A hivatás és az életszentség útja – Beszélgetés Marton Zsolt családreferens püspökkel

– A férfi és a nő biológiai neme, társadalmi szerepe és a család egyre gyakrabban válnak támadás célpontjává. Mit tehet az Egyház azért, hogy tisztán lássunk ezen a területen?

– Az Egyháznak világos tanítása van a családról, és fontos, hogy ezt minél szélesebb körben megismertessük a társadalommal. Ez csak úgy lehetséges, ha nem egy fegyelmező szervezet szigorával lépünk fel, hanem a mai ember nyelvén, szeretettel fogalmazzuk meg az üzenetünket. A társadalom figyel arra, hogy mit mond az Egyház, csak nem mindegy, miként találkozik ezzel a tanítással.

A szeretet dialógusában megfogalmazott válaszok előbb-utóbb mindenkire hatni fognak.

– Mi lehet e támadások oka? Ez már csak azért is kérdés lehet, mert elsőre azt gondolnánk, hogy mindenki egy jól működő, szeretetre épülő családot szeretne magának.

– Valóban azt látjuk, hogy Magyarországon is sok oldalról éri kritika a családot, a család intézményét. Az Egyháznak erre úgy kell reagálnia, hogy közben ne bocsátkozzon politikai vitákba. Világossá kell tenni, hogy az Egyház azért mondja ki a családdal kapcsolatos álláspontját, mert Krisztus tanítását képviseli. A genderfelfogás világszerte át- meg átjárja a médiát, ezt mindannyian tapasztalhatjuk. Napjainkban a genderideológiának olyan szerepe van, mint az ókorban a gnózisnak. Mintha valamiféle új, mindenre alkalmas tudás lenne az ezt követők birtokában, amely választ ad a család, a férfi és a nő szerepét firtató kérdésekre. A hitoktatóknak és a pedagógusoknak nagy szerepük van abban, hogy a fiatalok pontosan értsék, mit és miért állít az Egyház a férfiról és a nőről. Nyilvánvalóvá kell tennünk, hogy ez az üzenet a Szentíráson alapul, a Bibliában pedig a természettörvényre ismerhetünk rá. Valóban mindenki szerető családra vágyik, ám a számtalan behatás miatt korunk embere eltér a természettörvénytől, és inkább az ösztöneire hallgat. Ez a külső nyomás olyan nagy erővel hat, hogy elnyomja azokat a tiszta belső hangokat, amelyek a valódi természete felé vezérelnék.

Ha valamit sokan és sokszor mondanak, azt még akkor is elhisszük, ha ellentétes a belső világunkkal. A mai ember azt hiszi, hogy boldogsága sokkal inkább a fogyasztástól és a birtoklástól függ. Ez ellen tudatosan kell fellépni.

– Hogyan működik a magyar Egyházban a családpasztoráció?

– A hazai családpasztoráció alapja a stabil és összeszokott családreferens közösség. Szinte valamennyi egyházmegyében van kinevezett referens házaspár és egy családreferens pap, akik mögött gyakran egy önkéntes csapat áll. Püspökükkel együttműködve készítik elő az adott év pasztorális tervét, együtt szervezik az egyházmegye családpasztorációs eseményeit, elkötelezetten vesznek részt a Családügyi Bizottság programjain és adott esetben a munkájában is.

Mindenkori célunk, hogy elmélyítsük, és a mai ember számára érthető, világos módon kommunikáljuk a Katolikus Egyház házassággal, családdal kapcsolatos hivatalos megnyilatkozásait, tanítását. A hiteles keresztény családoknak kiemelt szerepük van az evangelizálásban. Ez a szolgálat azonban csak akkor hatékony, ha a szentmisén túl más egyházi rendezvényeken, imaalkalmakon is meg tudjuk szólítani a család minden egyes tagját, korosztályának vagy érdeklődési körének megfelelően. Az általános iskolás gyerekeket és a középiskolásokat a nekik megfelelő módon kell bevonni az egyházi életbe. A férfiakat férfikörbe lehet hívni; a legutóbbi papi családpasztorációs nap egyik fő témája is ez volt. Természetesen az idősek számára is szervezni kell nekik való programokat.

– Patris corde (Apai szívvel) kezdetű apostoli buzdításában Ferenc pápa azt írja, hogy „a világnak apákra van szüksége”. Milyen a jó apa?

– A férfi a biztonságot adó, az erőt képviselő a családban is. Inkább lélektanilag, szellemi értelemben, hiszen nem kell minden férfinak súlyemelőnek lennie. Legtöbbször az apa felelőssége, hogy a család anyagi értelemben is biztonságban érezhesse magát. De az is fontos, hogy az apa játsszon a gyerekeivel, legyen jelen a mindennapokban, hiszen csak így látják a gyerekei, milyen a férfi, ez pedig elengedhetetlen a helyes nemi szerepek elsajátításához. Leginkább az apának kell mintát mutatnia a világos szellemi tartás tekintetében is.

– Milyen a jó anya?

– Az anya a befogadó és az otthonteremtő, ő az, aki melegséget áraszt, akihez oda lehet bújni. Nem véletlen, hogy a gyermek első néhány évében rendkívül fontos az anya jelenléte. A dajkáló, kitartó, töretlen anyai szeretet nélkül nem működhet jól egy család. Ez még akkor is érvényes, ha az anya fontos beosztásban dolgozik.

– Milyen szerepük van Ön szerint a családban a nagyszülőknek?

– A szülők állnak a nevelés frontvonalában, ezért ők sokszor szigorúbbak, míg a nagyszülők feladata inkább a kényeztetés. A papnevelés hasonlatát használva: a szülő a fegyelmi elöljáró, a nagyszülő pedig inkább egy bölcs spirituálisra hasonlít.

Ferenc pápa tavaly a nagyszülők és idősek első világnapja alkalmából nagyon világos feladatot adott a nagyszülőknek: vállalják az álmaikat, hogy a fiatalok tovább tudják vinni azokat. Legyenek a szövetségeseik, adják át nekik az emlékezetüket, hogy az tanítás lehessen, és imádkozzanak, mert ezzel erőforrást nyújtanak a családjuknak.

– Rómában rendezik meg idén a Családok X. Világtalálkozóját. Mit kell tudnunk erről az eseményről?

– Ferenc pápa szándéka szerint ez nem egy találkozó lesz, hanem sok. Ennek nem csak az az oka, hogy a tervezés során még javában tombolt a koronavírus-járvány, hanem az is, hogy a Szentatya fontosnak tartja az egyházmegyei szintű pasztorális szolgálatot. Vagyis a rómaival párhuzamosan több helyi találkozó valósulhat meg. A június 22. és 26. között Rómában tartandó eseményre – melynek mottója Családi szeretet: hivatás és az életszentség útja – országonként egy püspök, egy pap és három-négy házaspár mehet. A programban szerepel egy családi fesztivál, egy kétnapos teológiai, pasztorális kongresszus tanúságtételekkel, a negyedik napon pedig lehetőség lesz a találkozásra római plébániák híveivel. Az esemény a Szentatya Angelus imádságával ér majd véget, melynek során Ferenc pápa meghatározza a találkozón részt vevők küldetését. Az egyházmegyei családi találkozók nem feltétlenül ebben az időpontban lesznek. Az időtartamuk is változó, lehetnek egy- vagy többnaposak is. A Váci Egyházmegye találkozójára július 2-án kerül sor Veresegyházon. Az egyházmegyei találkozókon lesz tanúságtétel, érthető és világos tanító alkalmak, művészi produkciók, sport- és gyermekprogramok is, vagyis minden, ami a családokat érinti

– Az Új Ember mellékleteként jelent meg a Felkészítő katekézisek a Családok X. Világtalálkozójára. Mit tartalmaz ez a kiadvány?

– Ebben hét téma köré csoportosítva találunk gondolatokat. Ez a katekézis abból indul ki, hogy a meghívást mindannyian Istentől kapjuk. Szó esik benne az életszentségről és a bibliai Názáret példájáról, amely arra hív, hogy tegyük megszokottá a szeretetet. Azt is megtanulhatjuk, hogy miért fontos a családban a testvériség. Ezzel kapcsolatban

a katekézis hangsúlyozza, hogy a családban megtanult testvériséget kell továbbvinnünk a társadalomba. A fejezetek főbb gondolatai után néhány kérdés segíti az elmélyülést, a végén pedig további elmélkedésre javasolt olvasmányokat ajánl a kiadvány.

– Ebben a katekézisben azt olvassuk, hogy a Szabad?, Köszönöm!, Bocsánat! kifejezések „nyitják meg az utat afelé, hogy a családban jól és békésen tudjunk élni”. Hogyan nyilvánul meg ez a gyakorlatban?

– A Szentatya világossá akarja tenni, hogy a szeretetet is tanulni kell. A jót természetesnek vesszük, míg a rosszért reklamálunk. Sokszor illetéktelenül avatkozunk be a másik életébe, köszönetet mondani pedig elfelejtünk. Sem Istennek, sem egymásnak nem adunk hálát. De a legnehezebb a bocsánatkérés. Ennek kultúrája azt jelenti, hogy a bocsánatkérésnél nemcsak az értelmemet kell aktivizálnom, hanem az érzelmeimet is ebbe az irányba kell terelnem.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2022. április 3-i számában jelent meg.