Papp Attila Gyula: Miért is lenne az a hétköznap szürke, ha otthon az ember keresi Istent?

– Sokan úgy gondolják, az Egyháznak a templomban a helye. Te Kecskemét főterére vitted ki hét felekezet képviselőjét. Miért fontos, hogy a köztereken is jelen legyenek?

– A keresztény ember hite cselekvő hit. Tenni kell. Láthatjuk a történelemben. Ábrahám például bárhol járt, az Úrnak egy oltárt épített. Pál apostol tanított, vitatkozott, Kálvin szintén tanított, vitatkozott sokat, Teréz anya gyógyított, adakozott. Csiszér Laci ezer fokon énekel, zenél fáradhatatlanul. Mindenki másképp fejezi ki imádatát Istennek. Úgy éreztem, hogy az életben sok jóval áldott meg az Úr, ezért most egy kis részét tovább szeretném adni. Ha lehet, nem csak az Egyház falai között. Azt látom, hogy sokan hisznek mindenféle banális blaszfémiában. Ezen változtatni kell. Nem lehet, hogy emberek azért kárhozzanak el, mert téves előítéletek táplálják a gyűlöletük tüzét. Hiszem, ha kérdeznek, és szembesülnek azzal, hogy nem úgy van, ahogy gondolják, elindulhatnak Isten felé, az örök élet felé.

Kecskemét nagyon közvetlen város, szeretik egymást az emberek. Így a városhoz tartozó lelkészek is örömmel találkoznak, nevetnek, sztoriznak egymással. Hálás vagyok, hogy mind a heten vállalták a felkérést.

– Ételosztás, dicsőítő koncert, közérthető igehirdetés, a közönség kérdései alapján zajló beszélgetés – ezek alkották a programot. Mintha csak a kirakatba próbáltátok volna tenni a hitélet legvonzóbb aspektusait. Ez volt a cél? Mi a helyzet a szürke hétköznapokkal?

– És még a Pax TV is kint volt. De erre így nem gondoltam, örülök, hogy így látjátok. Régen éreztem magam ennyire boldognak, ennyire hálásnak, hogy ez így összejött. Áldott nap volt. Egész heti esőzés után sütött a nap szombaton. A szürke hétköznapokhoz ezekből az alkalmakból tudunk meríteni. Sőt, miért is lenne az a hétköznap szürke, ha otthon az ember keresi Istent; keresi a célját az életének, ha gondol arra, hogy erről a világról előbb-utóbb menni kell. Akkor ez az élet minden lehet, csak nem szürke. Akkor szürke az élet, ha engedjük, hogy az legyen.

Az ételekre és az alkalomra nevüket elhallgató személyek adták össze a rávalót. Áldja meg őket az Isten ezerszeresen!

– Egyenruhás tábori lelkész és a zsidó közösség rabbija is színesítették a képet. Ez még a Szólj be a papnak szintjén is szokatlan, akárcsak hét (!) felekezet szerepeltetése. Hogyan foglalnád össze a legfontosabb közös üzenetet?

– Hankóczi Gergely, a „magyar Tony Stark” (őrnagy, református tábori lelkész – a szerk.) hatalmas figura. Akármikor beszélgetek vele, kifogyhatatlan a szóból, a sztorikból, a komoly üzenetekből, vagy épp a könnyesre nevetős történetekből. Amikor felkértem erre az eseményre, azt mondta, hogy ha neki beszólnak, a vasököl odacsap, ahova köll… Róna Tamás a hatalmas tudása ellenére is végtelenül szerény, kedves és elfogadó ember. Nem csak a Szólj be a papnak esemény színfoltjai, hanem a környezetüké is. Ebben biztos vagyok. Az üzenet pedig egyszerű. Sokan sokféle meggyőződéssel imádhatjuk Istent. Fontosak a különbségek, és mindenki erősítse meg magát a hitében. A református fogadja el, hogy van Sola Scriptura, a katolikus testvérek meg őrizzék a hagyományokat. Fogadjuk el, hogy sokféleképpen lehet keresni Istent, az ő igazságát, ezt üzeni a hét felekezet jelenléte. Akik eljöttek szombaton, láthatták, hogy színes-pompás így.

Az esemény teljes fotógalériája itt tekinthető meg.

– Hogyan fogadta a közönség az eseményt? Mit vihetett magával, aki csak úgy odatévedt a főtéri forgatagba?

– Míg írom a válaszokat, épp érkezett egy üzenet, hogy mikor lesz a következő alkalom, és hol. A közönség nyitottan fogadta a szombati eseményt, de úgy látom, hogy hosszú út van még előttünk. Hálámat itt is szeretném elmondani, hogy a kecskeméti média is az ügy mögé állt. A Hiros.hu, a KEOL, a Kecskeméti TV és a helyi rádió, a Gong Rádió is felvezette az ügyet, és utána is foglalkoztak vele. Pacsit nekik!

– Mik a további tervek Kecskeméten?

– A baptista és a görögkatolikus testvérek jelezték már, hogy segítenek szervezni az eseményt. Nehezen tudok igent mondani, hiszen az „én” színházamban akkor érzem magam biztonságban, ha én vagyok a portás, a rendező és az igazgató is. Igaz, ez nagyobb felelősség is, de vállalom. De látom azt is, hogy így az esemény hamarosan a „Szólj be a Pappnak” nevet viselné. Ezért inkább puhítom magam. Szeretném hosszú távon, hogy havi rendszerességgel jöjjenek az emberek, és jó magyarosan szóljanak be a papnak.

Forrás és fotó: Szólj be a papnak!

Magyar Kurír