Növelni a tudományos és társadalmi láthatóságunkat – Interjú Birher Nándorral, a PPKE BTK dékánjával

– A Pázmány BTK jelenlegi központjában, Budán, a Danubianumban beszélgetünk. Az új campus megépüléséig itt zajlik a bölcsészképzés.

– Zarándokúton vagyunk. Ahogy Kuminetz Géza rektor úr fogalmazott nemrég egy beszédében: „olyan ez, mint a pusztai vándorlás, még nem érkeztünk célba”.

Köszönetemet fejezem ki azért, hogy a Magyar Kurír és az Új Ember hetilap figyelemmel kíséri bölcsészkarunk sorsának alakulását ezen az úton. A Pázmány BTK-n zajló képzés ugyanis természeténél fogva az egész társadalom számára jelentőséggel bír.

Sokan emlékeznek még a piliscsabai campusra, amely a közösség szimbóluma volt, az épületek struktúrája a magyar és katolikus jelleget hangsúlyozta: az összetartozást. Ez az épületegyüttes különböző okok miatt nem volt fenntartható az egyetem számára, az elmúlt években lépésről lépésre el kellett búcsúznunk ettől a helyszíntől. Azóta folyamatosan úton van a bölcsészkar: először a piaristák régi gimnáziumába költöztünk, a budapesti Mikszáth Kálmán térre, most pedig a Duna túloldalára, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem területén található Danubianumba (az elnevezés a folyó közelségére utal). Sajnos ebben az épületben hosszú távra nem megfelelő az infrastruktúra, de a karnak lehetősége van arra, hogy a következő években egy új campusra költözzön, a belvárosba, a többi karhoz közel.

Tehát, ahogy rektor úr mondta, „még nem érkeztünk célba”, de lehet, hogy

egy bölcsésznek nem is az az elsődleges feladata, hogy az épületekben találja meg önmagát. Sokkal inkább a szellem területén kell keresnie a kapaszkodókat és az identitást.

Egy héttel ezelőtt Mária-szobrot avattunk a Mikszáth téri épületünkben. Szimbóluma ez annak a gondolatunknak, hogy a kereszténység üzenete biztos kapaszkodót nyújt, bármi történjék is körülöttünk.

Most, amikor nehezen tervezhető a jövő, a bölcsésznek küldetése van a társadalom felé: támpontokat kell adnia a szellem és a lélek világában.

– Melyek ezek a támpontok?

– Egyrészt amit Arisztotelész állít, hogy a maradandó boldogság az, amikor az ember gondolkodik. A gondolkodásban megtalált örömöt pedig a kereszténység teszi teljessé azzal, hogy kimondja, az ember test és lélek egyszerre, a lélekkel való törődés pedig különösen fontos, hiszen a lélek örökkévaló, szemben mindazzal, ami anyagi és így múlandó. Ezeket az igazságokat kellene hangsúlyoznunk napjainkban is. 

A rendszerváltás idején a Pázmány-egyetem alapítói is abban gondolkodtak, hogy szükség van a kereszténység szellemiségétől áthatott vezető rétegre, és éppen a katolikus egyetemen tanuló bölcsészek azok, akik a társadalom vezető tisztségviselői lehetnek. 

Idővel fordult ez a paradigma, és a jogászok képzése vált hangsúlyossá. A Pázmány ezen a téren az élen járt, s kétségtelen, hogy ebben az időszakban a bölcsészkar eredményei kevésbé voltak a kirakatban.

Napjainkra egyre lényegesebb szempont lett, hogy mindent előre kiszámítsunk. A matematika, az adattudomány kapott nagy hangsúlyt a társadalom irányításában is. Megjegyzem, a Pázmánynak ezen a téren is van egy erőssége, az Információs Technológiai és Bionikai Kar jelentősége megkérdőjelezhetetlen. Ugyanakkor

egyre inkább egyértelművé válik, hogy a kiszámított, pusztán statisztikai szempontból elemzett, redukált világ fenntarthatatlan, élhetetlen. Ismét szükség van a bölcsészekre.

– A jelenlegi népszámlálást is szem előtt tartva, mi a konkrét társadalmi üzenete a Pázmányon zajló képzéseknek?

– A kereszténység alapvetően nem a számokról szól, hanem a lelkekről. Természetesen nem mindegy, hogy milyen eredményt hoz a népszámlálás, hány ember vallja magát katolikusnak vagy általában kereszténynek. Ha a Szentírásra gondolunk, s abban arra, amit Jézus tanított, a társadalmi felelősségünk nem kérdéses: jelen kell lennünk az anyagi világban. Az éppen aktuális társadalmi berendezkedés szerinti szabályok ránk is vonatkoznak, például adót kell fizetni, helyes módon kell kamatoztatni a talentumainkat. Hasonlót fogalmazott meg a vasárnapi evangélium is: „Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit?” Keresztényként a világ fiaiként is okosnak és felelősnek kell lennünk. Ha az a feladatunk, hogy világosan hitet tegyünk az értékeink, a hitünk és az identitásunk mellett, akkor azt meg kell tennünk. Akár úgy is, hogy felelősséggel kitöltjük a népszámlálási kérdőívet.

A világban való lét megkívánja, hogy társadalomszervező elveinkkel megjelenjünk a politikum területén is. Ennek tudományos alapjait tekintélyes részben a bölcsészképzés rakja le. A közel négyezer hallgatót számláló Pázmány BTK-n politológiát, szociológiát is oktatunk, célunk, hogy ennek tudatában alakítsuk a jövőnket egy emberibb irányba.

– Milyen eredményeket szeretne elérni a bölcsészkaron dékáni megbízatásának három éve alatt?

– A kinevezésem szerint harmincnégy hónapom van a stratégiai célkitűzéseim megvalósítására. Ebben a távlatban a következő feladatokat azonosítottam: megerősítjük a tudományos láthatóságunkat, a kiváló kutatásainkat még több hazai és külföldi szaklapban publikáljuk. Minden érdeklődő számára bemutatjuk azokat az eredményeket, amelyekre joggal lehetünk büszkék, legyen szó középkori lovagvárak feltárásairól vagy éppen a testünk és az agyunk öregedése közötti különbség vizsgálatáról. Fontosnak érezzük, hogy az elismert irodalmi, nyelvészeti, történettudományi eredményeink mellett a pszichológia és a társadalomtudományok, így a szociológia, a politológia, a kommunikáció területén is doktori képzéseket szervezzünk.

Növelnünk kell a tudományos láthatóságunkat és a kapcsolatrendszerünket nemzetközi téren is. Szoros kapcsolatot szeretnénk kialakítani római, pápai egyetemekkel is.

A fókuszban azonban mindig a hallgató és az őt alkalmazni tudó munkaadó áll. Célunk, hogy értékes embereket adjunk hazánknak.

A Pázmány legnépesebb kara vagyunk, prioritásként kezeljük a társadalmi láthatóságunkat is. Szeretnénk, hogy az egyetem és azon belül a bölcsészkar értékként jelenjen meg a közbeszédben, s természetesen keresztény értékként beszéljenek rólunk. 

Újdonság a bölcsészkaron, hogy létrehoztuk a hitéletért felelős dékánhelyettes hivatalát, mert élénkíteni kívánjuk a hitéleti programjainkat is.

A Danubianumban berendeztünk egy imaszobát, a környéken pedig keressük azt a kápolnát, ahol a rendszeres szentmiséket tartanánk.

Újra hangsúlyozni szeretnénk a keresztény identitásunkat (ez egybecseng a Pázmány alapítóinak szándékával); önazonosságunkat, a keresztény, konzervatív igazságokhoz való ragaszkodásunkat egyértelműen akarjuk képviselni az egész társadalom felé.

Nagy versenyelőnyünk a vallási szempontból el nem elkötelezett intézményekhez képest, hogy hozzánk áll legközelebb az igazság. Jézus mondta: én vagyok az út, az igazság és az élet. Lehet, sőt biztos, hogy nem a miénk a legszebb campus, nem itt zajlik a legtöbb kutatás, de mi ismerjük az Úr igazságát. Az igazi feladatunk pedig, hogy képesek legyünk ezt másoknak is elmondani, átadni.

– Említette, hogy a kereszténység nem a számokról szól. Szakmai pályáját ugyanakkor jól számszerűsíthető eredmények kísérik, elsősorban a minőségbiztosítás terén.

– Eredetileg pázmányos vagyok, kánonjogi, jogi tanulmányaimat itt végeztem az egyetemen, majd folyamatosan képeztem magam a minőségbiztosítás terén is, amelynek lényege a folyamatszabályozás: megnézzük, mit lehetne még jobban csinálni, hogyan lehetne ezt mérni, milyen tervet tudunk kidolgozni ennek érdekében, az eredményt pedig számszerűsítjük, összevetjük az eredeti célkitűzésünkkel.

A dékáni stratégiai terveimet is a megfelelő időintervallumra ütemeztem, hónapokra bontva. Pontosan tudnunk kell, mikor mit szükséges mérni, mikor milyen adatok alapján kell vizsgálni az eredményességet.

Bízom abban, hogy kiváló kollégáimmal közösen, a rektor elvárásának megfelelően sikerült egy jó minőségbiztosítási rendszert kidolgoznunk a Pázmányon az elmúlt években. Rektori főtanácsadóként támogattam ezt a folyamatot, amelynek eredménye az intézmény öt évre szóló akkreditációja lett, s erre nagyon büszkék vagyunk.

A bölcsészkaron is hasonló most a feladatom: olyan folyamatokat kell kialakítanom, amelyek lehetővé teszik, hogy ütőképes hallgatói-oktatói közösség jöjjön létre, mire felépül az új campus.

– A bölcsészet reményteljes jelenéről és jövőjéről beszél a technikai civilizáció világában. Mire alapozza az optimizmusát?

– A mesterséges intelligencia (MI) soha nem fogja tudni kiváltani a bölcsészt, mert bár az MI képes szövegeket generálni, de éppen az nincs meg benne, ami a nagy mesterek műveiben jelen van.

A bölcsészettudomány pont arra való, hogy az embereket elvezesse eddig az alkotó nagyságig, és akkor az emberségről, az emberségességről, a szabad akaratról és a szeretetről még nem is beszéltünk. Ezt nem tudja pótolni a gép, sem a statisztika.

– Talán a közösségi létünket sem. Úgy hírlik, népszerű programot tervez hallgatói-oktatói részvétellel a BTK-n. Kapcsolatban van mindez azzal, hogy könyvet írt a sörről, Hamvas Béla-i magasságokba emelve e nedű lényegiségét?

– Szeretnék a hallgatókkal közösen sört főzni, persze csak azután, hogy ki tudtuk fizetni a villanyszámlát. Örülnék, ha már idén ősszel meg tudnánk valósítani ezt a valóban közösségi programot, mintegy házi „Oktoberfest”-ként. Végül is a klasszikusok szerint sört főzni hidegben kell. A könyvemmel (A sör kora) kapcsolatosan említett Hamvas Béla-i magasságokat természetesen erős túlzásnak tekintem.

– Életpályáját meghatározza a hívő lét. Az Egyházban állandó diakónusként szolgál, négy gyermek édesapja. A tudományos kutatás terén miben látja a keresztény hit szerepét? 

– Közel kerültünk ahhoz, hogy a tudomány „segítségével” képesek lennénk elpusztítani az emberiséget: akár a háborúk révén, akár a fenntarthatatlan környezeti folyamatok révén.

Eljött az ideje annak, hogy a gondolkodó emberek, a filoszok képesek legyenek jó irányba befolyásolni a folyamatokat, s így a tudományos eredmények a fenntartható jövő biztosításának eszközeivé válhassanak.

Elvileg megvan ez az adottságunk, hiszen a Teremtés éppen arról szól, hogy az ember kapott egy feladatot, azt, hogy „gondozza a kertet”. Úgy tűnik, mintha az elmúlt időben egyáltalán nem lettünk volna jó kertészek.

Mégis, látni kell azt is, hogy számos jó tudományos eredményt is el tudtunk érni: az átlagéletkor nő, a jólét is, az ember fejlődhet a tanulás által, vannak bölcsészkarok – ezeket az eredményeket nem szabad zárójelbe tennünk. De valamiképpen meg kellene oldanunk, hogy az eredményeink áraként ne faljuk fel a saját jövőnket.

Ebben az egész Földet óvó, s azon belül az emberi társadalmakat befolyásoló folyamatban, úgy vélem, leghatékonyabban a gondolkodni és szeretni képes emberek tudnak felelősen cselekedni. 

Szerző: Körössy László

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2022. október 2-i számában jelent meg.