Székely János: A nagy jéghegyek igen gyakran széllel szemben úsznak – A 2022-es népszámlálás üzenete

A 2022-es népszámlálás adatai szerint Magyarország lakosságának 39%-a nem kívánt válaszolni a vallásossággal kapcsolatos kérdésre (amelynek megválaszolása nem volt kötelező), a magukat nem vallásosnak tartók aránya 16% volt (ez az arány 2011-ben még 18% volt), a vallásosság kérdésére pozitív választ adók aránya pedig 43% volt. Az adatok a vallásosság gyengülését jelzik, ahogyan ez még nagyobb mértékben megfigyelhető Nyugat-Európában is.

Talán érdemes megjegyezni, hogy jelentős eltérés van az egyes vármegyék között. Zala és Vas vármegyében a legmagasabb a katolikusok aránya (49% és 48%). Az összes keresztények aránya a legmagasabb Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében (59%), ez után következik Vas vármegye (57%) majd Zala (53%). A népszámláláson magukat kereszténynek vallók aránya a legkisebb Budapesten (35%), valamint Békés és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (34-34%). A nagyvárosokban kisebb a vallásosok aránya, mint vidéken (Budapest: 35%; megyei jogú városok: 40%; vidék: 47%). Úgy gondolom, megnyilvánul ebben valami a vidéki ember bölcsességéből, természetközelibb, közösségibb gondolkodásából. Iskolai végzettség szerint nincsenek lényeges különbségek a vallásosság terén (8 osztálynál kevesebbel rendelkezők között a keresztények aránya: 44%; 8. osztályt végzettek: 48%; szakmával rendelkezők: 44%; érettségizettek: 42%; diplomások: 46%).

Ezek a számok kell hogy önvizsgálatra indítsanak minden keresztényt, minden egyházat. Az európai és benne a magyar kereszténységnek megtérésre, megújulásra van szüksége.

Szükségünk lenne hiteles lelkipásztorokra, egyházi vezetőkre és hitoktatókra, mai szentekre és misztikusokra, Istenben élő emberekre, hitben és szeretetben élő családokra, élő közösségekre, a szegények és rászorulók sokkal nagylelkűbb segítésére, hiteles, életerős, bibliai igehirdetésre, az imádság szellemének újrafelfedezésére, és még sorolhatnánk.

Ugyanakkor fontos azt is látnunk, hogy Földünk lakossága egyáltalán nem távolodik a vallásosságtól, ellenkezőleg, a vallásos emberek aránya a Föld teljes lakosságához képest folyamatosan nő.

Kelet-Ázsiában 1970-ben körülbelül 11 millió keresztény volt (ez a régió lakosságának 1,2%-a volt akkor), 2020-ban 171 millió (a régió lakosságának 11%-a). Afrikában 1910-ben körülbelül 12 millió keresztény volt (a kontinens lakosságának 9%-a), 2020-ban 630 millió (a kontinens lakosságának 49%-a) [1]. Kínában becslések szerint vasárnaponként többen vesznek részt keresztény istentiszteleten vagy szentmisén, mint egész Nyugat-Európában összesen [2]. A Föld lakosságának jelenleg körülbelül 16%-a tartja magát teljesen vallástalannak. Ez az arány folyamatosan csökken. Becslések szerint 40 év múlva körülbelül 13% lesz [3].

Az emberiség „javíthatatlanul” vallásos. Vallásos, mert ezt diktálja a feje és a szíve is.

Ezt diktálja az emberi értelem, mert a legtöbb ember sejti, tudja, hogy ennek a hatalmas, értelemmel, élettel, bölcsességgel és szépséggel teli univerzumnak kell hogy legyen elégséges oka. És ezt diktálja a szívünk is, hiszen akkor, amikor új élet születik, amikor valaki nagyon szeret, amikor hallja és érzi a lelkiismerete hangját, a jó parancsát, amikor valami nagyon szépet lát vagy hall, vagy amikor megérinti a halál szent közelsége és az, ami a halál titokzatos kapuján túl van, akkor az ember szinte kézzelfoghatóan érzi, tapasztalja, hogy ez a világ és az élet nem csak annyi, amit megszámolhatunk vagy megfoghatunk, hogy az élet valami sokkal nagyobb titok.

A vallásosság nem csökken, hanem növekszik az emberiség körében. Egyrészt azért, mert nagyon sok a felnőttkori megtérés. Nem is a laza, liberális egyházakba lépnek be az újonnan megtérők, hanem azokba, ahol komolyan veszik a hit tanítását és a hit szerinti életet is. Másrészt azért is van egyre több hívő ember a Földön, mert a vallásos embereknek általában jóval több gyermekük születik, mint a vallástalanoknak. Ez így van a legszegényebb néprétegek között, a középosztály körében és a jómódúak között is.

Természetesen nem vagyunk a számok és statisztikák rabjai. A 2022-es népszámlálás számai mögött is sok minden rejtőzhet. Sokan talán politikai állásfoglalást is akartak jelezni, amikor nem válaszoltak a vallással kapcsolatos kérdésre (hogy ne legyen meg az 50%). Mások talán féltek attól, hogy ez az érzékeny adat – a megígért anonimitás ellenére – mégiscsak illetéktelenek kezébe kerül. Nem vagyunk a számok rabjai. A Pithagorasz-tétel akkor is igaz, ha sokan nem ismerik. Mozart Requiemje akkor is gyönyörű, ha manapság kevesen rajonganak a komolyzenéért. Ha valaki úgy gondolja, hogy Bach muzsikája nem szép, ott a hiba nem Bach muzsikájában van, hanem az illetőben. A számok azonban valamit mégiscsak elárulnak az európai korszellemről és arról, hogy hogyan kell ehhez a korszellemhez hozzáállnunk.

Az Északi-tengeren a hatalmas jéghegyek igen gyakran nagyon erős szelekkel szemben úsznak. Egy jéghegy nagy része ugyanis a tengerben van, nagy és erős tengeri áramlatok hajtják sokszor a szelekkel szemben.

Nekünk, mai európai keresztényeknek, meg kell tanulnunk széllel szemben úszni. A kissé dekadens európai kultúrával szemben, az emberiség nagyobbik és bölcsebbik részével együtt a hit és a szeretet sodrása mentén.

Akkor tudjuk ezt megtenni, ha nem a felszíni benyomások alapján élünk, ha az életünknek van mélysége.

JEGYZETEK:

[1] Christianity in its Global Context 1970-2020; p. 36. 22.

[2] Noll, Mark A., From Every Tribe and Nation (2014) p. 130.

[3] Kaufmann, Eric, Shall the Religious Inherit the World? Demography and Politics in the Twenty-First Century (London 2010) p. 1–45. 

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír