Hány és hány idős ember érzi teljesen az otthonának a templomot! Legszívesebben végleg itt laknának. Ha nem zárnák be időnként az ajtaját (vagy nem tartanák zárva mindig), ha nem lenne benn hideg, ha nem csoszognának a zajos turisták, ha ők maguk nem laknának olyan messze a templomtól. A templom és a szemek homálya egymásba úszik, nincs szükség éles tekintetre, semmilyen mozgást nem kell kutatni. A lélek bensőjében csendesül a lárma, és többé nem zökkenti ki a lassan múló, de gyorsan fogyó időt. Csak itt lenni, ülni csendesen, és nézni előre, egyre feljebb, a szentélyboltozatra. Hátha egyszer, talán most először és utoljára, megnyílik az ég, Simeon lehetsz és Anna, akik jó helyen voltak jó időben… Most te vagy jókor jó helyen. Most bocsásd el!
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria