Az én papom: Kallós Péter

Már egy ideje érik bennem a gondolat, hogy jómagam is írjak néhány mondatot „Az én papom” kampányra. Az október 2-i szentmisét követően határoztam el, hogy személyes élményemet szavakba öntve megosztom. Hogy miért pont ezen a napon, arra hamarosan kitérek.

Kallós Péter atya 2014 óta Ercsi plébánosa. Azóta csupán két év telt el, de e kevés idő alatt is nagyon sok lelki táplálékot kaptam tőle.

Gyerekkorom óta járok szentmisére, de gyakran atyai útravaló nélkül maradtam. Legtöbbször azért, mert olyan filozofikus eszmefuttatást hallottam, amelyet vagy nem értettem, vagy nem sikerült beépítenem a mindennapjaimba.

Fiatalként én is érzem a világ rohanását, sürgető tempóját, vad lüktetését. Vasárnaponként azonban sikerül kizárnom minden zavaró impulzust, és nyugalomba helyezni magamat. Ehhez hatalmas segítséget ad Péter atya minden szentmiséje. Szívemet egészen kitárom, és az evangélium, valamint a szentbeszéd szavait oda bezárom.

A mise kezdetét jelző harangszó után rögtön kezdődik a szertartás. Az evangéliumot érthetően, tagoltan olvassa vagy énekli az atya. Az úrfelmutatása gyönyörű. Amit a legjobban kiemelnék mégis, az a szentbeszéde, amire mindig alaposan, precízen felkészül, gondolatmenete érthető, mondanivalója tudatosan felépített, és jól hallhatóan adja elő. Az első részben mindig segít megértenünk az evangéliumot, mindezt olyan hétköznapi példákon keresztül tárja elénk, melyeket fiatal és idős testvér egyaránt megért, és azonosulni is tud velük. Szentbeszédét mindig a szentírási részhez kapcsolódó tanulságos történettel zárja, illetve mélyíti el…

És itt térek vissza az október 2-i szentmisére; ez alkalommal ugyanis olyan útravalót kaptam, amelyre mindig emlékezni fogok. Egyszerű történet, de mégis fontos üzenetet hordoz. Első osztályos kisgyermekek tanítója vagyok egy katolikus iskolában, és ezt a tanulságos történetet az ő gyermeki nyelvükön velük is megosztottam, így rajtam keresztül huszonkilenc kisdiákhoz jutott el Péter atya útravalója. Azóta egy-egy iskolai szituáció kapcsán ők maguk hozzák fel példaként az elhangzottakat. Azóta is elmesélem nekik, hogy mit hallottam, és ha esetleg elfelejteném, nevelési célzattal, akkor ők megkérdezik: „Tegnap mit mesélt Péter atya?” Ercsi plébánosunk tehát nemcsak a szentmisén jelen lévő híveknek ad útravalót, hanem sok apró gyermeknek is.

Ezért ő az én papom, az osztályom papja.

RBJ