Az én papom: Szabon Gábor, a budapesti Assisi Szent Ferenc-templom plébánosa

Az én papom Szabon Gábor atya, a budapesti ferencvárosi Assisi Szent Ferenc-templom plébánosa.

Gábor atyát körülbelül 27 éve ismerem. Akkoriban még az V. kerületben laktunk, és a Szent István-bazilikába jártunk Alberti Árpád atya miséire. Árpád atya nagyon jól összefogta a kisebb-nagyobb gyerekeket, sok ifjúsági vezető is volt a csoportban. Minden szombaton zarándoklat-kirándulást vezetett, amiben az ifjúsági vezetők is segítették. Gábor (akkor még nem atya) is ilyen ifjúsági vezető volt, és többször előfordult, hogy két nagyobb gyermekemet (ők még kisiskolások voltak), ha későn ért véget a túra, hazakísérte a lakásunkra. Sokszor a vasárnapi szentmise után vendégül láttuk ebédre otthonunkban. Ilyenkor nagyon jókat beszélgettünk, játszottunk is a gyerekekkel. Harmadik gyermekem születése után viszont kicsi lett a lakás, ideköltöztünk a Ferencvárosba, és a Szent Ferenc-templomba jártunk. Gábort pedig felvették Esztergomba, így egy jó időre megszakadt a kapcsolatunk. Ám az egyik vasárnap a nagyobbik fiam egyedül ment a templomba, és azzal jött haza, hogy nem tudjuk elképzelni, ki tartotta a misét: Gábor! Most már mint atya. Innentől kezdve a mai napig töretlen a kapcsolat.

Nagyon sok családi eseményünkön jelen volt, a legtöbbször mint pap; csak felsorolom ezeket: kisebbik fiam keresztelője, engem, mikor beteg voltam, a kórházban és itthon is meglátogatott, lányomat ő eskette, unokáimat ő keresztelte, hét éve meghalt édesapámat és egy hónapja meghalt apósomat is ő temette.

Miséit is nagyon szeretem. Prédikációit sokszor valamilyen személyes példával fűszerezi, arra törekszik, hogy mindenki megértse. Igyekszik összefogni a közösséget: minden korosztálynak tart hittant, igekört vezet, a fiatalokat is meg tudja szólítani, gitáros zenekar is szolgál a templomban. A gyerekeket változatlanul nagyon szereti, ők is az atyát; „Óriás” a beceneve. Azért is választottam ezt a képet, mert látszik, hogy szívesen odabújnak hozzá; ugyanakkor Gábor atya szeméből nyugalom, jóság árad. Eleinte nem akartam nála gyónni a személyes ismeretség miatt, de most már nem zavar. Sőt! Mindig tud valami megnyugtató gondolatot mondani.

Nemrég beteg volt, reméljük, tényleg meggyógyult, és még sokáig tudja a plébániát vezetni.

Simonkayné Sz. Júlia