Hálaadó zarándoklat indul Krakkóba – Beszélgetés Katona Istvánnal, az Isteni Irgalmasság apostolával

Az ünnepi zarándoklat alkalmából szerkesztőségünk telefonos interjút készített Katona István nyugalmazott egri segédpüspökkel, az Isteni Irgalmasság magyarországi tiszteletének terjesztőjével.

– Püspök atya hogyan lett az Isteni Irgalmasság legfőbb magyarországi apostola?

– Az isteni Gondviselés az egész életemet végigkísérte, így Isten nagy ajándékának tartom, hogy 1997 októberében Egerbe kerültem, segédpüspökként. Franciszek Macharski krakkói bíboros érsek úr 2000-ben, a jubileumi szentévben, május 31-én kelt levelében azt írta Seregély István egri érsek úrnak, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) akkori elnökének, hogy nagyon örülne annak, ha a krakkói Isteni Irgalmasság-bazilika altemplomában a négy kápolna közül az egyik magyar–lengyel szentek kápolnája lenne. Seregély István érsek úr megkérdezte tőlem, melyiket választanám. Jobb kéz felől az elsőt választottam. Érsek atya felolvasta a levelet a püspöki karnak, ők pedig egyhangúlag elfogadták Macharski bíboros kérését: Isten iránti szeretetből, hálából elkészítjük a kápolna belső díszítését, berendezésekkel, mindennel együtt.

– Hogyan történt a kivitelezés?

– A püspöki konferencia megkérte Antalóczy Lajos pápai prelátus kanonokot, az Egri Főegyházmegyei Könyvtár igazgatóját, hogy irányítsa a munkálatokat. Ő igent mondott; elutazott Krakkóba is, találkozott Jan Zając krakkói segédpüspökkel, a bazilika akkori rektorával. Megbeszélték, hogy a munkálatokat elkezdik a bazilika fölszentelése után, ami 2002-ben meg is történt. Közben azonban Antalóczy Lajos – közvetlenül a hazaérkezése után – kórházba került, és hamarosan, még 2000-ben meghalt. Mivel én voltam az Irgalmasság Alapítvány kuratóriumának magyarországi elnöke, a püspöki konferenciához fordultam, mi legyen most már a kápolnára vonatkozó ígérettel. Seregély István közölte velem: az én feladatom lesz elvégezni az elhunyt Antalóczy Lajos munkáját; a vállalt feladatunkat mindenképpen teljesítenünk kell. Várnunk kellett, míg 2002-ben Szent II. János Pál pápa megáldotta az Isteni Irgalmasság-bazilikáját. Ezt követően az altemplomban is megkezdődött a munka.

– Gondolom, a tervezés már előbb elkezdődött.

– Természetesen. Puskás László görögkatolikus lelkészt, kiváló festőművészt kérte fel Seregély István egri érsek úr, hogy tervezze meg a kápolna dekorációját. Ő kiszámolta, hogy összesen 68 személyt kellene ábrázolnia mozaikon, két méter nagyságú oldalfalakon. Ötven négyzetméteres mozaikot tervezett. A püspöki konferencia végig figyelemmel kísérte a tennivalókat. Puskás László itthon kigondolta, mennyi anyagra van szüksége ahhoz, hogy létrejöjjön az általa megálmodott alkotás, majd elutazott Velencébe, hogy beszerezze azokat. Óriási munka volt, de zseniálisan megoldotta. Jól ismerte a szenteket. Először egy kis, tíz centiméter széles szalagon bemutatta néhány szentnek az ábrázolását, utána húsz centiméteresen is, végül hatalmas kartonokra rajzolta rá őket; sőt színesben is elkészítette azt, ami majd a falra kerül. A püspöki konferenciának nagyon tetszett az alkotás, amit az illetékes állami szerv is jóváhagyott. Farkas Attila atya, művészettörténész, az Országos Katolikus Egyházművészeti és Műemléki Tanács titkára közvetített. Így aztán Puskás László és szintén művész felesége, Krivorucska Nadia megkezdhették a kápolna díszítését – most már a helyszínen, Krakkóban. Lengyel részről minden segítséget megkaptak, állványokat, létrákat; biztosították az ellátásukat. Egy hónapig dolgoztak, majd hazajöttek pihenni egy hétre, utána visszamentek, megint munkálkodtak egy hónapig.

– Ön, mint az Irgalmasság Alapítvány hazai kuratóriumának elnöke, mennyire figyelte a munkálatokat?

– Természetesen tájékoztattak a munka menetéről. A 2004-es esztendőben azt kértem Puskás Lászlóéktól, hogy szeptember közepére lehetőleg készüljenek el mindennel, mert októberben, a Fausztina nővér égi születésnapját követő szombaton (Szent Faustyna Kowalska, az Isteni Irgalmasság apostola 1938. október 5-én hunyt el, 33 éves korában – B. D.) szeretnénk fölszenteltetni a kápolnát. Erdő Péter bíboros úrnak jeleztem, hogy ez a terv. Nagyon lelkesen vállalta, hogy bemutatja a szentmisét. A lengyel–magyar barátság régi, és ezt a barátságot csak erősíti, ha a magyar nép adakozásából elkészül a krakkói Isteni Irgalmasság-bazilika egyik kápolnájában az ötven négyzetméteres mozaik. Puskás Lászlóék csodálatos munkát végeztek, és már egy hónappal korábban az általam kért időpontnál, augusztus 16-án jelezték, hogy elkészültek. Én pedig hozzákezdhettem az október 9-i hálaadó szentmise szervezéséhez, amelyet Erdő Péter bíboros úr mutatott be. Vele misézett Franciszek Macharski bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, szinte teljes létszámban, és ötszáz pap koncelebrált. Hatezer magyar vett részt a szentmisén, teljesen megtöltötték a bazilikát. Szombati nap volt, az előtte való napon ünnepeltük Magyarok Nagyasszonya ünnepét. A szentmise után Erdő Péter megáldotta a gyönyörű mozaikokkal feldíszített magyar kápolnát, a Szentek Közösségének (Communio Sanctorum) kápolnáját. Minden elkészült: oltár, ambó, papi szék, gyóntatóhelyiségek. Külön sekrestyét is kapott a kápolna, ahol a papok felkészülhetnek a szentmiseáldozat bemutatására. A mozaikokon nemcsak magyar szentek láthatók, hanem Közép-Európából származó boldogok, szentek is.

– Püspök atya kiemelten foglalkozik Szent Maria Faustyna Helena Kowalska életével, tanúságtételével. Naplójának a Szent Gellért Kiadónál és Nyomdánál megjelent, a korábbiakhoz képest jelentősen bővített kiadását is előkészítette, gondozta. Mi az, ami különösen megragadta Önt az Isteni Irgalmasság apostolának személyében?

– Ami engem nagyon megragadott, hogy a születési nevén Maria Helena Kowalska egy nagyon egyszerű, mélyen vallásos, tízgyermekes család harmadik gyermekeként született. Szülei nehéz anyagi körülményei miatt csak három évig járt iskolába, ezt követően segített szüleinek a mezőgazdasági munkálatokban; cselédként is szolgált, gazdag családoknál. Mint olyan gyakran, Jézus az ő esetében is egyszerű lélekre bízta az üzenetét, jelen esetben az Isteni Irgalmasságról szóló üzenetet. Helenában már gyermekkorától kezdve megvolt a vágy, hogy kolostorba vonuljon, de a szülei nem engedték neki. Tizennyolc éves korában azonban elkísérte a nővérét egy bálba. A mulatozás közben Helena egyszer csak meglátta az ablakban Krisztusnak az arcát, vérrel, sebekkel borítva. Jézus nekiszegezte a kérdést: „Meddig fogok még szenvedni miattad, és te meddig vezetsz félre?” Helena Kowalskát szíven ütötték Jézus szavai. Mit tegyek? – kérdezte Krisztustól. A válasz: „Utazz Krakkóba, onnan Varsóba, és ott valamelyik kolostorban majd eligazítanak téged.” Helena még azon éjszaka elutazott. Egy varsói plébános tanácsára négy kolostorba is jelentkezett, de elutasították. Csak az egyszerű lányt látták benne, úgy gondolták, biztosan nem hozzájuk küldi az Úr. Így jutott el az ötödik kolostorba, amelynek neve az Irgalmasság Anyja Nővéreinek Kongregációja volt. A rendfőnöknő első gondolata itt is az volt, hogy elbocsátja, de aztán megszólalt a lelkiismerete: mielőtt elküldené, megkérdezi, mi indította arra, hogy kolostorba lépjen. Helena elmondta, milyen kapcsolatban áll az Úr Jézussal. A főnöknő meglepődött, és azt mondta neki: menjen be a kápolnába, és kérdezze meg Jézust, valóban ide küldte-e, ebbe a kongregációba. Helena engedelmeskedett. Kis idő múlva visszatért, és közölte: Jézus kívánsága, hogy ebbe a kolostorba lépjen be. A főnöknő javaslatára Helena egy évig dolgozott, összegyűjtötte a pénzt, majd 1920-ban visszatért a kolostorba. A főnöknő most már fölvette. Helena nővér végigjárta a szükséges lépcsőfokokat, míg végül örökfogadalmat tett Krakkóban, és fölvette a Faustyna nevet. A többi nővér gyanakvó szemmel nézte őt, nem tudtak mit kezdeni a látomásaival. Az egyik nővér azt mondta neki: kedves nővér, ne higgyen ezeknek a látomásoknak, az ördög lehet az, aki tévútra vezeti. Faustyna ezért csak titokban tett eleget Jézus kéréseinek, aki egyértelműen utasította őt, hogy Naplójában jegyezze le az ő üzeneteit. Ez lelki olvasmány, amit nagyon sokan elolvastak, és megváltoztatta az életüket. Jézus parancsba adta, hogy főleg a bűnösök megtéréséért imádkozzon.

A Napló első, 1993-as kiadását Trojan Márta és Koncz Éva fordította. A Szent Gellért Kiadó és Nyomda által 2023-ban megjelentetett, második kiadásban van egy csekély változás az Isteni Irgalmasság rózsafüzérében: a nagy szemekre nincs változás, míg a kis szemekre: „Jézus fájdalmas szenvedéséért…” helyett: „Jézus fájdalmas kínszenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak!” Befejezésre pedig háromszor elhangzik: „Szent Isten, Szent erős Isten, Szent halhatatlan Isten, irgalmazz nekünk és az egész világnak!” Ebből a második kiadásból hitelesen megismerhetik az olvasók az Isteni Irgalmasság üzenetét. Ezt a kiadást ugyanis a félig lengyel, félig magyar Simonné Hollósi Daniella fordította és ellenőrizte, aki tökéletesen beszéli mindkét nyelvet. (A kiadványt Nagy Alexandra nézte át – B. D.) A mostani kiadás előkészítését, elrendezését én intéztem, hálából azért, hogy Egerbe kerültem. Itt ismertem meg igazán az Isteni Irgalmasság Alapítványt, és lettem annak kuratóriumi elnöke.

– A világban és az egyéni életünkben is történnek tragikus, rossz dolgok; gyakran nézünk szembe nehézségekkel, megpróbáltatásokkal. Mindezek ellenére hogyan őrizhetjük meg mégis a hitünket, reményünket, hogy a végtelen isteni irgalmasság és szeretet, Isten két legfőbb tulajdonsága mégis működik?

– Nagyon jó kérdés. Ez misztérium. Isten jóra teremtette az embert, de szabad akaratot adott neki, és ezzel nagyon sokan csúnyán visszaélnek. Ezért van az a rengeteg gyűlölet, ellenségeskedés, háború, pusztítás; szörnyű dolgok történnek. Ám éppen az Isteni Irgalmasság vasárnapjának létrehozója, Szent II. János Pál mondta:

ebben a szomorú világban, ahol ennyi megpróbáltatás történik, csak az Isten irgalmas szeretete segíthet.

Hogy aztán a Jóisten irgalma mikor és hogyan segít, számunkra misztérium, titok. Egészen biztos azonban, hogy nincsen kárba veszett imádság, amit naponta elmondunk a békéért, a megbékélésért, a háború befejezéséért, és imádkozunk azért, hogy a gonoszság ne győzedelmeskedjen. Európa keresztény földrész volt, mégis egyre kevesebb a hivatás, de egyre több támadás éri a kereszténységet. Isten malmai lassan őrölnek, de biztosan megtörténnek azok az események, amelyek szükségesek a béke megteremtéséhez. A mostani, októberi hálazarándoklat is arról szól: Isten segített eddig bennünket, kérjük az ő irgalmát, hogy továbbra is segítsen, maradjon meg a magyar nemzet, a magyar családok keresztényeknek. Szörnyű volna, ha eluralkodna Európában a muszlim vallás. Keresztények voltunk, azok is akarunk maradni.

Isten határtalan irgalmasságáról gyönyörű példabeszédek vannak, így a tékozló fiúról vagy az irgalmas szamaritánusról szóló történet. Ha valaki vétkezett az Atya ellen, a tékozló fiú igen; mégis, bűnbánó lélekkel ballag hazafelé, fogalmazza meg magában: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak a szolgáid közé fogadj be.” Ám az atya nem is engedi végigmondani ezt a bánatimát, hanem felkiált: „Örüljetek, mert a fiam meghalt, de feltámadt, elveszett, de megkerült! Örüljünk, vigadjunk, hogy visszatért!”

Az irgalmas szamaritánus példabeszéde pedig arról szól, hogy irgalmasság nélkül nincs kegyelem. Elment a félholtra vert ember mellett a pap és a levita is, egyikük sem állt meg; jött aztán a lenézett, megvetett szamaritánus, akinek megesett a szíve a fekvő, eszméletlen ember láttán. Bekötözte a sebeit, elvitte a szállásra. Fizet érte, ha többe kerül, kiegészíti, amikor visszajön. Irgalmas szív, irgalmas szó, ima, irgalmas cselekedet. Ez bizonyítja, hogy mi az irgalmasságot komolyan vesszük. Ha minden keresztény komolyan venné, jelentősen megnőne a világban az irgalom. Ha megbántottam valakit, bocsánatot kérek; ha engem bántottak meg, megbocsátok. Ferenc pápa gyakran hangoztatja: Isten nem fárad bele, hogy megbocsásson a megtérő bűnösnek. A zsoltáros pedig olyan szépen mondja:

Isten a tenyerén hord bennünket, Isten megbocsát a megtérő bűnösnek, szívesen, örömmel.

Ha elterjedne a világban az irgalom, egészen másmilyen lenne a világ. Ezért kell imádkoznunk, és ez a mostani, hálaadó zarándoklat egyúttal könyörgő zarándoklat is: Isten végtelen irgalmából legyen békés, boldog élete a ma élő embernek, és a gyermekek ebben a hitben, reményben, szeretetben nőjenek fel.

Fotó (archív): Egri Főegyházmegye; Lambert Attila; Pexels

Bodnár Dániel/Magyar Kurír