Az én papom: Kránitz Mihály

„Teréz anya üzenete: Szentek legyetek!” – írta naplójába Mihály atya még papnövendékként, 1986. május 28-án, mikor a kalkuttai nővérrel együtt vettek részt a reggeli szentmisén. Nála „ez a mérce, amely felé törekedni kell, ezért is kapjuk az éveket!” – tanítja. Lelkivezetője volt Lénárd Ödön atya, akinek Isten iránti hűségét 18 év börtönnel sem tudták megtörni. Tőle tanulta, hogy „a hűség életfeladat!”

Legnagyobb hibájának tartja, ha elvéti azt a pillanatot – inkább csak figyelmetlenségből –, amikor valakihez figyelmes, kedves, önzetlen lehetne – nyilatkozta.

Nemcsak „az én papom”, hanem mindazoké, akik figyelnek szavára. Azt hittem, ismerem, mert olvastam könyveit, hallgattam prédikációit, többször – este 9 óra után hazatérőben – a férjemmel együtt pár szót tudtunk váltani vele. Őt kértük meg, hogy 50. házassági évfordulónkon a hálaadó szentmisét mondja értünk. Háromszor megköszönte! Azóta érezzük, hogy „együtt él” velünk. A család – számára szent közösség. Unokáktól a nagyszülőkig mindenki érzi figyelmes szeretetét. Most már valóban ismerem.

Úgy gondoltam, 72 év hitben megélve, Isten közelében, elég erőt ad a további évekhez. Aztán elhangzott a mondat, ami rádöbbentett gyengeségemre: „Az állandó fájdalmakat el kell tudni viselni!” – nincs más lehetőség. Úgy éreztem, nem fogom bírni… És ő másnap, egyetemi órái után eljött, bátorított, és visszaadta számomra a reményt! „Nézz Krisztusra és az Ő keresztjére!” „Valaki szeretett, Valaki szeret! – mondta. – Láttad az én gyengeségemet, milyen nehéz volt elfogadni Édesanyám eltávozását!” Láttam: a gyászmisén, mikor róla beszélt, a megszokott mozdulattal átölelte… Ég és föld összeért! Láttam a szeretet győzelmét a halál felett, a „lelkeknek szent közösségében” – amint Prohászka Ottokár mondja.

Azóta Mihály atya világítótorony az életemben. Tudós pap, tanszékvezető egyetemi tanár. Több nyelven beszél, publikál, konferenciák előadója, témavezetője itthon és külföldön. Egyetemi tankönyveket, lelki olvasmányokat ír. Szerénysége mégis határtalan.

Vándorprófétaként szolgál, Szent Pál követe. Zempléntől Zaláig, Somogyig mond szentmisét a kis falvakban, gyóntat, keresztel, esket, lelkigyakorlatot tart, idős betegeket látogat… Az éjféli misét Teréz anya nővéreinél mondta a Tömő utcában, és szolgál Érden is a Szeretet Misszionáriusainál – akikkel állandó a kapcsolata – szegényeknek, hajléktalanoknak is… Szerzetesnővérek, verbiták, szociális testvérek lelkigondozója, támasza.

Nagyszerű szónok: minden szava az őt hallgatók szívébe vésődik, és cselekvésre késztet. Hiteles pap: éli, amiről beszél, amit tanít. Melegszívű lelkiatya: érti, érzi gondjainkat, és egy-egy mondattal irányt ad lépteinknek: „Az odafönt valókat keressétek!” „A mi hazánk a mennyben van, ahol az örök szeretetélet boldogsága vár!” És átértékelődnek a dolgok, elválik a lényeges a lényegtelentől…

Elküldte Boldog Apor Vilmosról mondott szentbeszédét (megtalálható az interneten). Ezeket a gondolatait olvasva felismertem megfutamodásom, gyengeségem, és ez fordulatot hozott az életemben. Azóta másképp imádkozom, másként élek. Már nem zavarnak a fájdalmak miatt átvirrasztott éjszakák….

Imádságrészlet Mihály atya Adventi útikönyvéből: „Engedd, Anyám, hogy életemet melletted tölthessem, engedd, hogy (…) részt vehessek mély fájdalmadban! (...) Nem kívánom, hogy Betlehem boldogsága kísérjen! (...) Melletted akarok állni, olyan egyenesen, mint Te, hogy egész valómat Istenemnek, a Te szent Fiadnak szenteljem.” Imája meghallgatásra talált. Egészen az Övé!

Mindenre és mindenkire van ideje. Igaz, tévéje nincs. Önellátó: úgy él, mint az ég madarai… Megköszöni, ha segíthet. Szeméből sugárzik a jóság, a szeretet, ezért a gyermekek is ragaszkodnak hozzá.

„A keresztény életforma a másokért adott élet!” – tanítja. Így él ő, értünk. Szívvel-lélekkel tanítja, neveli a kispapokat, hitoktatókat. Isten ajándéka mindnyájunknak.

Köszönöm, hogy nyájához tartozhatok.

Egy a legkisebbek közül,
Pániné Mária