Közel egyéves előkészítő munka eredményeként új intézményekkel bővült a Katolikus Szeretetszolgálat

Az így létrejött Szent Lajos, Szent Ottilia és Szent Vendel Otthonban megmarad az eddig megszokott, magas színvonalú idősellátás, és mód lesz fejlesztésekre is. Az intézményátvétel jelentőségéről és a járvány miatt kialakult helyzetről kérdeztük Vajda Norbertet, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatóját és Ráczné Németh Teodórát, a Szent Lajos Otthon intézményvezetőjét.

– Mit várnak az új intézmények átvételétől, és miért fontos hír ez a Szeretetszolgálat számára?

– Vajda Norbert: A Szeretetszolgálat igen nehéz időkben, 1950-ben jött létre a rendek feloszlatásával földönfutóvá tett szerzetesek ellátására. Azóta kevés alkalom és készség volt a bővülésre (különösen állami feladatellátás átvállalására). A most átvett intézményekkel 425 gondozottal és új munkatársakkal gyarapszik a közösségünk. Mindhárom intézmény – a lajosmizsei Szent Lajos Otthon, a parádi Szent Ottilia Otthon és a jászapáti Szent Vendel Otthon – a helyben nagy tiszteletnek örvendő szentek után kapta új nevét: ezzel is szeretnénk megmutatni, hogy

fontosak számunkra a hagyományok, az intézmények saját, eddig kialakult, tiszteletet érdemlő világa.

Alapvető célunk, hogy tanulhassunk egymástól, hisz minden intézményünk rendelkezik a maga sajátos kultúrájával, szokásaival és munkatársaink teljes odaadással épített közösségével. A jó gyakorlatok megosztásával fogjuk a Szeretetszolgálat „szívvel, szakértelemmel” végzett munkáját még hatékonyabbá tenni – és ez hazánk legrégebbi egyházi szakmai szervezeteként kötelességünk is. Okkal bízunk abban, hogy a demencia és az idősgondozás szakértőiként tanulhatunk és újat is mutathatunk az Egyház szociális hálójának gyarapítása során. Ennek a munkának felelős részét vállalta fel Ráczné Németh Teodóra, a székesfehérvári Országos Papi Otthon és a Szent Lajos Otthon, valamint Sőregi Katalin, a Szent Ottilia és Szent Vendel Otthonok intézményvezetője.

– Mit tartanak fontosnak megtartani, és min szeretnének változtatni az új intézményekben?

– Ráczné Németh Teodóra: Az új intézményben számos nagyszerű gondozási, ápolási tevékenységet láttunk, amelyeket már így az átvétel pillanatában is kijelenthetem, hogy szeretnénk megtartani. Ilyenek például a demenciával élők ellátásában az ingergazdag környezet kialakítása, a színek használata és a közösségi terek élettel való megtöltése. Nagyszerű dolog, hogy a munkatársaink kihasználják a hatalmas udvar és kert adta lehetőségeket, így a lakók számára számos szabadtéri program is kínálkozik. Hangsúlyt fektetnek az aktivitás megőrzésére, amit kiemelten fontosnak tartok az idősek életminőségének megóvása és lehetőségek szerinti javítása érdekében. Nagyon jó ötletnek tartom a „stúdió” használatát, amelyen keresztül az intézmény teljes területén hallhatóvá válnak a kora délelőtti órákban az aktuális napi tervezett események, az elmúlt nap fontos hírei, és a születésnaposok, névnaposok felköszöntése is megtörténhet ezen a csatornán. Ez csak néhány azok közül a kiemelkedő gyakorlatok közül, amelyeket az intézmény munkatársai nap mint nap megvalósítanak.

Változásokról még korai lenne beszélni, hiszen mindenekelőtt a folyamatok alapos megismerését tartjuk fontosnak, és ezek elemzését követően kerülhet sor új ellátási gyakorlatok kialakítására. Célunk, hogy az idősek a megszokott minőségű ellátásban részesülhessenek, és a jövőbeni változások számukra kedvező hatásúak legyenek. Az egyéni szükségleteknek megfelelő szakszerű gondoskodás biztosítását otthonos, kellemes környezetben szeretnénk nyújtani az ott élő idősek számára. Fontos számunkra, hogy minden beköltöző idős ember úgy érezze, jó döntés volt, hogy a Szent Lajos Otthont választotta, az valódi biztonságot nyújt számára, szakmailag felkészült és kedves kollégák gondoskodnak róla, és így egy olyan intézményben élheti életét, amelyet igazán az otthonának tud tekinteni. Segítünk megküzdeni a betegségeikkel, enyhíteni a fájdalmaikat és biztosítjuk számukra, hogy méltósággal tudják tölteni nálunk a mindennapokat.

–  Az elmúlt év sok nehézséget és megpróbáltatást hozott az intézményekben élők és dolgozók számára. Hogyan birkóznak meg a Szeretetszolgálat otthonaiban a több mint egy éve tartó járványügyi vészhelyzettel és a bezártsággal?

R. N. T.: Nagyon nehéz helyzetet jelent a pandémia az otthonban élők és a dolgozók számára is. 2020 más volt, mint az előző évek. Kihívással, nehézségekkel és félelmekkel teli. Rettegés az ismeretlentől, nehéz döntési helyzetek naponta cipelve a felelősség terhét. Sok kollégában fogalmazódott meg a kérdés: mikor cselekszem helyesen? A munkatársak időt és energiát nem kímélve végezték a mindennapok megszokott feladatait. De ezek a feladatok mégsem voltak ugyanazok. Le kellett gyűrni a félelmet, a saját családért való aggódást, és folyamatosan azon gondolkodni, hogy a szükséges óvintézkedések miatti bezártságérzést miként tudják enyhíteni az otthonban élők számára. Mindeközben saját családjaikról is gondoskodni kellett – férjek, feleségek, gyerekek: ők is féltek, féltették az itt dolgozókat.

Minden elismerés és köszönet megilleti a munkatársaimat. Rugalmasan és gyorsan reagáltak a kihívásokra. Szükség volt arra, hogy tanuljunk – mindent, ami ebben a helyzetben segíthet: járványügyi ismereteket, a mentális segítségnyújtás lehetőségeit, korszerű fertőtlenítési ismereteket, digitális eszközök használatát, és éppen amire szükség volt.

Kreatív, leleményes ötleteket valósítottak meg kollégáim, hogy a gondoskodásunkra bízott emberek érezzék, biztonságban vannak és minden rendben lesz. Sokszor erőn felül teljesítettek, saját érdekeik háttérbe szorításával. Nem engedték, hogy a járvány felülkerekedjen. Segítettek az időseket, a hozzátartozóikat, egymást. Az összefogás csodálatos példáit tapasztalhattuk meg.

Mindezért köszönet illet mindenkit, az ápolóinkat, gondozóinkat, a takarítóinkat, a konyhán és mosodán dolgozókat, és nem utolsósorban azokat a munkatársainkat, akik a mindennapi működés gördülékenységét biztosították és biztosítják most is: karbantartók, portai szolgálatot teljesítők, gazdálkodási szakemberek. Hálámat és elismerésemet fejezem ki az elmúlt időszak áldozatos munkájáért. Valamennyi munkatársam életeket óvott, és teszi most is, kiváló emberekként és elkötelezett szakemberekként.

V. N.: Teljes mértékben egyetértek intézményvezető asszonnyal: a Szeretetszolgálat minden egyes munkatársa (legyen régi vagy épp új kollégánk) hatalmas kitartásról tett tanúbizonyságot a ránk bízottakért – felelősen, szeretettel – végzett szolgálatával. A gondozottjaink nevében is köszönet illeti őket. Itt szeretnék köszönetet mondani a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságnak és a Katolikus Karitásznak az otthonaink számára biztosított védőeszközökért, fertőtlenítőszerekért: akkor kaptunk tőlük segítséget, amikor a leginkább rászorultunk. Köszönettel tartozunk a hozzátartozóknak is: nekik is nagyon nehéz most, a legtöbben mégis megértik és betartják a szabályokat, bíznak az intézményekben és az ott dolgozókban.

– Hogy ünnepelték a Szeretetszolgálat otthonaiban a húsvétot, és mik a terveik az év hátralévő részére?

R. N. T.: A húsvét csendesen, kegyelemben telt. A pandémia ellenére is tudtuk biztosítani mindazokat a lehetőségeket, amelyek az itt élők számára a katolikus egyház legjelentősebb ünnepére, Krisztus feltámadására történő felkészülést jelentették. Természetesen ezúttal csak az otthon falain belül tudtuk ezt megtenni, szűkebb körben. A lakóink részt vettek a szentmiséken és a húsvétra való felkészülés keretében megtartott programjainkon. A járvány harmadik hullámában is elsődlegesnek tekintettük a biztonságukat. Ez az év hátralévő részét is meg fogja határozni. Terveink szerint számos eseményt, kirándulást valósítunk meg, pályázati forrást is kaptunk testvértemplomunk meglátogatására. Mindezek megvalósulását a pandémia alakulása fogja meghatározni, attól tesszük függővé, hogy el tudunk-e menni külső programokra, illetve külsősöket fogadhatunk-e az intézményünkben. Amennyiben nem lesz erre lehetőségünk, akkor szűkebb körben kerülnek megszervezésre a programjaink, és biztosan sokkal nagyobb szerepet kapnak majd az online térben tett kirándulások is.

V. N.: A húsvét ünnepét minden otthonunkban méltón megünnepelték. Burányi Roland atya, a Katolikus Szeretetszolgálat intézményeinek lelkipásztora végigjárta az otthonokat: a munkatársak és az atya segítségével a zárlat ellenére is mindenhol lehetőség volt megünnepelni Krisztus feltámadásának ünnepét. A Feltámadott Krisztus köszöntése – „Ne féljetek!” – most különösen is sokat ad számunkra: reményt, hogy ez az embert próbáló időszak hamarosan a tanulságokat jelentő múlt része lesz majd.

Fotó: Merényi Zita; Katolikus Szeretetszolgálat

Magyar Kurír
(ki)