Pál József Csaba temesvári püspök beszámolója a családpasztorációról szóló nemzetközi konferenciáról

A konferencia az Amoris laetitia-családév apropóján a lehetséges stratégiákat járta körbe Ferenc pápa apostoli buzdításának megvalósításához.

Az alábbiakban Pál József Csaba temesvári püspök beszámolóját közöljük a Temesvári Egyházmegye honlapja nyomán.

Június 9–12. között részt vettem egy nemzetközi webináriumon a Zoom internetes felületen, amelyet a Világiak, a Család és az Élet Dikasztériuma szervezett a következő témában: Hol tartunk az Amoris Laetitiával? Stratégiák Ferenc pápa buzdításának megvalósításához – reflektálás a családpasztoráció jelenéről és jövőjéről.

Az első nap a megnyitót Kevin Farrell bíboros tartotta, aki emlékeztetett arra, hogy a pápa nem fárad el az Egyház lelkipásztori szolgálatának megújításában a világiak bevonásának ösztönzése által, továbbá a szinodális, népies és nem elitista stílus, a missziós jelleg, a minden egyes ember kísérésének és befogadásának logikája alkalmazásával.

A nap fénypontja természetesen a Szentatyának a fórum résztvevőihez intézett videobeszéde volt.

A dikasztérium titkára, Alexandre Awi Melo atya részletes elemzést tartott arról, hogyan terjedt el a buzdítás a világban, hogyan alkalmazzák azt az egyes országokban, milyen kezdeményezések születtek, és milyen nehézségek merültek fel annak megvalósításában.

Gabriella Gambino, a dikasztérium helyettes titkára előadásában felvázolta mindazokat a lehetőségeket, amelyek adottak, hogy a jegyespárok tudatosan élhessék meg a házasság szentségét, a „távoli” felkészülést, amely gyermekkorban kezdődik, majd a fiatalkorban folytatódik a közeli és közvetlen felkészüléssel, valamint a párok kísérését a házasság első éveiben. Az út lényege a hit újrafelfedezése, a megtérés, a személyes és a párkapcsolati ítélőképesség. A házaspárok, papok és általában a lelkipásztorkodásban dolgozók képzésének fontosságát is hangsúlyozták, nem annyira az információ átadásában, mint inkább a fiatal családok segítésében és kísérésében.

Az utolsó felszólalás egy spanyolországi családé volt, bemutatták a buzdítás közzététele után született projektjüket, amely egy kétéves felkészítőt foglal magában, és amelynek főszereplői maguk a jegyesek.

A második napot a kísérők képzésének és a gyermeknevelésnek szentelték. Számos olyan család és mozgalom tartott előadást és tanúságtételt, amelyek a családgondozást helyezik a középpontba: Witness to Love (USA), Escuela de Familias (Spanyolország), Schönstatt Mozgalom (Németország), Goodlove Alapítvány, valamint családok Olaszországból, Chiléből, Spanyolországból és Mexikóból.

A záró megbeszélések megerősítették a jó gyakorlatok megosztásának és a családok, valamint a papok és a világiak közötti barátságnak a fontosságát.

A harmadik napot Renzo Bonetti atya nyitotta meg a házastársi spiritualitásról szóló elmélkedéssel. A házasságot a Szentlélekben élni azt jelenti: úgy szeretni, ahogy Krisztus szeret; napról napra felépíteni a szeretetet a mindennapi gesztusokon keresztül, amelyekben megtapasztalhatjuk a feltámadt Jézus misztikus jelenlétét, amelyet Isten igéjének hallgatása, a gyónás, a szentmise és az imádság által ápolunk.

Ezután két tanúságtétel következett: egy Brazíliából, egy Szingapúrból, az ECC – Encontro de Casais com Cristo, illetve a Worldwide Marriage Encounter Mozgalom részéről.

A résztvevők rövid megbeszélése után további tanúságtételek következtek a franciaországi és kolumbiai családok missziós munkájáról.

A nap utolsó megbeszélésén szóba került az özvegyek és az egyedülálló szülők szerepe a missziós munkában, valamint az, hogy hogyan lehetne újjáéleszteni a lelkipásztori projekteket azokon a plébániákon és egyházmegyékben, ahol úgy tűnik, nincs különösebb érdeklődés a családok iránt.

Az utolsó nap első részének témája a család törékenysége volt. A nap Victor Fernandez érsek A törékenység kísérése, megkülönböztetése és integrálása című előadásával kezdődött – amely az Amoris laetitia nyolcadik fejezetének elemzése volt a szeretetnek szentelt két központi fejezet elmélyítésével, hogy ösztönözze „a szeretet növekedését és erősödését a kegyelem lendülete alatt”.

Az utolsó ülésszak az Amoris laetitia-családév különböző kezdeményezéseinek bemutatásával kezdődött, amelyek közül a nagyszülők és idősek első világnapja tűnt a legérdekesebbnek; javasolták, hogy minden egyházmegyében és plébánián július 25-én szenteljenek egy szentmisét a nagyszülőknek és az időseknek, amelyen idősek és fiatalok egyaránt részt vesznek.

Farrell bíboros ismertette a fórum következtetéseit:

– a családoknak fel kell fedezniük, hogy a házasság szentségével együtt küldetést is kaptak: együtt kell dolgozniuk a papokkal a családok lelkipásztori gondozásában;

– szükség van a papok, diakónusok, felszentelt személyek, katekéták és más lelkipásztori munkatársak megfelelő és kiemelt képzésére;

– a képzett házastársak pedig más családok kísérésébe is bekapcsolódhatnak, és mindenkit elérhetnek a környezetükben;

– különös figyelmet kell fordítani a válságban és nehéz helyzetben lévőkre, külön élőkre, elváltakra, elhagyott családokra, gyermekekre, idősekre, fogyatékosokra, az Egyháztól távol élőkre.

Egy közös munkahálózat – a záróvitában is felvetett ötlet – lehetővé teszi majd az ötletek és projektek megosztását, hogy a világ minél több családját elérhessék a nagyobb hatékonyság érdekében. (Forrás: www.laityfamilylife.va)

Június végén a dikasztérium sajtótájékoztatón mutatja majd be a 2022. június 22. és 26. között tartandó Családok 10. Világtalálkozójának programját és a részvétel módját.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Laityfamilylife.va

Magyar Kurír