Az együtt megélt szenvedés életünk összekapcsoló ereje – Felföldi László püspök nagyböjti üzenete

Az egyházi év minden időszaka életünk legfontosabb helyzeteire, körülményeire irányítja a figyelmünket, így nagyon fontos, hogy a nagyböjtben is meglássuk, hogy mit akar tanítani, mire vezet bennünket ez a szent idő – fogalmaz üzenete elején Felföldi László püspök.

A legfontosabb, hogy szemléljük, imádkozzuk Jézus szenvedéstörténetét, a passiót a keresztúton keresztül – emeli ki a pécsi megyéspüspök. – Lényege és mélye,

hogy meglássuk a saját szenvedéstörténetünket, a saját keresztjeinket, a saját keresztúti állomásainkat, hogy ezek hogyan vannak jelen az életünkben.

Fontos, hogy ezt a családban is meg tudjuk tenni. Nagyon jó alkalom a nagyböjti idő egy-egy este leülni, és Jézus keresztútjából, szenvedéstörténetéből egy-egy állomást átelmélkedni, „és kiváló alkalom arra, hogy kiválasszuk, és beszéljünk arról, hogy melyik most az én állomásom. Most az én életem Jézus keresztútjának melyik állomásához van a legközelebb”, melyikben érzem a leginkább „otthon” magam? És utána „merjük bátor szívvel megosztani egymással, hiszen

az életünk igazi nagy összekapcsoló ereje a közös munka, az együtt megélt szenvedés és a szeretet egymásért hozott ajándéka”.

Ha ezt meg tudjuk osztani, erre rá tudunk nézni, akkor nagyon sokat fog gyógyulni a szívünk, vagy segíthetjük egymás szívét gyógyulni, és jobban megértjük a kapcsolatunkat, az élethelyzeteinket – fejti ki üzenetében Felföldi László püspök.

Kereshetünk egy-egy kis közösséget az egyházközségben, és ott ránézünk együtt erre a közös imádságra és erre a közös beszélgetésre. „Nagyon fontosnak tartom, hogy a templomi közösségi keresztutak után is legyen egy kis beszélgetés – így, egy-egy állomást, a sajátunkat megosztva, megélve –, mert így tudjuk jobban elhelyezni a szívünkben életünk keresztjét, jobban megérteni életünk szenvedéstörténetét, hogy hogyan szolgálja ez, hogyan segíti a szeretetünket, a jóságunkat, a mindennapi életünket.” De nagyon fontos, hogy akár egyedül is, leülve, átgondoljuk: hogy van ez az én szeretetem, hogy van az én áldozatom? – tette hozzá a főpásztor.

A böjt önmagában nem értelmes. Az értelmét a cél adja meg, hogy miért vállalom, mit akarok vele elérni. Nagyon fontos, hogy meglássuk, hogy

mik azok a dolgok az életünkben, amelyek akadályoznak a szeretetünkben, a kapcsolataink szép minőségében, a jóságunkban, és ott keressük meg a böjt megerősítő jelenlétét és jóságát”.

„Éljünk ennek a nagyböjti időnek, ennek a szent időszaknak nagy reménységével, hogy a húsvét (...) feltámadást, gyógyulást, élő kapcsolatot, szeretetet hozzon a családjainkban, a személyes életünkben és egyházközségeink életében, és akkor jó lélekkel, jó szívvel tudjuk a fohászt – nem csak nagyböjti időben – az életünk sok-sok szép pontján elmondani: »Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot.«”

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó (archív): Lambert Attila

Magyar Kurír