Miféle szeretet? – A Vigilia folyóirat és a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia vitaestje

A szervezők szándéka szerint a vitaesteken költők, szerzetesek, tudósok osztják meg belátásaikat, kételyeiket egymással és a közönséggel a szeretet-igazság fogalompárról közösen gondolkodva.

Mint az első vitaestet felkonferáló Lázár Kovács Ákos egyetemi docenstől (PPKE-BTK) megtudhattuk, a szeretet-igazság fogalompár körül forgó program ötletgazdája Hofher József SJ volt, aki a beszélgetés vezetőjeként vállalta is a faggatózást, ezt a nem mindig hálás, de jó esetben a téma kifejtését segítő szerepet.

A Párbeszéd Házában megtartott esten Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, a pszichológiatudomány kandidátusa, Gryllus Dániel, kétszeres Kossuth-díjas magyar zeneszerző, előadóművész és Varga László, a Kaposvári Egyházmegye püspöke osztotta meg gondolatait a szeretetről.

Az est rövid zenei ráhangolódással indult, Gryllus Dániel A teljesség felé weöresi gondolatvilágába emelte a hallgatóság figyelmét: „Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét. Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.”

Hofher József SJ kérdésére a zeneszerző megvallotta, a szeretetet nem tudja bizonyítani, egyszerűen elhiszi, ha valaki szereti, s attól a kritikát is elfogadja, „hiszen nem ellenem, hanem értem mondja”.

Bagdy Emőke azt hangsúlyozta, hogy a szeretetnek története van, „időben, folyamatában meggyőződünk a feltétlen bizalomról, akkor is, ha éppen nem vagyunk szerethetők”. A szeretet cselekvés, „lépés a másik felé”.

Varga László püspök csatlakozott az előtte szólókhoz: „a legfontosabb, hogy bízni tudjak és bízhassanak is bennem.” Megvallotta, hogy élete fordulópontja volt, amikor felismerte, Isten feltétlenül szereti, úgy ahogy van. Papként két alapkérdés foglalkoztatja: „szerethető vagyok-e, illetve tudok-e szeretni? S ez utóbbi kérdést az ellenségeimmel kapcsolatban is rendre felteszem.”

Bagdy Emőke kifejtette, hogy a szeretet genezise az anyával való szerves testi együttlét, a gyermeknek szüksége van a feltétlen elfogadásra, hogy azután felnövekedvén képes legyen kötődni, ragaszkodva szeretni.

Genetikailag programozott szükségletünk, hogy tartozzunk valahová, fontosak legyünk valaki számára, szabadok lehessünk, szerethessünk és szerethessenek. Mindezek alapja a kölcsönösség – mondta a pszichológus.

Hetvenöt éven át tartó kutatás mutatta ki: attól vagyunk boldog emberi lények, hogy valaki számára mi vagyunk a legfontosabbak, s tartozunk valahová (valahol otthon vagyunk, „egy pici fészekben”) és van egy kis baráti körünk is. Ezek hiányában elveszett lényként tengődünk a világban.

A szeretet forrásáról szólva Varga László püspök leszögezte: „Isten jelenléte a csendben, a belé vetett bizalom megtart akkor is, ha a személyes kapcsolataim válságba kerülnek”.

Hofher József SJ a beszélgetés további részében a szeretet „definícióját” keresve Pedro Arrupe SJ egyik lapidáris mondását idézte: „A keresztény: másokért élő ember”.

Bagdy Emőke hozzáfűzte, „ahhoz, hogy adni tudjak, meg kell élnem, hogy szeretve vagyok, vagy azt, hogy valamikor szeretve voltam. Ennek hiányában nincs motivációnk arra, hogy adjunk valami jót a másiknak, a világnak”. Az ateizmus térhódítása sajnos elvitte az embert a materializálódás felé, pedig „a léleknek a nem anyagi, a szellemi táplálékra van szüksége.”

Gryllus Dániel véleménye szerint a szeretetnek talán nincs is definíciója, az ógörög például ennek a szónak négy változatát különbözteti meg, négyféle jelentéssel. „S a szeretetet tanítani? Nem tudom… Annyit tudok, hogy szeretetteljes légkörben nőttem fel”. A zenész újfent Weöres Sándort idézte: „Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem, amikor szeretni tudtam, és szeretnek-e, nem kérdeztem.”

Varga László püspök arról beszélt, hogy magától a Szeretettől tanulhatjuk meg, mit jelent másokért élni – másként. „Másként, mint a világ: igazságban, irgalomban.”

Az életem ajándék, egy magasabb erő vezeti, amely az életbe hívott – tette hozzá Bagdy Emőke –, ezért tennünk kell valamit, a szeretet oldalára kell állnunk; hálát adni, a másik örömét keresni, mert ez az élet. A gyermek még csak kapni akar, idővel meg kell tanulnia adni is.

Varga László rámutatott, hogy szükségünk van példaképekre is, akiktől tanulhatunk.  Futó Károly atyát nevezte meg mesterének, aki negyven éven át volt lelkiatyja, valamint az értelmi sérült emberekről is beszélt, akik őszinték, „nem játsszák meg magukat”, igaz lényükkel mintegy tükröt tartanak az ember elé.

Gryllus Dániel a tanáregyéniségekben is látja a lelki nevelőket, akik adott esetben „kemény szeretetleckét” adnak, ami olykor egy életre megtartó erő.

A beszélgetés végén az est vendégei a hivatásukról is vallottak. Varga László kifejtette: püspöki jelmondata egy szó, az irgalom. „Nem úr, hanem atya szeretnék lenni a papjaim számára – gyakorlom, tanulom ezt: igazságban szeretni.”

Bagdy Emőke arról beszélt, hogy eleinte nem akart pszichológus lenni, gyógytornászként kezdte, de azután Isten vezette, „odarendelte” a hivatásához. Mint mondta, „az elfogadó szeretet a munkámban azt jelenti, hogy a pácienst szolgálatkészen fogadom, megtudom, hogy mire van szüksége, azután eljön az a »megszentelt pillanat«, amikor átélem, átérzem, átlátom az ő helyzetét, s attól kezdve arra törekszem, hogy segítsem őt abban, amiben elakadt, oly módon, hogy képes legyen megoldani a problémáját – önmagához segítem hozzá.”

A mindennapi életben a pszichológus Carl Gustav Jung nyomán vezérelvként vallja: ha valamire szükségem van, akkor azt elsőként én adjam meg a másiknak. „Jézus a tanítónk, ő mindenre választ adott, ami az életben fontos, arra is, hogy miként szeressük az ellenségeinket” – mondta. 

Mi, emberek nagyon különbözőek vagyunk, attól függően is, hogy milyen családban nőttünk fel – folytatta Bagdy Emőke. Van, aki olyan légkörben élt, ahol a beszélgetés volt az első, a külső rend kevésbé volt fontos, más azt szokta meg, hogy mindig minden a helyén kell, hogy legyen, s fontos a tisztaság a lakásban, de mire már minden rendben lett, a családtagok elfáradtak, beszélgetésre nem jutott idő.

Nos, élhet jól együtt két ilyen különböző szocializációjú ember is, csak meg kell egyezniük, hogy ki mit ad bele a kapcsolatba, kölcsönösen mit enged el, hogy a másik szabad lehessen.

Varga László hozzátette: „le kell szoknunk, le kell szoknom a bosszúról, arról, hogy rosszat mondjunk, rosszat mondjak másokról. A megbocsátás útja ez.”

Gryllus Dániel végül a beszélgetést keretezve ismét zenével, verssel szólt hozzá az este témájához:

Ha nézem a világot
a világ visszanéz
azt mondom, összevisszaság
ő feleli, teljes egész.

Azt mondom, csupa valótlan
a semmiség ragyog
ő feleli, nézz meg jobban
a valóság én vagyok.

Azt mondom, merő idegenség
sok átsuhanó tünemény
ő feleli, nézz a tükörbe
amit ott látsz, az vagyok én.

(Weöres Sándor: Ha nézem a világot)

*

A további estek tervezett programja a Párbeszéd Házában:

Merre tart a történelem? – Ürge-Vorsatz Diána, Mezei Balázs, Molnár Antal; moderátor Koronkai Zoltán SJ (2023. május)

Mit tudhatunk Istenről? – Görföl Tibor, Grecsó Krisztián, Puskás Attila; moderátor Lukács János SJ (2023. június)

Lehet-e hitelesen élni? – Schäffer Erzsébet, Tompa Andrea, Győrffy Ákos; moderátor Lázár Kovács Ákos (2023. október)

Van-e igazságosság? – Heidl György, Török Csaba, Várszegi Asztrik OSB; moderátor Hofher József SJ (2023. november)

Szerző: Körössy László

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír