Módosításra szorul Joseph Ratzinger önéletrajza? – Újabb dokumentumokat mutattak be

Richard Heinzmann, aki tavaly töltötte be kilencvenedik életévét, magas korára és a lelkiismeretére hivatkozva tette közzé a Publik Forum című folyóiratban azt a két dokumentumot, amelyben Michael Schmaus 1956-ban és 1957-ben az akkor még fiatal Joseph Ratzinger Szent Bonaventura történelemteológiájáról írt értekezését bírálta. Mivel a német felsőoktatásban a habilitáció feltétele a professzori kinevezésnek, az értekezés elbírásának döntő jelentősége volt Ratzinger pályafutására nézve. 1997-ben megjelent önéletrajzában Joseph Ratzinger a „habilitációja drámájáról” beszélve úgy mutatta be az eseményeket, hogy a súlyos bírálatokat megfogalmazó Michael Schmaus hátráltatni próbálta tudományos karrierjét. A Richard Heinzmann által közzétett szakvéleményekből, amelyek eddig személyiségi jogok miatt nem voltak hozzáférhetők, kitűnik, hogy Michael Schmaus valóban kifogásolta Joseph Ratzinger dolgozatát, de tudományos pályára alkalmasnak tartotta. Ebből Richard Heinzmann azt a következtetést vonta le, hogy önéletrajzában Joseph Ratzinger hamis fénytörésben, manipulálva ábrázolta az eseményeket, s tévesen állította be esküdt ellenségeként a saját korában igen tekintélyes Michael Schmaust, mert nem tudta elfogadni a jogos kritikát.

A két szakvélemény tagadhatatlanul értékes történeti dokumentum, hiszen sokféle találgatás volt arról, hogy pontosan milyen okból bírálta a müncheni dogmatikus a fiatal teológus értekezését. A szakvéleményekből immár kiderül, hogy idézési hibákat, az újabb szakirodalom nem teljes körű ismeretét, a szerző fiatal korához nem illő magabiztos ítéletalkotást és a történeti kutatás kárára érvényesülő rendszeres dogmatikai megközelítést rótta fel a Bonaventuráról szóló habilitációs dolgozatnak.

Amint arra azonban január 15-én Manuel Schlögl kölni teológus rámutatott, önéletrajzában Joseph Ratzinger többet is elismer Michael Schmaus vádjai közül, például azt, hogy túlságosan magabiztosan hozott ítéletet vitatott tudományos kérdésekben. Manuel Schlögl egy további dokumentumra is hivatkozik: a Bonni Egyetem teológiai fakultásának levéltárából előkerült Albert Lang fundamentálteológus 1958. július 23-án a fakultás dékánjához intézett levele, amelyben beszámol arról, hogy Michael Schmaus óva intette Joseph Ratzinger professzori kinevezésétől, mivel Ratzinger túlságosan liberális nézeteket vall, olyanokat, mint egykor Adolf von Harnack, a liberális protestáns teológia egyik vezető képviselője. A levél tehát arra utal, hogy Michael Schmaus valóban megpróbálta megakadályozni a fiatal Joseph Ratzinger tudományos karrierjét, aki ennek ellenére 1959 és 1963 között teológiát taníthatott Bonnban.

XII. Piusz pápa Humani generis kezdetű enciklikája után számos teológustól megvonták a tanítási és publikálási jogot, s az „új teológia” gyanúsnak számított. Ebben a légkörben fordult szembe a liberálisnak minősített Joseph Ratzingerrel Michael Schmaus, akit az elhallgattatottak közé tartozó Henri de Lubac „római integralistának” nevezett.

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír