Egyház és szex – Határokat feszegető kérdések a „Szólj be a papnak” sorozatban

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A nagyszámú hallgatóságot nem kellett biztatni a kérdezésre, az Egyház és a szex olyan témának bizonyult, amellyel kapcsolatban a fiatalokat érdeklik az egyházak válaszai. Terítékre került a mindig aktuális házasság előtti szexuális kapcsolat és a fogamzásgátlás lehetősége; pirulást kiváltóan feszegették a „Hol a határ?”, „Mi bűn?” kérdését és a maszturbáció megítélését. Az érdeklődés elkalandozott a válás és az abortusz területére, a homoszexualitáshoz való viszonyra, és vallatóra fogták a papokat, lelkészeket arról, hogyan élik meg a cölibátust. A hallgatóság írásban és a plénum előtt is feltehette kérdéseit, a beszélgetést Martí Zoltán, a 777 blog főszerkesztője moderálta.

Izgalmas véleménycsere részesei lehettünk ezen az estén. Megtapasztalhattuk, milyen egyedüli nőként ellenvéleményt képviselni, de azt is, hogy nem könnyű katolikus papként mélyen intim területeket érintő kérdésekkel szembesülni, ugyanakkor megélhettük, mennyire gazdagítanak minket az ökumenikus szintről érkező válaszok.

Gombkötő Beáta, a Budapesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezet lelkésze egyedüli nőként ült a két katolikus pap, Fábry Kornél és Michels Antal, valamint az előző alkalmakról már ismert Boros Dávid baptista lelkész mellett. Mindkét protestáns lelkipásztor házasemberként és szülőként is fogadta a kérdéseket, Michels Antal atyát lelkipásztori gyakorlata mellett lelkigondozói képzettsége, Fábry Kornél atyát hit- és jegyesoktatói, valamint külföldi tapasztalatai is segítették a válaszadásban.

A beszélgetésben nagy hangsúlyt kapott a házasság előtti szexuális élet, s bár a megítélésében eltérő véleményeket fogalmaztak meg a beszélgető felek, abban egyetértettek, hogy nem visz előre a kérdés túldimenzionálása. Tóni atya szerint nem szerencsés, hogy a technika kerül a középpontba, holott a lélekről és a párkapcsolatról, egymás megismerésének történetéről kellene beszélni. Kornél atya is úgy gondolja, hogy a két ember közötti kapcsolattal kell foglalkozni, testi és lelki közösség építésére van szükség. Nőgyógyásztól szerzett ismeretei alapján arra mutatott rá: a szerelem hormonális hátteréért felelős oxitocin, a kötődéshormon termelődése nagyban függvénye annak, adunk-e teret és időt a kapcsolatnak. Boros Dávid az Énekek énekéből idézve – „Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!” – az intimitás fontosságát hangsúlyozta a témával kapcsolatban, és azt fogalmazta meg, számára inkább az a kérdés, hogyan lehet házasságot kötve egy életre ébren tartani a szerelmi érzést, és az, mennyire hiszünk a házasságkötés utáni szexualitásban. Gombkötő Bea pedig robbantott: „Szabad megismerni egymást testileg és lelkileg is a házasság előtt. Nem kell túlmisztifikálni ezt a kérdést, ez az élet valósága.” Utalt arra, hogy egyházukban lelkészeknek is születik gyerekük házasság előtt, és hozzátette: a gyerek így is, úgy is áldás. Szerinte a párkapcsolat problémája sokkal összetettebb, „nem a szexualitásban van a kutya elásva. Az együttélés sokkal nehezebb dolog, nem elsősorban attól függ, mit csinált az ember a házasság előtt.”

Véleménye reagálásra késztette a többieket: Kornél atya szerint azt kell megértenünk, hogy a szeretet döntés, nem érzelem. „Gondoljunk bele: ha érzelem lenne, parancsba kaphatnánk?” Ha ezt elfogadjuk, értjük meg, hogy a lemondás, a várakozás a beteljesülésre érték, az áldozathozatal a másikért építi a kapcsolatot. Tóni atya szerint a párkapcsolatban az embernek komoly dolga van önmagával, döntéseket kell meghoznia. „Fontos, hogy kezedbe vedd az életed, találkoznod kell önmagaddal.” A lelkésznő nem értett egyet, szerinte az, hogy az ember szeret, sokkal intuitívabb, nem döntés kérdése. Kornél atya elfogadta érvelését, de megfogalmazta a különbségtétel szükségességét a szerelem és szeretet között, és azt hangsúlyozta, elfogadható, hogy a szerelem érzete nem döntés kérdése, de az már igen, mit kezd az ember ezzel az érzéssel. Tóni atya is ezen a véleményen volt: a hétköznapokban megszokásból éljük a kapcsolatot, holott az a kapcsolat mellett meghozott döntéseket kíván, azt igényli, hogy foglalkozzunk vele, építsük.

Sokan kérdeztek rá a fogamzásgátlás lehetőségeire: a baptista lelkipásztor szerint a fogamzásgátlásnak vannak legitim módjai, amelyekben a legtöbb felekezet egyetért, és ezeket egészségvédelmi szempontok is alátámasztják. Kornél atya a bibliai iránymutatásból kiindulva a megfogant élet védelmét hangsúlyozta, mely alapján a Katolikus Egyház minden abortív technikát ellenez. Gombkötő Bea a felelős szexualitás követelményét fogalmazta meg: felelős vagyok a testemért, a másikért és a gyermekért. Tóni atya szerint ez a kérdés még házasságban élők között is tabu szokott lenni, holott fontos, hogy tudjanak erről beszélni a párok. A háromgyerekes apa, Boros Dávid úgy véli, a szexualitásban egyszerre fontos, hogy az az öröm és a nemzés forrása is. „Érdemes átgondolni, hány gyereket szeretnénk” – és magát is biztatva hozzátette: „lehet három felett is gondolkodni”.

Hol a határ, mi bűn? – kapták meg a lelkipásztorok a kérdést. Tóni atya személyes választ adott: „26 évesen mentem a szemináriumba, én is voltam szerelmes. Tudom, mit jelent elszállni, s tudom, hol vannak a határaim, hol kell visszalépnem.” Kornél atya szemléletes példát hozott: ha egy szerpentinen autózol, nem azt nézed, mennyire tudsz az út szélén menni, sőt, visszakapcsolsz kettesbe. Az a bűn, ami elválaszt Istentől, ami közém és a másik ember közé áll – fogalmazta meg. Saját udvarlását is példának hozta: mi akkoriban megegyeztünk, meddig megyünk el, ugyanakkor örültünk a megélt meghittségnek. Gombkötő Bea szerint a párkapcsolatban fontos egymás teljes megismerése, a testé is. A Tízparancsolat ezt kéri tőlünk: ne paráználkodj. Ha a másikat léleknek tekintem, nem lehet probléma. Boros Dávid a természetes fokozatosság mellett érvelt, és azt tartja fontosnak, hogy a testi egyesülés után valami kötődés maradjon a két ember között.

Az egyik hallgató a maszturbálás egyházi megítélésére is rákérdezett. „Hogy mit jelent férfinak, nőnek lenni, sokszor tanulandó terület, szüleinktől lessük el, külső forrásokból megismertek alapján haladunk – mondta Tóni atya. – Lelkigondozóként megismertem a pszichológia felfogását, miszerint az önkielégítés alkalomadtán lehet örömszerző, feszültségoldó, de az én felfogásomban mindenképpen bűn. Olyan cselekedet, ami Isten országát rombolja bennem. Az a tapasztalatom, hogy a párkapcsolati készséget gyengíti. Önkielégítést alkalmazva az ember távolabb kerül a másiktól.” Kornél atya azt mondta, az önkielégítés olyan, mint a kábítószerfüggés. „Jobb nem rászokni, mert nehéz leszokni róla.” Hozzátette: a szentségi élet terén, ha mérlegre teszem a szentáldozást, ahol Jézus Krisztussal egyesülök, vagy ezt, akkor természetesen az Eucharisztiát választom. Úgy vélte, a szexualitás ajándékát azért kaptuk, hogy másoknak örömet okozzunk. Boros Dávid úgy vélte, a szexualitás szenvedéllyé tud válni, ezért félő, hogy uralkodó lesz. „Az embernek a helyén kell tudnia kezelni, és az intimitásra kell tennie a hangsúlyt.”

Több kérdés firtatta a homoszexualitás megítélését. Miért félünk ettől keresztényként; miért van bennünk ítélkező, akár kirekesztő magatartás? A lelkipásztorok egyöntetűen elutasították a kirekesztés, elítélés vádját, és hangsúlyozták, hogy a téma társadalmi párbeszédet igényel. Tóni atya azt mondta: mi azt kérjük, ne éljék meg aktívan a homoszexualitást, és olyan körbe irányítjuk őket, ahol tudnak velük foglalkozni. Kornél atya Jézus magatartására mutatott rá: Jézus a bűnt elítélte, a bűnöst soha. A homoszexuális emberre ugyanazok a parancsok vonatkoznak. A börtönben szívesen beszélgetünk egy elítélttel, mégse mondjuk azt, hogy amit elkövetett, követendő lenne.

Bár a beszélgetés már mélyen belenyúlt az éjszakába, a cölibátus kérdéskörét mégsem engedte egy következő alkalomra halasztani a hallgatóság, mindegyik fél véleményére kíváncsi volt. Kornél atya szerint a cölibátus Isten ajándéka, aki ezt választja, osztatlan szívvel élheti meg a hozzá tartozást. „Abba az életbe, amit élek, nem férne bele egy család. Nekem is jogom van egy kis csendhez.” Hozzátette: a jól megélt papi élet megtermi a cölibátus gyümölcsét. Tóni atya szerint a házasságban is cölebsz módon kell élni, azzal, akit választottam, testi és lelkileg összetartozva. „Nem mindig könnyű beérni azzal az eggyel!” Gombkötő Beáta azt fogalmazta meg, mennyire nehéz neki lelkészként megfelelnie a feleség és a családanya szerepének. „Nem tudom, melyik a nehezebb. Beleőszülök ebbe, nőként tripla teher.” Boros Dávid pedig azt mondta, benne óriási a tisztelet a cölibátusban élőkkel szemben. „Ez számomra az Isten melletti elkötelezettség döntő szűrője.”

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír