Isten adta nemi identitás – Eberlein Évával beszélgettünk hivatásáról

– Ha meg kellene határozni, ki Ön, mit mondana?

– Nő, feleség, anyuka, Isten gyermeke. Elég későn vált hangsúlyossá számomra a nőlétem, ez nem volt mindig ilyen egyszerű. Éveken keresztül fiúnak éreztem magam, és haragudtam amiatt, hogy lány vagyok. Úgy tekintettem erre, hogy Isten elhibázott valamit. Most már ki tudom mondani, hogy nő vagyok, és mindennap örülni tudok neki. Igazán hálás vagyok azért, hogy eljutottam az Isten adta identitásomra.

– Sokáig az ifjúság evangelizálásával foglalkozott. 

– Aradon születtem, és hosszú időn át ott éltem. Plébániai hitoktatóként 2000-ben kezdtem el gyerekekkel és kamaszokkal foglalkozni. Később az erdélyi karizmatikus megújulásban felkértek, hogy legyek erdélyi szinten az ifjúsági evangelizáció felelőse. Hivatalosan 2004-től kerültem teljes állásba, de már azelőtt missziós feladatokat láttunk el a kollégáimmal: táborokat, lelkigyakorlatokat, lelkinapokat, ifjúsági találkozókat tartottunk kisebb és nagyobb régiókban. Ezek keretén belül került elő a párkapcsolat és a szexualitás témája. Emlékszem, 2007 körül 6–10 éveseknek szerveztünk tábort. Akkor jelentek meg az első színes képernyős mobiltelefonok. Egyik este egy tízéves kisfiú a szobában pornót mutatott a hatéveseknek, így kikerülhetetlenné vált ez a téma, foglalkoznunk kellett vele.

– Úgy tudom, a házasság előtti tisztaság megtartása fontossá vált a táborokban részt vevő fiataloknak.

– Minden programon törekszem a gyakorlatiasságra, hogy ne szálljon el a szó… Ezért kitaláltuk, hogy nemcsak beszélünk Isten tervéről, szeretetéről, hanem szervezünk egy ünnepélyes tisztasági elköteleződést: aki Isten akarata szerint akarja megélni a párkapcsolatát, szexualitását, az mondja ki, hogy mostantól kezdve így szeretne élni. Kis medálokat készítettünk a Szentlélek jelével azoknak, akik elköteleződtek. Még évekkel később is sokan viselték, és rácsodálkoztak egymásra, ha meglátták a másik nyakában, ez közös jel volt.

– Mivel lehetett a fiatalokat meggyőzni arról, hogy érdemes vállalni a házasság előtti tisztaságot?

– Meggyőzni senkit nem lehet, és nem is akarunk. Az ember vagy felfedezi az igazságot, és maga győződik meg arról, hogy ez jó neki, vagy hosszú elméleti vitákba bocsátkozik. Mi csak annyit tettünk, hogy elmondtuk: Isten szeret téged, van egy csodálatos terve számodra, amiben benne van a családos életed is. A szexualitást úgy alkotta meg, hogy jó legyen neked.

Ha bízol Istenben, akkor elhiszed, hogy jót akar neked, és amit eltervezett számodra, az jobb lesz, mint amit más mond, vagy mint amit érzel. Isten szeretetéről és a vele való együtt járásról beszéltünk mindig, aminek a szexualitás is a része. Még a tízparancsolatból is erről szól két parancs. Ha Istent kivesszük a szexualitásról való gondolkodásunkból, akkor marad az élvezet. Ez történik ma a világban: a szexuális élvezetet helyezik piedesztálra, minden akörül forog, azt istenítik. A szexualitás az életünk része, de az életünk Isten kezében van, és ő tudja, mi az, ami jó nekünk.

– Hogyan jutott el oda, hogy a szexuális nevelés témájával foglalkozzon?

– Az ifjúsági evangelizációval párhuzamosan coach, azaz életvezetési tanácsadó lettem. Éreztem indíttatást, hívást arra, hogy az identitásproblémákkal foglalkozzak, mivel az életem során magam is többször éltem át identitásválságot. A kápolnában ültem, és imádkoztam, hogy megértsem, vajon mit kér tőlem Isten, mit szeretne tenni velem. Jelet kértem. Amikor kiléptem a kápolnából, jött egy messengerüzenet: valaki azt kérdezte, foglalkozom-e ilyen nehézségekkel, mert ha igen, akkor szeretne beszélgetni velem. Két-három napon belül aztán több olyan megkeresést kaptam szülőktől, hogy a keresztény nagycsaládban felnőtt gyermekük azzal jött haza, ő biszexuális, vagy hogy nemet akar változtatni. Kérték, adjak nekik tanácsot, mitévők legyenek. Éreztem, hogy ezek által egyértelmű választ kaptam, valóban szükség van arra, hogy a nemi identitással foglalkozzam. Ezután elkezdtem utánanézni, hogy Magyarországon van-e szakirodalma a szexuális nevelésnek. A neveléssel foglalkozó szakemberek általában egy-egy fejezetet szántak a homoszexualitás témájának, a pornográfiának, de így, hogy „szexuális nevelés”, nem sok mindent találtam. Kutatni kezdtem, hogy azokban az országokban, ahol már harminc éve folyamatosan jelen van a woke ideológia, mi a rá adott keresztény válasz. Így képzem magam a mai napig is. Az elméletet aztán kipróbálom gyakorlatban a saját gyerekeimen, és látom, hogy működik. Nagyon pozitív visszajelzéseket kapok szülőktől is.

– Mi volt az, ami segített Önnek efogadni, hogy női testben él? A hite?

– Egyszerűen kinőttem ezt az identitásválságot. Tizennégy évesen tértem meg, Isten addig nem létezett számomra. Attól fogva viszont mindennap misére jártam, imádkoztam, olvastam a Bibliát, és nagyon haragudtam Istenre, hogy nem fiúnak születtem, mert akkor pap lehetnék. Ez is azt erősítette bennem, hogy itt valami tévedés van. Aztán arra gondoltam, hogy apáca leszek, de nem lettem. Kamaszkoromban volt egy bántalmazó párkapcsolatom, ami még inkább elmélyítette bennem az érzést, hogy nőként gyenge vagyok, és nem tudom megvédeni magam. Ha egy fiú lefog, nem tudsz mit csinálni… És volt nagyon jó párkapcsolatom is, ahol megtanultam felszabadultan beszélni arról, hogy nőnek lenni gondot jelent nekem. Összességében sokat segített ez az őszinteség, ahogy az Istennel való kapcsolat, az imádság is.

A szakemberek azt írják,

hogy a kutatási eredmények szerint az esetek nyolcvan százalékában egyszerűen kinövik a fiatalok a nemiidentitás-válságot, ha nem éri őket olyan külső behatás, mint a genderideológia. A gyerek belenő a testébe. Keresi, ki ő, mi ő, és megérkezik saját magához.

Attól kezdve, hogy valaki megfogant, XX vagy XY kromoszómákkal rendelkezik. A szervezetében minden ennek megfelelően fejlődik: az agya, az izomzata; és hímivarsejteket termel vagy petesejteket érlel. Biológiailag kódolva van az ember, ezt nem lehet megváltoztatni. A nemi identitás körülbelül huszonöt éves korra szilárdul meg. A mi dolgunk, hogy segítsük a gyerekünket ebben a folyamatban.

– Hány éves volt, amikor túljutott ezen a válságon?

– Tizennyolc évesen még erősen fiús voltam öltözködésben, viselkedésben, mozgásban, de akkor már vágytam arra, hogy megélhessem, milyen lenne nőiesnek lenni. Huszonévesen jutottam el idáig.

– Keresztény családokban is vannak, akiknek problémát okoz a nemi identitásuk. Hogyan kellene viszonyulnunk hozzájuk?

– Ha egy fiú lányos, vagy egy lány fiús, arra nem lehet azt mondani, hogy flancol, vagy hogy a woke ideológia kimosta az agyát. Egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy

nem a tiltakozás a helyes út a genderideológiával szemben, hanem annak megfogalmazása, hogy mi mit képviselünk. Nem megoldás, ha minősítjük azokat, akik identitásproblémával küzdenek, ha olyan szavakat használunk, amelyekkel megbélyegezzük őket.

Fontos, hogyan kommunikálunk. Jézus több szexuális bűnössel is találkozott, de egyetlen egyet sem ítélt el közülük, mindegyiket felemelte. Úgy gondolom, nekünk is ezt kell tennünk. Megjelent egy egyházi dokumentum a genderideológiáról, Férfinak és nőnek teremtette őket címmel. Ebben világosan le van írva, hogy ezt az ideológiát veszélyesnek tartjuk, és keresztényellenes, viszont a személyt, aki a nemi identitás zavarával küzd, másképpen közelítjük meg: ő is Isten gyermeke, nem ítéljük el, nem szóljuk le. Ha a gyerekeinknek homofób hozzáállást tanítunk, hogy fog odajönni hozzánk, ha maga is ezzel a problémával küzd? Mi van, ha a legjobb barátjának vagy a legjobb barátnőjének vannak ilyen nehézségei? Akkor ne barátkozzon vele? És mit mondunk, ha az osztálytársának két anyukája vagy két apukája van? Mert előfordul ilyen…

– Ön szerint mi a helyes kommunikáció és magatartás, amit a gyerekeinknek is meg kellene tanítanunk?

– Már egészen kicsi kortól fogva tudatosan tisztán kell beszélni a gyerekeinknek a szexualitásról, a nemi szervekről, a nemiség működéséről, az Isten terve szerinti kapcsolatról, az érzésekről, érzelmekről, ítélkezés nélkül. És megtanítani, hogy a nemi identitás zavarával küzdő embereket is elfogadjuk, még akkor is, ha nem értünk egyet velük. Mindenkinek szabad akarata van, eldöntheti, hogy Isten szerint éli meg a párkapcsolatát, vagy más módon, az érzései szerint. Ők nagyon nehéz helyzetben vannak.

Fontosnak tartom a tapintatot, ami mostanában kihalóban van.

Inkább az terjedt el, hogy nem vagyok tekintettel arra, más mit gondol, mit érez; azt gondolom, én mindent tudok, és aki nem úgy gondolkodik, mint én, azt elítélem… Nagyon fontos, hogy tisztán, érthetően, ítélkezésmentesen beszéljünk erről a témáról. Vitatkozni is csak indulatmentesen lehet, máshogy nem vezet jóra. A tiszta és érthető fogalmazást tanulni kell. Hogyan viszonyulnak majd a gyerekeink a woke ideológiához, ha nem adunk nekik világos tanítást, fogalmakat, gondolkodásmódot?

Eberlein Éva kurzusaira a honlapján lehet jelentkezni.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2023. július 30-i számában jelent meg.