Miben különbözik a Máltai Szeretetszolgálat rendelése az állami ellátástól, milyen vizsgálatokat végeznek az első alkalommal hozzájuk érkező pácienseken, és mi is történik a program vidéki központjaiban, azaz a Máltai Egészségpontokon?
Helyszíni riport Nyírkátáról, a Felzárkózó települések (Fete) program kelet-magyarországi egészségügyi központjából
„Szép napot, Kertész Tamás vagyok, csak azért hívom, mert már benne vagyunk a februárban, és egy vérvétel és ultrahang aktuális lenne önnek, amit a héten, méghozzá csütörtökön tudnánk lebonyolítani. Jó, ha jól látom hasi ultrahang lesz, tehát éhgyomorral kellene érkezni; nem eszünk előtte, csak sok vizet iszunk. A vérvételt akár holnap is megcsinálhatjuk. Rendben, akkor holnap 9-kor találkozunk a vérvételre, és csütörtökön 10 órakor várjuk az ultrahangra. Szép napot kívánok!”
Ez a telefonbeszélgetés a nyírkátai háziorvosi rendelőben, a Máltai Egészségpont számára fenntartott egyik szobában zajlott le. Azért utaztunk ide kollégámmal, hogy kiderítsük, miben különbözik egy máltai rendelés a szokványostól, kik a páciensek, milyen egészségügyi problémákkal keresik fel az egészségpontot, és milyen módon segítik őket az itt dolgozó szakemberek. A nap végére nem csak ezekre a kérdésekre került válasz; ráadásként a saját bőrömön tapasztalhattam meg egy olyan egészségügyi kivizsgálást, amelyet bátran nevezhetek rövid életem legpontosabb, legmodernebb és vitán felül legbarátságosabb orvosi vizsgálatának.
Nyírkáta az ország keleti felében, a Nyírség szélén fekvő kétezer fős település. A falu 2019-ben az elsők között csatlakozott a Felzárkózó települések programhoz; a Jelenlét Pontot azóta is a Magyar Máltai Szeretetszolgálat viszi. A magas lakosságszám, a település periférikus elhelyezkedése és az itt tapasztalt mindennapi nehézségek mértékének eredményeként a településen alakították ki az országos telemedicina program egyik állandó jelenléttel működő vidéki központját.
Kollégámmal kora reggel indultam Budapestről, most pedig itt ülök az egészségpont irodájában, kezemben egy bögre erős kávé, és a nagyapám egészségügyi állapotáról mesélek a velem szemben ülő Szendreiné Császári Katalin ápolónőnek. Nem pusztán barátságos érdeklődésből keveredtünk idáig, idősebb Bessenyei Mihály egészségügyi helyzete a minden páciens számára kötelező elővizsgálat részeként került szóba. Ez a minimum negyvenperces anamnézis a belépő a Máltai egészségügyi rendszerbe; az itt folytatott beszélgetés egy barátságos csevegés és egy mélyen szakmai egészségügyi felmérés ötvözete. Ilyenkor terítékre kerül a páciens életmódja, sportolási szokásai, miből mennyit eszik, minden rendű és rangú panasza van, legyen az valami új vagy a régmúlt ködébe vesző probléma; nem maradhat ki persze az ördögi hármas: kávé, cigaretta, alkohol, valamint az érrendszeri panaszok fő okozói közé frissen betörő, az újgenerációs egészségkárosítók feltörekvő fenegyereke, az energiaital sem. A személyes kérdéseket átfogó családi kórelemzést követi: ki, mikor miben szenved(ett). Így jutottunk el mi is néhai nagyapámig.
A kérdéseket feltevő ápoló az irányított beszélgetés alatt alaposan megfigyeli a beteget, hiszen egy sokat tapasztalt egészségügyi dolgozó sok olyan apró jelét ismeri a testnek, amelyek valamilyen betegségre, rendellenességre utalhatnak. Ha ilyennel találkozik, akkor feltesz pár pontosító kérdést, esetleg érint pár olyan témát, amelyet a páciens elfelejtett, vagy nem tartott fontosnak megemlíteni, ezzel szavatolja, hogy a kórkép a lehető legteljesebb lehessen. Életem kielemzése közben azért maradt idő másra is, felvették a telemedicina rendelés igénybevételéhez szükséges hivatalos adataimat, a TAJ-számomat és a lakcímkártyám adatait. Percek alatt bekerültem a rendszerbe, és az elővizsgálat végére hivatalos máltai páciensé válhattam. Miután túlestünk az anamnézisen, mind a két karomon megmérték a vérnyomásomat, az ujjamra csattintották a pulzoximétert, és lemérték a véroxigénszintemet, majd továbbküldtek a hivatalos orvosi rendelésre.
Az orvosi rendelőbe nyitva az első szembeötlő dolog az asztalon fekvő nyitott laptop: a doktornő, aki a kivizsgálásomat hivatott levezetni, ennek a képernyőjéről köszöntött – a háromszáz kilométerre innen fekvő Kecskemétről. Ez a telemedicinális rendelés lényege, az orvos a különleges eszközöknek és egy jól felkészített asszisztensnek köszönhetően akár a saját otthonából is levezetheti vizsgálatot, sőt egyes súlyos gonddal küzdő, speciális orvosi ellátást igénylő páciensnél előfordul, hogy a vizsgálata során két-három orvos is becsatlakozik a képernyőn keresztül. Elsőre kissé furcsa érzés, amikor egy képernyőnek meséli az ember, mennyit köhög reggelente, vagy hol, milyen fájdalmat érez a testében. De hála a doktornő és a helyszínen tartózkodó orvosi asszisztens összehangolt munkájának, a kezdeti gátlások hamar feloldódtak, és így maradt időm arra is, hogy a szobában található tudományos-fantasztikus filmek látványelemeihez hasonló eszközöket sorra vegyem. A körbepillantás utáni első gondolatom az volt, hogy a nyírkátai orvosi rendelő ajtaja dimenziókapu, és én már nem is a Nyírségben, hanem egy svájci magánklinika különtermében vagyok.
Ezt a gondolatot azonnal megpróbáltam elnyomni. Egy kicsit aggódtam, ha túl sokat kérdezősködőm, még a rendelés vége előtt visszaküldenek. A második gondolatomnak viszont hangot is adtam: mire is való ez a rengeteg, számomra teljesen ismeretlen rendeltetésű eszköz? EKG, vérvétel, boka-kar (BKI) vérnyomásmérés…
Az itt található eszközparknak köszönhetően rengeteg olyan vizsgálat elvégezhető, amelyre nincs lehetőség a háziorvosnál, és esetenként kórházban is heteket, hónapokat kell várakozni rájuk. Az egészségpontokon ezek nemcsak hogy elérhetőek, de már rutinból elkészítik őket minden elsőre bejelentkező páciensnél. Ennek a gyakorlatnak köszönhetően sok esetben derült már fény olyan lappangó, még tünetmentes egészségügyi problémára, amelyt amúgy sokkal később fedeztek volna fel. (...)
A riport teljes terjedelmében IDE kattintva olvasható.
Forrás és fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria