Az Eucharisztia tisztelete 165/2.

A liturgiában Krisztus ünnepli a Mennyei Atya szövetségben elköteleződő szeretetét az egész világ iránt. Éppen ennek misztériuma csúcsosodik ki az Eucharisztia ünneplésében, amely mintegy koncentrikusan átjárja az Egyház egészét, annak legparányibb sejtjéig. Az Eucharisztia ünneplése nem puszta szertartás, hanem a Krisztussal való személyes és közösségi kapcsolat alázatos, odaadó, engedelmes, de a teljes egzisztenciát alakító megvalósulása úgy, hogy ez a kapcsolat egyben hordozója is az egész üdvtörténetnek és minden egyes szereplőjének. Másrészt az Eucharisztia mint a feltámadt Krisztus kenyér és bor színe alatti jelenléte számunkra, éppen a vele való szentségi kapcsolatformák célja és forrása (fons et culmen). A Krisztussal való személyes és közösségi kapcsolatba nyerünk beavatást a keresztség és bérmálás szentségében; a bűnbánat szentségében a Krisztussal és Titokzatos Testének tagjaival való kapcsolat tisztaságát éljük; a házasság, a papság és a betegek kenetének kiszolgáltatása és az Útravaló, de még a temetés szertartásának imádságai is erre a kapcsolatra utalnak.

A papság feladata tehát sokkal mélyebb a Krisztus-hívők tanításának és nevelésének szolgálatában. Szolgálatuk közben a papok arról tesznek tanúságot, hogy milyen a Krisztussal való kapcsolatuk, milyen módon kötődnek hozzá. Ez nem pusztán a hierarchia és az Egyház szervezeti felépítésének kérdése, hanem a szövetségi kötődésből forrásozik az Egyház hierarchiájának és szervezeti felépítésének is a lényege. Antiochiai Szent Ignác így ír a szmirnai közösségnek írt levelében: „Én tudom és hiszem… egyedül Jézus Krisztus nevében mindent elviselek, hogy vele együtt szenvedjek, mert ő tesz képessé rá, aki teljesen emberré lett” (A szmirnaiakhoz III,1; IV,2). Ebből az eszméből következik: „A püspök nélkül semmi olyat ne tegyetek, ami az egyházzal kapcsolatos! Azt tartsátok érvényes eucharisztiának, amelyet a püspök vagy megbízottja végez! Ahol a püspök megjelenik, ott legyen a sokaság, ahogyan, ahol Jézus Krisztus van, ott van a katolikus egyház.” (A szmirnaiakhoz VIII,1-2).

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír