A társadalom értékrendjét tükrözi – Beszélgetés az abortusszal kapcsolatos törvénykezésről

Emellett Írországban is megkíséreltek változtatni a harmincas években született alkotmányon, ebben az ügyben népszavazást is kiírtak, ám végül az ír polgárok ezt nem támogatták. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Csink Lóránttal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának tanárával.

– Mi az alkotmány szerepe a modern jogrendszerekben?

– Az alkotmány a jogrendszer csúcsa, minden jogszabálynak ehhez kell alkalmazkodnia. Vagyis nem létezhet olyan törvény, rendelkezés, amely ellentétes az alkotmánnyal. Az első nagy alkotmányozási hullám a francia forradalom idején indult el. Ebben az időben merült fel az egyes társadalmakban az a kérdés, hogy milyen világban is szeretnének élni, mihez akarnak igazodni a jövőben. Ez persze valamiképpen arról is szólt, hogy milyen elképzelésük van a világról, mi az adott társadalom értékrendje. Egy amerikai, egy német, egy francia vagy egy magyar egészen másként gondolkodik a társadalomról, az egyén szerepéről és az államról.

Az alkotmány egyrészt egy szabálygyűjtemény, amelyhez a jognak igazodnia kell – leginkább azért, hogy kiszámítható legyen az életünk –, másrészt kifejezi egy társadalom értékrendjét is.

– Mindenütt létezik ehhez hasonló?

– Tulajdonképpen igen. A briteknél is létezik egy emberi jogi kódex, ám ott részben a törvények, részben a bírói esetjog alkotja a szabályanyagot. De a civilizált államok túlnyomó részében van alkotmány. 

– Milyen esetben szoktak változtatni az alkotmány szövegén? 

– Ha a gyerekünkkel társasjátékozunk, fontos, hogy a szabályok világosak, ugyanakkor állandóak legyenek, mert ha menet közben változtatunk, akkor nem fogunk tudni játszani. Ám előfordul olyan helyzet, amikor mindenképpen módosítani kell, elsősorban azért, mert megváltoztak a körülmények. Az alkotmány esetében is így van: ha átalakul a társadalmi berendezkedés, ha módosulnak a viszonyok, akkor érdemes az alkotmányt is ehhez igazítani. Az egyik lehetőség, hogy a törvényalkotó rájön, az eddigi szabályozás nem megfelelő, valami jobb kell helyette. Ilyen volt a covidjárvány utáni helyzet, a különleges jogrend esete. Korábban volt erre egy alkotmányi szabály, ám ezt sosem próbáltuk ki élesben, s most kiderült, hogy valahol ki kell igazítani. A másik eset, amikor valamelyik eszmeirányzatnak, társadalmi változásnak akarunk megfelelni, ezt pedig rögzíteni szeretnénk az alkotmányban is.

– Mit írnak le ezekben a törvényekben, és mi az, amit lehetőleg kerülnek? 

– Az alkotmányba azt érdemes belefoglalni, amiben társadalmi konszenzus van. Ilyen lehet például, hogy biztosítani kell a jogegyenlőséget, a jogbiztonságot, a véleménynyilvánítás szabadságát. Emellett lehetnek olyan értékek, melyekből az alkotmányozó nem enged, ezért kerülnek be az alkotmányba. Van olyan eset, hogy ezekhez örökkévalósági klauzulát illeszt, vagyis ezeken később sem lehet változtatni. Azt nem érdemes alkotmányba foglalni, ami gyorsan változik, vagy ami mögött nincs társadalmi konszenzus. Ilyenek általában a gazdasági kérdések, a pénzügyi politika. 

– Azt kijelenthetjük, hogy a modern alkotmányok valamilyen értékrendet is képviselnek?

– Mindenképpen, hiszen az alkotmányoknak van egy ember- és egy társadalomképük. Az amerikai individualista abból indul ki, hogy a társadalom középpontjában az egyén áll, vagyis a jogrendet is így kell felépíteni, alulról fölfelé. A francia felfogás etatista, ez felülről lefelé építkezik. A magyar alaptörvény a korábbi alkotmányokhoz képest nem individualista, hanem egy olyan felfogást képvisel, amely a közösségi szempontokra helyezi a hangsúlyt.

– Minden esetben betartják, amit az alkotmány leír?

– Norvégiában az alkotmány sok jogosultságot ad a királynak, ám a gyakorlatban ez nem így van, Norvégiát is a kormány és a parlament irányítja. A király ugyan szentesíti a törvényeket, de valójában nem szól bele semmibe. A magyar népköztársasági alkotmányba sok minden szépet belevettek, ha háttérismeret nélkül olvassuk, azt látjuk, hogy számtalan emberi jogot biztosítottak a polgároknak. A valóság azonban nem így működött, a döntéseket a párt hozta, sok esetben a saját alkotmányát is semmibe véve. Egy alkotmányjogász persze azt szeretné, ha az alkotmány tükrözné azt, ahogyan a társadalom valójában működik.

– A francia szenátus nemrég elfogadta azt a javaslatot, amely alkotmányba foglalja a nőknek a terhességmegszakításhoz „szavatolt szabadságát”. A szöveg szerint „törvény határozza meg azokat a feltételeket, amelyek mellett a nő számára garantált a terhesség önkéntes megszakításának szabadsága”.

– Itt megjelenik egy olyan ideologikus elem, amellyel egy alkotmányjogász nehezen tud mit kezdeni. Az abortusz kérdése minden társadalomban megosztó, az egész nyugati világban éles vita folyik róla. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága nemrég megfordította az abortuszszabályt: a korábbi, a terhességmegszakítást széles körben engedő szabályból visszavett, és lehetőséget adott a tagállamoknak arra, hogy korlátokat állítsanak. Ha törvény mondja ki, milyen esetben lehet abortuszt végrehajtani, az tartalmi változást önmagában nem eredményez, hiszen ez eddig is így volt.

– Nem léptek át itt egy határt a franciák?

– De igen, már csak azért is, mert emögött egyáltalán nincs társadalmi konszenzus. Az is kérdés, hogy ez a szabály aprópénzre váltható-e. Ehhez ugyanis az kell, hogy kialakítsák azokat a kereteket, amelyek valós joggá teszik ezt a szabályozást. Jogi értelemben ez azért is nehéz, mert

azt, hogy az abortuszról vagy az eutanáziáról hogyan gondolkodunk, nem jogi érvek alapján döntjük el, hanem előzetes értékválasztás alapján.

A jog csak az érvkészlet gyarapítására szolgál, csupán jogi érvekkel senkit nem lehet meggyőzni sem pró, sem kontra. Az alkotmányjog a konszenzus kialakítása felé vinné el ezeket a súlyos morális kérdéseket.

– Az Európai Parlament képviselői elfogadtak egy állásfoglalást. Ebben ismét megjelenik, hogy „a biztonságos és legális abortusszal kapcsolatos ellátáshoz való hozzáférés alapvető jog”. Mit jelent ez pontosan? 

– A KRESZ szinte teljesen ugyanolyan az egész világon. Ám teljesen másként vezet egy olasz, mint egy skandináv sofőr. Vagyis a szabályok ott vannak mindenütt, ám nagy kérdés, hogy a gyakorlatban mennyire igazodunk hozzájuk. Ez igaz az alkotmányra is. Ha komolyan vesszük, akkor egy egészen más kultúrában fogunk élni, mint ha időnként eltekintünk tőle. Az alkotmány hatással van a társadalomra, ám önmagában nem fogja megváltoztatni. Az Európai Uniónak nagyon sokféle különböző szemléletű társadalmat kell közös nevezőre hoznia. Éppen ezért én ezt inkább egy politikai állásfoglalásnak gondolom, amit nehéz lesz kikényszeríteni. Egy ideologikus, politikai dokumentum mindig szabadabban fogalmaz.

Az ilyen megnyilatkozásokban az emberi jogi, etikai és társadalmi kérdések sokszor össze vannak keverve. A politikus számára ez nem jelent problémát, ám egy jogásznak igen, adott esetben neki kell szétszálaznia a különböző oldalakat. 

– Ez a szöveg azt is megfogalmazza, hogy az abortuszhoz való jogot az Európai Unió Alapjogi Chartájában is rögzíteni kell. Ennek mi lehet a következménye?

– Létezik egy olyan törekvés, amely egész Európában alapvető joggá tenné az abortuszt. Ugyanakkor nem valószínű, hogy ezt végül meg tudják valósítani, a gyakorlatban nem fogják ezt a döntést minden esetben a nők kezébe tenni. Külön kell választani a gyakorlatot az ideológiától.

– Az abortusz értelmezhető emberi jogként?

– Jogi szempontból nem, már csak azért sem, mert az államok nagy része egyaránt elismeri az állapotos nő önrendelkezési szabadságát és a magzati élet védelmét. Az európai gyakorlattal ellentétes lenne, ha a magzati élet védelmét nem lehetne érvényesíteni. Tegyünk hozzá ehhez egy fontos, tulajdonképpen nem jogi szempontot.

Az, hogy megszületnek-e a megfogant magzatok, elsősorban nem attól függ majd, hogy mi van az alkotmányban, mi szerepel a törvényekben. Sokkal jobban számít, hogy van-e támogató családi háttér, milyen a terhesgondozás, hogyan gondolkodik az életről a társadalom nagy része. Ha egy szigorú szabályozás mellett az orvos első kérdése a leendő édesanyához, hogy megtartja-e a gyermekét, az sokkal rombolóbb lehet.

– Írországban népszavazásra bocsátottak két, az alkotmány módosítására vonatkozó kérdést. Az egyik a családról, a másik a gondoskodásról szólt. Végül az ír polgárok nem támogatták a változtatást. Mintha ez a példa is azt bizonyítaná, hogy napjainkban az alkotmányt igyekeznek a trendekhez igazítani.

– Az íreknél egy, a harmincas években keletkezett alkotmány van érvényben, amely hagyományos, katolikus környezetben született. Ebben az esetben nem tartalmi, inkább szemléletbeli változásokat terveztek. Írországban a nők eddig is érvényesülhettek, befuthattak társadalmi karriert, vagyis inkább a közgondolkodáshoz akarták igazítani az alkotmányt. Az mindenképpen fontos, hogy az élet és az alkotmány köszönőviszonyban legyen egymással. Ugyanakkor itt nem annyira értékrendek ütköztek, szemben az említett francia döntéssel.

Fotó: Fábián Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2024. június 16-i számában jelent meg.