„Elballagtunk…” – a tóthfalusi Kaszap István Kollégium diákjai

Osztályunk egyetlen kisasszonya, Püspök Ágnes mindig mosollyal és derűlátással felvértezve harcolt értünk, mint ahogyan mi is küzdöttünk volna érte, ha valaki bántani merte volna. Köszönjük, hogy ennyi mindent elviselt tőlünk, de ő is köszönje meg, hogy elviseltük a sok „szőke” kirohanását.

Dékány Máté az osztályban az az ember, aki komolyan, de mégis viccesen állt hozzá a dolgokhoz.

Szokola Krisztián a pályán is véd, így az osztályban is csendességével védte ki poénjainkat.

Macsak Dejant négy éven át feszülten és nevetésünket visszafojtva figyeltük, ahogyan füzeteit tépkedte, tollait tördelte, ha épp nem sikerült valami. Ő volt, aki szembeszállt tanárainkkal, ha szükség volt rá, és macskakarmaival küzdött értünk.

A székelykevei fiút mindenki motiválógépnek ismerte meg. Kiss Róbert mindig megfontolt és csendes volt, de amikor ritkán mégis beszólt, dőltünk a nevetéstől.

Tóth Roland szőke hajú, kék szemű szépfiú. Az osztályban szótlanul hallgatja végig a párbeszédeket, és közben hangosan fel-felnevet.

Hatala Krisztián igazi „Casanova”. Habár néha nem értettük, mit szeretne mondani, egy valamiben mindig közös volt velünk: a pályán való létében.

Rúzsa Ivánnal kapcsolatban soha nem értettük, hogy az orosz maffia miért küldte közénk legjobb emberét a szerénység álcáját felöltve.

Következik a különcködő Kollár Arnold. Ő csak három évet töltött az osztályban, így nyert egy év plusz energiát és egyben mínuszt is, mivel egy évet elveszített belőlünk. Amennyire lángelme, olyannyira felszabadultan bolond is egyben.

A fényképről hiányzik Jaksi Dávid és Rajda Tibor. Dávidunk a tanárok szemefénye volt beszólásaival és tudni nem akarásával.

Rajda Tiborban, Temerin fenegyerekében egy nagyszívű, titokzatos, jó és csendes embert ismertünk meg, de amikor szólt, mindig nagyot mondott.

Szóljunk néhány szót edzőinkről, nevelőtanárainkról is:

Volford Tibor edző lelkesítő beszéde a pályán mindig erőt adott.

Veselinov Dárkó edzőről sokan azt hiszik külseje miatt, hogy szigorú, de igazából nagyon engedékeny és melegszívű ember.

Benkó Tihamér kapusedzővel jókat szórakoztunk, ő mindig egyenes volt velünk.

Tornai Erzsébet tanárnő nagyon kedves nevelőnk volt. Humorosan és állhatatosan próbált rendet tenni közöttünk, nálunk, bennünk. Minden elismerésünk a próbálkozásaiért.

Krisztovác Róbert tanár urat erős, makacs és legfőképp bölcs embernek ismertük meg. Mindig jót akart nekünk, és a sok vita ellenére örülünk, hogy ilyen nevelőtanárunk lehetett.

Vajda Antal tanár úr halk ember és bölcs. Hangját igazán soha nem hallhattuk, csak az orgona mögül.

Utasi Jenő atyának hálával tartozunk, hogy elindulhattunk ezen a pályán, ebben a környezetben, és esélyt kaphattunk álmaink megvalósítására. Végtelenül köszönjük a sok áldozatot, amelyet értünk hozott ez alatt a négy év alatt.

A végzős osztály a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium kihelyezett sporttagozata. A tóthfalusi Kaszap István Kollégium tanulói sportolók, futballisták, a Nyers István Labdarúgó Akadémia növendékei. Ünnepélyes ballagási szentmisével búcsúztattuk őket, amit Utasi Jenő atya és Dobó Tibor atya mutatott be.

Dékány Máté és Püspök Ágnes jellemzése alapján összeállította:
Tornai Erzsébet nevelő-katekéta