Isten nem loholósnak álmodott minket – Tippek a nyár ritmusához

Napjaink egyik legnagyobb hatású jelensége a FOMO: fear of missing out – félelem a kimaradástól. „Minden is” kell, nem maradhatunk le semmiről, mert annyival kevesebbek leszünk. Mára sokakat kerített hatalmába ez az életérzés, a maga torz világszemléletével. Pedig van egy nem virtuális valóságunk is, ahol a dolgok tényleg megtörténhetnének velünk. Csak ez a valóság lassabb, kevésbé vibráló, ellenben több figyelmet kíván – egyszóval le kell lassulni hozzá.

Amikor a pihenés és a lelassulás ajándékairól, a széphez és a művészethez kapcsolódni tudásról kezdtem írni, rögtön Byung Chul Han kortárs filozófus művei jutottak eszembe. Ezek a revelatív erejű írások igen komolyan tükröt tartanak a 21. század emberének és társadalmainak, nem véletlenül népszerű olvasmányok ezekben az években. A rítus eltűnése és A szép megmentése című könyvecskéiben kimondottan sok szó esik a dolgok rendelt idejéről, életvezetésünk ritmusválasztásáról – végső soron a rendszeres és tudatos lelassításról is. Ez utóbbi szövegből most én is többször fogok idézni – talán egyfajta nyaralási könyvajánlónak is szánva ezt az írást.

A svájci-koreai szerzőről meg talán még annyit, hogy a Hong-Kong Review of Books egy kritikájában ezt olvashatjuk: „szinte aforisztikusan tömör írói stílusa sikeresen alakít komplex gondolatokat olvasható és meggyőző prózává”. Ezt, azt hiszem, mindenki, aki kézbe vesz tőle egy könyvecskét, néhány mondat után megtapasztalhatja. Nem ír vaskos műveket, de azok annál velősebbek – elvégre filozófus, de jó tollú filozófus. Byung Chul Hant olvasni tömör gyönyör, de érdemes rászánni (és beosztani) az időt.

Lassíts, hogy több időd legyen! Ez volna a cél. Egy ismerősömet egyszer nagyon meglepte egy atya, amikor arról kezdett beszélni neki, hogy

Isten sosem akarja azt, hogy a HÉV után fusson. Ha az a HÉV elment, akkor elment.

Isten nem loholósnak, kapkodósnak, folyton késésben levősnek álmodott meg minket. Ez a kis történet azóta gyakran eszembe jut. Isten nem akarja, hogy a HÉV után fussak? Sok kérdés megfogalmazódhat bennünk ennek kapcsán, amiket érdemes továbbgondolni.

Mégis ott van ennek a veszélye. Érdemes magamban tudatosítanom, hogyha hajlamos vagyok a „gyorsításra”: valójában amikor életritmusunkban gyorsulunk, alapvető tapasztalatunk szerint egyre kevesebb időnk lesz, nem pedig egyre több.

És miért jó, ha inkább több, mélyebb időm van? Mert az értékes dolgok megkövetelik tőlünk az időt.

Elsősorban a szeretetkapcsolatok. Ezzel kalkuláltam már a nyaralás tervezésekor? A szeretetkapcsolatokat a figyelem táplálja, a figyelmet meg nem oszthatom be két meg öt percekre.

De más értékes dolgok is említhetők itt a sorban. Az istenkapcsolat tulajdonképpen a szeretetkapcsolatok közé értendő, de ezenkívül az írás (akár napló), az olvasás, a zenélés, a kultúra befogadása és művelése is ide tartozik. Dolgok, amik rohanva nem mennek. Dolgok, amik egycsatornás figyelmet kívánnak. Amik megfulladnak egy szétklikkelt, multitasking univerzumban.

Sudár Annamária művésznő szavajárása:

Fegyelmezd a figyelmed!” Igen, ez ma az egyik legnagyobb kihívás.

Percről percre audiovizuális tartalomcunamival leöntött milliók országa ma már Magyarország is, csoda-e, ha lassan a könyvolvasás képességét is elveszítjük? Figyelmünk szétaprózódik, néhány pillanatnál tovább nem tud egyvalaminél elidőzni.

Csakhogy ha képtelenek leszünk végigolvasni egy könyvet, ugyan hogyan fogjuk tudni valódi és őszinte figyelemmel meghallgatni szeretteinket?

A nyaralásunk során jó, ha minél többet pallérozzuk hát az egycsatornás figyelmünket – nem sajnálva az időt a jó könyvektől. Lehet ez mindennapi játékunk is: most fegyelmezzük a figyelmünket!

Az egycsatornás figyelemnek más az ideje. Abba bele kell tudni lassulni.

Egyszer a nagyszülői kertben voltam nyáron, nemrég érkeztem, fejemben még megannyi gondolat kavargott, tervek és tennivalók, mindenféle feladatok. A szőlőről szerettem volna levágni valamennyi levelet, hogy a fürtöket jobban érje a nap.

Ez is csak egy feladat volt, amit mindjárt gyorsan kipipálhatok. Monoton egy munka, gondoltam, és közben fejben teljesen máshol kalandoztam. A kezem pedig nem volt elég ügyes, a levelek szárai helyett egyszer csak egy fürtöt vágtam le. Röstelltem. Az már sose fog beérni.

Majd kisvártatva újra elkövettem ezt a hibát. Ekkor letettem a metszőollót, és megálltam. Ez így nem mehet tovább: több kárt okozok, mint amennyi hasznot. Mielőtt folytatni kezdtem volna a munkát, el kellett fogadnom, hogy ez most egy teljes értékű tevékenység, amiben jelen kell lennem.

A gondolataimat, a figyelmemet újra és újra vissza kell hoznom az itt és mostba, és ebben hűségesen kitartani.

Amint ez a szemléletváltás megtörtént, nemcsak a metszés sikerült pontosabban, hanem a szőlőtőkéket is másként kezdtem látni: ágas-bogas nyúlványaik érdekelni kezdtek, a feladatomat is tisztábban átláttam, és végre észrevettem, hogy a tőkék milyen szépek.

Nekem ez az egész történet az olvasásról is szól. A szőlőmetszés ritmusa a könyvolvasás ritmusa is. Teljes, mély, a szépet meglátó figyelem. Ez az imádság (különösen a szemlélődés és a meditáció) és a baráti figyelem ritmusa is.

És – az előbbi sort folytatva – a szőlőmetszés ritmusa a jövőtervezés ritmusa is. A nyaralás picit erről is szólhat. Ez alatt azonban nem a naptár pörgetését és nem is időpont-egyeztető megbeszéléseket értek. A lelassulás egyfajta kontrollvesztéssel is jár. Nem tudom a történések ütőerén tartani a kezemet. Kénytelen vagyok a szoros nyomon követést elengedni, felhagyni a mikromenedzseléssel. Nem loholok az életem után. És ekkor – ahogy távolságot veszek a történésektől – más dimenzióban kezdem látni feladataimat, adottságaimat, körülményeimet.

„Távolság nélkül misztikum nem lehetséges” – írja Byung Chul Han. Az igazán izgalmas jövőtervezés éppen csak ekkor kezdődhet el!

A nyári lelassulás fontos szerepe, hogy rá tudjak nézni önmagamra, és tudjam keresni a misztikum, a gondviselő Isten nekem szánt jeleit.

A nyaralásom, benne a lelassulásom szólhat tehát a rejtett dolgok felfedezéséről is. (Magamban is – például, ha csöndben vagyok magammal.) És itt jön a képbe a szép felfedezése is. „A szépség egy rejtekhely” – írja a már idézett filozófus. A szép lényegéhez tartozik, hogy felfedezendő. Nem tolakodó, nem hivalkodó, nem pőre. A nyaralás lelassulása alkalmassá tehet minket a szépet figyelni, meglátni és megünnepelni. (…)

Többek között az „angyali doktor”, Aquinói Szent Tamás beszél Isten egyik legfontosabb tulajdonságaként arról, hogy szép. Isten szép, és ebből a szépségből hordoznak valamit teremtményei is. Erre viszont igazán csak úgy tudok rácsodálkozni, ebből úgy tudok épülni, ezáltal úgy tud erősödni a hitem, hogy időt adok a szemlélésre. (…)

A lelassulás nem tunyulás. Tevékeny befogadás, szemlélés, töltekezés. A pihenés nem lustálkodás. De persze tud ez kényes egyensúlynak látszani, ami könnyen felborul. Kérhetjük a Szentlelket is, hiszen a szabadidővel való helyes gazdálkodáshoz bizony bölcsességre is szükségünk van.

Szerző: Tóth Márton

Fotó: freepik.com

Forrás: Bízd Rá Magad Média

Magyar Kurír