Hogyan kerüljük el közösségeinkben a lelki visszaéléseket? – Interjú Waldery Hilgeman kánonjogásszal

Waldery Hilgeman brazil-holland származású jogász jelenleg Rómában él, és számos egyházi intézményben dolgozik kánonjogászként. Több szenttéavatási per posztulátora, többek között Chiara Lubich boldoggá avatásán is dolgozik. Tagja a Fokoláre Mozgalom visszaéléseket megelőzni hivatott képzéséért felelős bizottságnak.

– Október 10-én egy kollégáddal, Maria Riccivel tartottatok egy prezentációt arról, milyen munka folyik a Fokoláre Mozgalom nemzetközi központjában, hogy megelőzhetőek legyenek a különböző típusú visszaélések, melyek megtörténhetnek, és meg is történtek a mozgalomban, és amelyek gyakran a karizmánkra jellemző közösségi lelki élethez kapcsolódtak… A téma nemcsak a mi mozgalmunkat érintheti, hanem mindazokat, akik bármilyen vallási csoportban lelki kommunióra törekszenek.

– A bizottságunk neve „A közösségi lelkiség megvalósítását vizsgáló bizottság a személyek védelme és a visszaélések megelőzése érdekében”. Már a névbe bele akartuk fogalmazni a két legfontosabb célunkat, mely egyrészt: egyre jobban megvalósítani a karizmát – vagyis a gyökerekhez való hűség –, másrészt pedig a személyt a középpontba állítani, támogatni és védeni az egyént. Szeretnénk megérteni, hogyan jutunk el a karizmától a személyig, és melyek azok az eddig gyakorolt viselkedési formák a mozgalomban, melyek esetlegesen visszaéléseknek tehetik ki a személyeket, nem feltétlenül tudatosan, talán csak azért, mert tévesen értelmeztük a karizma bizonyos elemeit. Öt szakterületet képviselünk, a lelkiségi teológiától a pszichológián át az egyházjogig, ami az én végzettségem.

– Miért volt szükség erre a bizottságra?

– Az Egyház és így a mi mozgalmunk is a szexuális visszaélések ellen prevenciós rendszereket igyekezett létrehozni. Hogyan tudunk közösségeinkben olyan biztonságos közegeket létrehozni, ahol nem történik több visszaélés? Hol hibáztunk eddig? Ezért nagy igény mutatkozott arra, hogy az egyházi közösségeken belül olyan bizottságok szülessenek, melyek két dologra összpontosítanak: egyrészt a képzésre, aminek célja a megelőzés.

Ehhez tartozik az is, hogy a közösségeket magukat is képezni kell, hogy meg- és felismerjék a visszaélések jelenségét, és így meg tudják akadályozni, hogy újra és újra megtörténjenek.

A másik cél pedig, hogy létrejöjjön szakemberek egy hálózata, akik fogadni tudják a bejelentett eseteket, amelyek ennek ellenére előfordulnak. Azonnali támogatást tudjanak nyújtani az áldozatnak, hogy megszűnjön a bántalmazás, be tudják őt fogadni traumájával, fájdalmával együtt, és azonnal közbe is tudjanak lépni az esetleges bántalmazónál, akit persze megillet az ártatlanság vélelme mindaddig, amíg nem válik bizonyossá a bántalmazás. Azaz egy olyan rendszerre van szükség, ami mindenkit véd: az áldozatot, a bántalmazót és a közösséget is. Le kellett tehát fektetnünk azokat a normákat is, hogy hogyan kell egy bejelentett esetet kezelni, és ez a dokumentum az egész közösségnek irányt mutat.

– Mi a bizottságotok munkájának konkrét eredménye?

– Írtunk egy segédanyagot, amelyben olyan alapvető fogalmakat fejtünk ki, mint a személy szabadsága, a lelkiismeret szerepe a döntéshozatali folyamatban, vagy hogy hogyan lehet a megosztások során a titoktartást és a diszkréciót tiszteletben tartani, hogyan lehet jól alkalmazni azokat a gyakorlatokat (lásd a fenti képen), melyeken keresztül csoportjainkban megéljük a közösségi lelkiséget. (…)

Természetesen nem elég leírni valamit, elengedhetetlen egy képzési folyamatot is társítani a szabályokhoz. Nem elég kézben tartani az útmutatót, ismerned kell a tartalmát, ha aszerint akarsz cselekedni. Ezért nagyon szeretnénk, hogy a mozgalom minden tagja megismerje ezt a füzetecskét, és megvizsgálja saját tapasztalatát, alakuljanak csoportok, ahol ezekről a kérdésekről beszélgetnek. Valamint a mozgalom általános képzésébe is be kell ezeket a gondolatokat építeni. (…)

– Te valóban hiszel abban, hogy a képzéssel ténylegesen meg lehet előzni a bántalmazásokat?

– Nemcsak hiszek ebben, meg vagyok róla győződve, mert tudom, hogy

ha egy jelenséget néven tudunk nevezni, és ki tudjuk mondani, hogy ez vagy az nem elfogadható számomra, akkor ez az első lépés ahhoz, hogy képes legyek megvédeni magamat.

Én határozottan képviselem, hogy a visszaélések megelőzésének legjobb módja a képzés. De ebben a folyamatban támogatni kell a közösséget, ami semmiképpen se jelentheti azt, hogy mindig a negatívumokra, a veszélyekre kell csak figyelnünk. A tudatosság a fontos, hogy értsük, mit élünk és mi vesz körül minket. Ugyanaz az ember az egyik nap még nagyon erős lehet és kiegyensúlyozott, másnap pedig érzékenyebb egy munkahelyi stresszhelyzet vagy egy lelki válság miatt, ezért késznek kell lennünk, hogy segítsük egymást ezekben az életszakaszokban. (…)

A teljes interjú IDE KATTINTVA olvasható.

A lelki bántalmazás romboló hatásairól Katharina Anna Fuchs német szakértővel tett közzé korábban interjút az Új Város online magazin, ami ITT olvasható.

Forrás és fotó: Új Város online

Magyar Kurír