Nem lenni más, mint Krisztus tulajdona – Thomas Merton naplójából

1949. Keresztjáró napok. Három nap múlva – ha élek, s ha az érsek urat semmi szerencsétlenség nem éri, s a lábát sem töri ki – pap leszek. Újra és újra ezt mondogatom magamnak: „Misézni fogok, misézni fogok.” És a Cobre-i Szűzanyára gondolok, akinek templomába elzarándokoltam kilenc évvel ezelőtt. Ő vette kezébe ügyeimet, s azokat valóban jól igazgatta, az Ő szeretete kísért idáig, és elvisz majd egészen az Istenig.

Nem tudok mást olvasni, csak Keresztes Szent Jánost. Felütöm az Égő Lángot ennél a versnél: „Rompe la tela de este dulce encuentro”.

A papság: lelkem legbensejének találkozása az Élő Istennel!

Még nem értem ezt. Talán csütörtökön jobban megértem. Mindenesetre így imádkozom: a függöny húzódjék kissé odább, az érzékek szolgasága, mely egész életemre teherként nehezedik, könnyebbedjék egy kissé, hogy szabad legyek és a szentmisében közelebb kerüljek Hozzá – minden misében, melyet valaha is be fogok mutatni. Hogy minden misén világítsa meg a légkört körülöttem, s vigyen közelebb egy lépéssel az Éghez és a Látáshoz. Hogy minden szentmise gazdagodást és szabadulást jelentsen az én lelkem számára és mindazon lelkek számára, akiknek a Legszentebb Szűz elgondolása szerint szükségük van ezekre a misékre, hogy eljussanak az életszentségre és a kontemplációra, hogy megtalálják a szabadságot és az örömet.

A legtöbb könyv, melyet a papságról írtak, nem elégít ki Dom Casel és Bouyer könyvein kívül, de pillanatnyilag ezeket sem tudom olvasni. Nagyon is mesterkélteknek tűnnek szememben – nem irodalom kell most nekem, hanem az élő Isten. Sitivit anima mea. Az erős, az élő Isten. Elégek a nagy vágyakozásban az Ő békéje után, az Ő állandósága után, az Ő csendessége után, az Ő közvetlen cselekedeteinek ereje és bölcsessége után – hogy megszabaduljak a magam nehéz mivoltától. Úgy hurcolom magamat, mint egy nehéz tonnányi súlyt.

Május 24. A papság problémája számomra még a szegénység problémája is. Tudom, hogy nincs minden pap hivatásánál fogva teljes szegénységre kötelezve. De az én esetemben ez a kettő szorosan összefügg.

Papnak lenni azt jelenti, legalábbis nálam: semmivel sem bírni, semmire sem vágyni, s nem lenni más, mint Krisztus tulajdona.

Mihi vivere Christus est et mori lucrum. Ha azt akarod, hogy minden a tied legyen, ne vágyakozzál semmire.

Thomas Merton naplórészlete bővebben, magyar fordításban a Vigilia 1956. februári számában jelent meg.

Forrás: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Fotó: Thomas Merton pappá szentelése napján/Vigilia

Magyar Kurír