Az Eucharisztia ünneplése 9.

A  Graduale Romanum úrnapi szentmiséjének Alleluja tételéhez kapcsolódik a Lauda Sion Salvatorem kezdetű szekvencia. Megjegyezzük, hogy amennyiben A szentmise olvasmányai kötetben található rendet követjük, úgy a szekvencia egésze, illetve annak záróversszakai Ecce panis angelorum kezdettel megelőzik az Alleluja énekét, mivel az olvasmányokat közlő kötet latin editio typicája nem rendelkezik a zsoltárok, az alleluja és a szekvencia dallamáról. Amennyiben viszont a Római misekönyv Ordo cantus missae rendelkezését követjük, amely jelzi a dallamot és megegyezik a Graduale Romanum kiadással, úgy a szekvencia az Alleluját követi, minthogy annak szerves részét képezi. A szekvencia, ahogy az azt megelőző Graduale és Alleluja, szintén VII., bizonyos versszakaiban pedig VIII. módusban áll. Dallama eredendően Szentviktori Ádám († 1146/1192) breton származású latin költőnek, a Notre-Dame-i iskola jeles képviselőjének, valamint a székesegyház praecentorának (az énekes együttes vezetője) Laetabundi iubilemus, illetve Laudes crucis attollamus kezdetű, új stílusú szekvenciájából származik. Noha volt vélemény, mely szerint a szekvencia szerzője Szent Bonaventura, mégis Martine, Noël Alexandre és Thomasius bíboros tanúsága szerint a szerző Aquinói Szent Tamás, aki IV. Orbán pápa megrendelésére írta a huszonnégy versszakos szekvenciát, amely az Oltáriszentség alapítását és az átlényegülés tanát ünnepli. A szekvencia bekerült az 1570-ben kiadott Római Misekönyvbe is. Forrásaink között említhetjük a XIII. századi régi (francia) Misekönyvet, a XIV. századi sensi, sarumi, herefordi és yorki liturgikus könyveket. A mai előírásoknak megfelelően éneklése nem kötelező. 

Fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír