A műanyagszennyezés világméretű válság. Több millió négyzetkilométernyi műanyaghulladék-sziget teríti be az óceánokat, súlyosan veszélyeztetve az óceánok érzékeny biológiai egyensúlyát. Az 1950-es évek óta gyártott mintegy 10 milliárd tonna műanyagból – több átfogó tanulmány eredményei szerint – ma már több mint 8 milliárd tonna hulladékká vált, ezek és az összetevőiből származó vegyi anyagok a talajba, a felszíni és felszín alatti vizekbe, az ivóvízforrásként használt mélyebben lévő vízraktárakba és mindezen keresztül az emberi szervezetbe is eljutnak. A fenntarthatatlan műanyagtermelési mintázatok és -fogyasztási szokások a műanyagszennyezés exponenciális növekedésével tetézve jelentős hatással vannak az emberi egészségre és a szárazföldi, tengeri ökoszisztémák egészségére egyaránt.
2022-es vizsgálatok során műanyag mikrorészecskéket találtak már az emberi tüdőben és vérben; egy 2021-esben pedig az emberi méhlepényben is.
Ahogy a műanyagszennyezés és közvetlen veszélyei egyre nyilvánvalóbbá válnak, úgy erősödnek a növekvő műanyaghulladék-válság leküzdésére irányuló nemzetközi erőfeszítések. A szennyezés természetének ismerői között szakmai konszenzus van abban, hogy a műanyaggyártás visszaszorítása a leghatékonyabb módja a környezetszennyezés csökkentésének. Ennek ellenére az egyszer használatos műanyagtermékek gyártásáért felelős iparág továbbra is virágzik, növekszik, éppen ezért szigorú, erős nemzetközi egyezményre lenne szükség a ma már mindenkit érintő probléma kezelésére.
Már két éve zajlik egy kormányközi egyeztetési folyamat az ENSZ égisze alatt egy jogilag kötelező erejű egyezmény kidolgozására. Néhány napja zárult Ottawában a negyedik egyeztetési forduló. Az egyre erősödő ipari lobbi megnyugtatására Espen Barth Eide, az ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlésének norvég elnöke azt nyilatkozta, hogy ez „nem a műanyag elleni küzdelem; ez a műanyagszennyezés elleni küzdelem!”, olvashatjuk az egyeztetést a helyszínen követő Earth Negotiations Bulletin tudósításában.
A találkozó egyik legnagyobb eredménye, hogy a delegációk most először (!) kezdték megosztani eltérő álláspontjukat a jövőbeli megállapodással kapcsolatos elvárásaikról, amelyek nagyon széttartóak, és több a megmaradt kérdőjel, zárójel, mint a konszenzus felé hajló megoldás.
Elviekben a részletekben történő megállapodás nélkül (pedig ott van a „kutya elásva”) közel kétszáz ország egyetértett abban, hogy a nemzetközi megállapodásnak foglalkoznia kell a műanyagszennyezés minden szakaszával, azaz az olaj- és gázfúrótornyoktól és a finomítóktól az előállító gyárakig, az üzletekig és az otthonokig.
Sokan inkább csak egy hulladékkezelési egyezményt szeretnének látni, amelyben az újrahasznosítás kapna főszerepet, de erről egyre több számítás igazolja, hogy drága és nem hatékony, azaz leginkább az előállítást kellene csökkenteni.
Ebben nincs igazán egyetértés, ezért a tárgyalásokon patthelyzet alakult ki. A megfigyelők arra figyelmeztetnek, hogy ezt a patthelyzetet – legalábbis részben – ugyanazok a vállalatok hozták létre, amelyek akadályozzák az éghajlatváltozás elleni fellépést is, azaz a fosszilis üzemanyagot előállító cégek és petrolkémiai partnereik, hiszen egy újabb területen kellene csökkenteni aktivitásukat.
A tárgyalási folyamat nem egyszerű, hiszen ide a műanyagok kémiájához hozzászólni tudó szakértőkre, a nemzetközi tárgyalások általános és ezen egyezmény sajátos „tolvajnyelvét” jól ismerő „feketeöves” külügyes tárgyalókra, a geopolitikához, nemzetközi kereskedelemhez és finanszírozáshoz is értő gazdasági szakemberekre, valamint empatikus és ismert, elismert, a „függöny mögött” is jól tárgyaló munkatársakra van szükség.
A tudományos kutatásokon alapuló vélemény egyre egyértelműbb: a műanyagszennyezés tizedeli a biológiai sokféleséget, vegyszerekkel mérgezi vizeinket és ökoszisztémáinkat, és mikro- és nanoműanyagként felhalmozódik a szervezetünkben. Bár a műanyagszennyezés hatásai egyértelműnek tűnnek, a műanyagnak is megvan a maga hasznossága, és nem lehet teljesen kiküszöbölni. A kormányközi egyeztetéseken folytatott beszélgetések a fenti két érdek közötti igazságos egyensúly megtalálásáról szólnak, ahogy egy megfigyelő mondta:
A cél annak a megtalálása, hogy a valós életben milyen típusú műanyaggyártás szükségtelen, és mely típusok nélkülözhetetlenek a társadalom számára.”
Az egyeztetés lezárását az ENSZ az idén november végén, a Dél-Koreában rendezett tárgyalási fordulóban reméli, ahol az EU képviseletét már a magyar elnökségi delegáció adja: irgalmatlanul nehéz feladat lesz.
Szerző: Nemes Csaba
Fotó: Unsplash (Indonézia, 2021)
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria