Pázmányos volt, ma a filmiparban dolgozik – Markó Júlia az Emmy-gálán is megfordult tavaly

– Mikor kezdett el foglalkoztatni a filmezés? Mindig is filmes szerettél volna lenni?

– Mindig is érdekelt a filmes világ, annak idején jártam statisztálni, csak hogy részt vehessek forgatásokon, de sajnos az angol soha nem volt az erősségem, ennek a szakmának viszont ez elengedhetetlen része, így kezdetben ez távoli tervnek tűnt, eleinte tévézéssel vagy színházzal szerettem volna foglalkozni.

– Miért esett éppen a Pázmányra a választásod?

– A gimnázium utolsó évében döntöttem el, hogy kommunikáció szakra szeretnék menni és mindenképp Budapesten vagy környékén szerettem volna tanulni. Megnéztem mindenhol a szakirányokat és a tárgyakat. Nagyon tetszett, hogy a Pázmányon négy szakirány közül is lehet választani. Nagyon érdekelt a televíziós és rádiós újságírás, valamint a film és videó szakirány, boldog voltam, amikor később kiderült, hogy nem kell választanom e kettő közül, mert alapszakon lehetőség volt mindkettőt elvégezni.

– A kommunikáció- és médiatudományi szakon szerzett tudás befolyásolta a pályád alakulását vagy a filmes gondolkodásodat?

– Nagy előnye volt a Pázmánynak, hogy az elméleti tudás mellett gyakorlati tudásra is szert tettünk. Jól felszerelt stúdiókban dolgozhattunk, a gyakorlati órák alatt rengeteg filmet kellett készítenünk, tévé- és rádióműsorokat gyártanunk. Egy-egy félév alatt különböző pozíciókban is kipróbálhattuk magunkat, így az évek során mindenkiben kialakulhatott a kép, melyik terület áll hozzá legközelebb, hol szeretne dolgozni a későbbiekben. Nagyon jó oktatóink voltak, akik nemcsak az elméleti oldalát tanították meg a szakmának, de gyakorlati tudásukat is átadták. Sok mindenkihez fűz valami kedves emlék, mindig lehetett hozzájuk fordulni bármilyen kérdéssel. Pázmányosnak lenni olyan volt, mint egy nagy család része lenni.

– Tanulmányaidból mit tudtál leginkább hasznosítani?

– Már az egyetem évei alatt megtanultam, hogy a filmkészítés és a televíziós műsorkészítés egy nagy csapatmunka. Fontos az egyéni gondolkodás, a kreativitás, az, hogy mindenki hozzárakja a legjobb tudását, de ez nem egy individuális műfaj, nem egy ember munkájától lesz sikeres az a film vagy műsor, ez egy nagybetűs csapatmunka, ahol sok ember egy cél érdekében közösen dolgozik, összeadódnak az ötletek, aminek a végén megszületik valami. Így volt ez az egyetemi órák alatt is, amikor közösen dolgoztunk egy rövidfilmen vagy egy televíziós műsoron. Ezt a szemléletet sajátíthattam el a Pázmány TV-ben és a Pázmány Rádióban, melynek én is lelkes tagja voltam. Kivételes lehetőség volt, hogy az egyetemnek saját rádiója volt, ahol kipróbálhattuk a műsorgyártást. A Pázmány TV munkája kapcsán megismerkedhettünk a műsorvezetéssel, a riporterkedéssel, a vágással, olyan helyszíneken forgathattam, mint az A38 hajó, az Operett vagy a Madách Színház. (...)

– Részt vettél a 2019-es Emmy-gálán, melyet az amerikai televíziózás legrangosabb díjátadójaként tartanak számon. A DNEG vizuális effektekkel, számítógépes animációval foglalkozó vállalat, ahol jelenleg dolgozol, a Csernobil filmért nyert díjat. Milyen érzés volt ott lenni egy ilyen nagy eseményen?

– Nem gondoltam volna, hogy egyszer Emmy-szobrokra kell vigyáznom egy buliban. A kollégáimat kísértem el, akik a Csernobil című filmért kaptak jelölést. Fantasztikus élmény volt ott lenni velük és végigizgulni az estét. Először jártam Hollywoodban, de azt gondolom, nagyon emlékezetes első találkozás volt. Végigmenni a vörös szőnyegen, a nézőtér soraiból izgulni végig a díjkiosztót és koccintani az esti partin olyan volt, mintha egy filmbe csöppentem volna. A pillanat pedig, amikor megtudtuk, hogy ők nyertek a kategóriájukban, megkoronázta az estét.

Az interjú teljes egészében ITT olvasható.

Forrás és fotó: PPKE BTK

Magyar Kurír