Magyarországra érkezik John Jackson, a torinói lepel világhírű kutatója

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

– Mikor került kapcsolatba a Jackson házaspárral?

– Tizenöt-húsz évvel ezelőtt hallottam először arról, hogy az amerikai Colorado államban létezik egy intézmény, amelynek fenntartói a torinói lepel kutatásával foglalkoznak. Ezt a hírt elraktároztam a fejemben mint érdekességet, de sokáig nem törődtem vele. Másfél évvel ezelőtt aztán szakmai úton jártam az Amerikai Egyesült Államokban, s az ott tartózkodásomat meghosszabbítottuk egy turistaúttal a családdal és a barátainkkal. Akkor eszembe jutott az említett intézmény. A feleségem kinyomozta, hogy Colorado Springsben ma is létezik a torinói lepel kutatásával foglalkozó központ. Meglátogattuk az intézményt, megismerkedtünk John Jacksonnal és a feleségével. Egy lenyűgöző szakmai beszélgetés után fölmerült bennünk egy magyarországi látogatás gondolata. Már tavaly szeptemberben elkezdtem tárgyalni velük erről. Idén márciusra az erre a célra létrehozott Interface Kft. véglegesítette a magyarországi látogatás kereteit is.

– Mit kell tudnunk John Jacksonról?

– Jackson fizikusként pontosan ötven évvel ezelőtt javasolta a lepel tudományos kutatását. De a téma iránti érdeklődése már gyermekkorában felébredt, amikor az édesanyjától kapott egy könyvet a lepelről. Az akkori kíváncsiság érett tudományos érdeklődéssé a fiatal Jacksonban, amikor 1968-ban a torinói leplet választotta szakdolgozata témájául, és hangsúlyozta egy átfogó tudományos vizsgálat szükségességét. E kezdeményezésből azonban komoly kutatómunka végül is csak azután lett, hogy ledoktorált fizikából. A relativitáselmélet és a kozmológia a szakterülete. Jackson felesége, Rebecca harminc éve csatlakozott a lepelkutatáshoz. Ő egyébként ortodox zsidó volt, de katolizált. 

John Jacksonnak a lepel tudományos vizsgálatára tett javaslata nagy érdeklődést váltott ki. 1978-ban ő hozta létre a Shroud of Turin Research Project (STURP) elnevezésű kutatási programot, amely kísérleteket és elemzéseket végzett a leplen. Harminc válogatott természettudós dolgozott a csoportban, különböző beállítottságúak. Volt – illetve van – köztük ateista, katolikus, protestáns, zsidó, mindenféle ember. A kiválasztásuknál egyetlen szempont volt lényeges: hogy profik legyenek, magas szinten műveljék a tudományos hivatásukat. Nem ismerem a részleteket, de megkapták az engedélyt a lepel kutatására.  Öt napjuk – és éjszakájuk – volt a vizsgálat elvégzésére, aminek minden percét beosztották. Ez a vizsgálatsorozat hozta eddig a legnagyobb áttörést a lepelkutatásban.

– Ha megenged egy közbevetést: a torinói lepel iránt 1898-ban kezdett el kiemelten érdeklődni a tudomány.

– Valóban. Ebben az évben történt, hogy Secondo Pia amatőr fényképész elképedve látta, hogy a lepelről készült fotók negatívjai életszerűbb képet tárnak a szemlélő elé, mint az igazi. Az elmúlt százhúsz évben a legnagyobb tudományos előrelépést Jackson tudóscsapata érte el. Ami egyedülállóvá teszi a munkájukat, az egyrészt az, hogy a legkorszerűbb tudományos módszereket és eszközöket vetették be, másrész pedig az, hogy összefogtak minden olyan tudományterületet, amelynek köze lehet a lepelhez: fizika, kémia, archeológia, szövéstan, orvostan, patológia, képelemzés és így tovább. E területek nagymesterei egymás munkájára építve, multidiszciplináris módon dolgoztak, nagyon óvatosan, nehogy megsérüljön a lepel, és ezáltal eltűnjön e hajdani gyilkosság valamelyik nyoma. Jackson végeztetett szénizotópos kormeghatározást is (olyan radiometrikus kormeghatározási módszer, amely a természetben előforduló ¹⁴C izotópot használja a széntartalmú anyagok korának meghatározására, mintegy ötven-hatvanezer évre visszamenően – a szerk.). Erre a vizsgálatra is kidolgozott egy protokollt, amit ha betartottak volna, garantálhatta volna az eredmény megbízhatóságát. A kutatócsoport összehangolt munkája révén felfedezte, hogy a lepel képe háromdimenziós minőségű. Megmérték, hogy a kép intenzitása, annak világos és sötét tónusai miként függenek össze az anyagnak a testtől való távolságával. (Minél közelebb volt a lepelfelület a testhez, annál sötétebb a tónus.)

A Jackson által vezetett csoport kutatásának eredménye hatalmas vihart kavart a tudományos világban, 1980-ban – tehát alig két évvel a csoport létrejöttét követően – már a National Geographic is foglalkozott velük. Így az egész világ tudomást szerzett erről a munkáról. Néhány jó nevű labor azonban presztízskérdésnek tekintette, hogy ők végezzék el a szénizotópos vizsgálatot. Sikerült is kiharcolniuk ezt, és a John Jackson által kidolgozott alapos stratégiát félretették. Például csak egyetlen mintát vettek a szövetből.  Nincs okunk feltételezni, hogy magát a mérést nem korrekt módon hajtották végre, de az eredménye ellentétben állt mindazzal, amit a többi tudományág megállapított: azt találták, hogy a lepel a középkorból származik. Ám azóta kiderült többek között az, hogy a mintát a lepel egy olyan helyéről vették, ahol középkori szövetjavítás történt, ami eleve irrelevánssá teszi a mérést. Az is tény, hogy bizonyos szennyeződések jelentősen torzíthatják a szénizotópos vizsgálat eredményét, ezt sem vették figyelembe. De hát a hamísítással kapcsolatos elméletek nem új keletűek.

Jacksonék vizsgálatai óta is időről időre felbukkannak ilyen vélemények – mint például a közelmúltban is. Egy legutóbbi vizsgálat készítői élő embereken tanulmányozták a vér folyását, megnézték, hogy a foltok vajon keletkezhettek-e a leplen, és arra jutottak, hogy a vérfoltok egy része esetében ez képtelenség. Azonban alapvető hibákat vétettek. Sokan végigjárták már ezt az utat előttük, orvosok, patológusok, kriminológusok, és semmi olyat nem találtak, ami gyanús lett volna. A leplet hamisítványnak minősítő mostani vizsgálattal kapcsolatban megszólalt Pályi Gyula akadémikus, a Modenai és Reggio Emiliai Egyetem általános és szervetlenkémia-professzora, a téma egyik szakavatott kutatója is. Nagyon világosan elmagyarázza, hogy a vér esetében nem csupán egyszerű folyadékról van szó, vizsgálatához nem elegendő, ha azt tanulmányozzuk, hogyan viselkedik egy festékanyag az emberi bőrön vagy egy próbabábun. A vérnek változik a viszkozitása. Attól függően, hogy az ember milyen fiziológiai állapotban van, lehet sűrűbb vagy hígabb, s amint kikerül a test belsejéből, néhány másodperc múlva már másként folyik. Ezeknek a tényezőknek a figyelembe vétele mind hiányzik az említett, közelmúltbeli kutatásból.

– Hogyan összegezné a lepel kutatásával foglalkozó, John Jackson vezette tudóscsoport tevékenységének eredményeit?

– Végül is meg kellett hajolniuk a tények előtt. A bizonyításnak a kriminalisztikai oldalával nem lehet operálni, mert nincsenek Jézusról származó ujjlenyomatok, nincs DNS-mintánk, fényképünk. De amit tudunk, amit a STURP-vizsgálat feltárt, és ami azóta kiderült, az tökéletesen illeszkedik az evangéliumokban leírtakhoz. Ha létezett volna középkori hamisító, akkor felvetődne a kérdés: honnan volt olyan technikai és tárgyi tudás birtokában, amellyel még ma is csak részben rendelkezünk? Az, hogy miként szerzett olyan szövetet, amit az I. századi Palesztinában használtak, de száz-százötven évvel később már nem, szinte csak részletkérdés. Egy esetleges hamisítás olyan alapos tudást feltételezne, amit lehetetlen elsajátítani. Csak a fantazmagóriák és az összeesküvés-elméletek világába vezetnek a hamisítással kapcsolatos gondolatok, például az, hogy Leonardo Da Vinci feltalálta a fotográfiát, és így hozta volna létre a leplen látható képet.  Tény, hogy a kutatás időnként olyan dolgokkal kerül szembe, ami nem illik bele a képbe.  De egyetlen olyan problémáról sem tudok, amely ne úgy oldódott volna meg, hogy végül mégiscsak kiderült, nincs ellentmondás. A vérfolyásoknak például több iránya is lehet, ez jól látható a leplen. Az egész történelemben kevés dologról mondható el, hogy olyan alaposan bizonyított volna, mint a lepel hitelessége, de ez nagyon kényes a téma. Megint csak Pályi Gyulára tudok hivatkozni, aki egy másik nagy tudóst idézve úgy fogalmazott: milyen érdekes, hogy akik hívők, azok számára nem kardinális kérdés, hogy a lepel hiteles-e vagy sem. A lepel megerősítheti a hitet, de csupán egy a rengeteg csodálatos dolog közül. Akik viszont nem hisznek, azok a világ végéig elmennek azért, hogy bizonyítsák, ez nem Krisztus halotti leple. John Jackson pedig vallja: nem tudja, mi lenne a nagyobb hiba, ha az Egyház azt állítaná, hogy ez Jézus halotti leple, holott esetleg nem az, vagy ha kijelenté, hogy nem eredeti, pedig mégis az volna. Ez megmagyarázza azt a bölcs és óvatos magatartást, amit az Egyház tanúsít e kérdéssel kapcsolatban. Hivatalosan tolerálja e relikvia vallásos tiszteletét, de soha nem mondta ki, hogy a lepel hiteles volna. Hozzáteszem: arra, hogy miként jött létre a leplen látható kép, semmiféle magyarázat nincsen. A tudomány nem ismer olyan eljárást, mechanizmust, amely révén ez a kép megszülethetett volna.

– Mit vár a Jackson házaspár magyarországi előadássorozatától?

– Remélem, hogy minél több emberrel fognak találkozni, akik így első kézből tájékozódhatnak a lepelről, és hiteles válaszokat kaphatnak a kérdéseikre. A szervezés során arra koncentráltam, hogy az előadókörút kiegyensúlyozott legyen, egymást kiegészítő eseményekből álljon.  Jó példa erre az utolsó két nap programja Budapesten. Három, egymástól nagyon eltérő, különleges eseményen vehetnek részt az érdeklődők. Szeptember 28-án délelőtt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szervezésében lesz egy angol nyelven elhangzó szakmai előadás A lepel az első századi zsidó hagyomány fényében címmel. Erre – bár mindenki előtt nyitva áll – elsősorban szakmai közönséget várunk.  Este a 777 Offline Extra színpadi beszélgetése következik az Erkel Színházban, amely személyes közelségbe hozza majd John Jacksont. Az előadókörút záróelőadására szeptember 29-én, szombaton délután kerül sor a Szent István-bazilikában. Ez a relikviával kapcsolatos legérdekesebb kérdéskört, a lepel és a húsvéti szent három nap kapcsolatát fogja bemutatni a legújabb kutatások eredményeinek fényében. Szeretném azt is, ha az előadássorozat révén egymásra találnának a lepel magyarországi kutatói. Az eseménysorozat részletes programja egyébként megtalálható a www.torinoilepel.hu oldalon. 

Fotó: Fábián Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2018. szeptember 9-i számában jelenik meg.