereszténységgel, mások szerint Platón a magasabbrendű, Arisztotelész haszontalan. Pico della Mirandola úgy látta, hogy a két filozófus összhangba hozható („a létező az egy”), sőt, ahogy már Abelardus vallotta az ősi (priscus) teológiákról, filozófiákról (Zoroaszter, Hermész Triszmegistosz, Orfeusz), azok is szintézisbe hozhatók, csak jól kell érteni tanaikat, ahogy a kabbalát is. Pico szerint akkor valósul meg a béke, amikor megértjük a különféle filozófiák egységét. 

Bakos Gergely előadása második részében Nicolaus Cusanus (1401–1464) német bíboros, teológus, filozófus és természettudós De docta ignorantia (A tudós tudatlanság) és De pace fidei (A hit békéje) című műve alapján beszélt a vallásbékéről. Utóbbi művet Cusanus éppen 1453-ban írta, abban az évben, amikor II. Mehmet szultán elfoglalta Konstantinápolyt.

Cusanus könyvében a különböző vallások – többek között zsidó, keresztény, iszlám, buddhista, huszita – képviselői beszélgetnek a hitről, a béke megteremtésének lehetőségeiről. A filozófus bíboros meggyőződése szerint a vallási igazság megértése békét von maga után (az iszlámmal kapcsolatban is). Mindenek alapja a tudós tudatlanság (docta ignorantia), ami Cusanusnál arra vonatkozik, hogy az Istenre irányuló megértésünk paradoxonokba (itt mint retorikai alakzatok) ütközik, fogalmi hálónk nem képes lefedni Isten valóságát, amely túl van az ellentéteken. Bakos Gergely kifejtette: a „tudós tudatlanság” szókratészi belátás, ami azt fejezi ki, hogy be kell látnunk megismerésünk határait.

Cusanus ifjúkorától fogva érdeklődött a különféle vallások és azok szertartásai iránt, s megállapította: egy a vallás a különféle szertartásokban.

A Szentháromság hitformuláját nem ideológiai (egyházi tekintély), hanem filozófiai szempontból értelmezi úgy, hogy nem más, mint az egy- és a sokistenhit alapvető belátásainak szintézise, sőt ezeket meghaladva Isten – emberi fogalmainkon túlmutató – transzcendenciájára utal. A Szentháromság-formula a docta ignorantia kifejezése.

A teológia nyelve metaforikus. Cusanus vallja, hogy a pogányok sokistenhite is erre utal, csak jól kell olvasni a vallási kijelentéseket, s ez a keresztény szemlélet elvezet a békéhez.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír