Útravaló – 2024. december 9., a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása

Sokféleképpen történhetett volna a megváltás. Isten úgy akarta, hogy Fia, Jézus Krisztus, anyától szülessék. Mert a teljes értékű élet az anyától indul el. Egészen közel akart kerülni az emberhez, s ezért anyát választott Fiának. Mária a biztosíték arra, hogy Jézus Krisztus valóban ember. A mai ünnep azt jelenti, hogy valaki alkalmas és méltó. Mert ahhoz, hogy Mária anyja lehessen Jézusnak, nemcsak alkalmasnak kellett lennie, hanem méltónak is. Az alkalmassággal többnyire nincs gond, hiszen a természet gondoskodik a lányoknál arról, hogy anyává válhassanak, ám hogy erre méltó is legyen valaki, az külön feladat. A Szűzanya a szeplőtelen fogantatása által méltóvá vált arra, hogy Isten anyjává legyen. Tekintsünk mi is magunkba! Nem az a kérdés csupán, hogy alkalmasak vagyunk-e valamire, hanem az is, hogy méltók-e.

Évekig fiúkollégiumot vezettem, s ezalatt mindenféle sorsú emberrel találkozhattam. Egyszer egy olyan fiatalt kellett fölvennünk a kollégiumba, akinek a szülei váratlanul meghaltak. A fiú nővére huszonegy éves volt, ő maga tizenhét. Sokszor megbukott az iskolában, amikor megismertem, a hetedik osztályba járt. Nem akartam fölvenni, mert már ránézésre is problémás gyerek volt, és tudtam, hogy magunkra kell vállalnunk mindazt, amit magával hoz a kollégiumba, a többiek közé. Végül mégis fölvettük. A felvételi beszélgetésen a testvérével jelent meg. Huszonegy éves nővére a smink miatt negyvennek látszott. Ültek velem szemben, én pedig egyből a tárgyra tértem: fölveszünk, fiú, de itt aztán nem szabad cigarettázni, alkoholt inni, nőzni, kábítószerezni. E nyíltság hallatán a nővére felé fordult: na látod, és te ezt mind csinálod!

Keresem a módját, hogyan lehetne vonzóan szólni a szeplőtelen tisztaságról. Arról, hogy a tisztaság, a megóvottság nem csak távoli történet, hanem nekünk is naponta felkínált lehetőség, s ha nem élünk vele, ha folyamatosan elutasítjuk vagy nem vállaljuk, akkor ember voltunknak lényeges része sérül.

Korunkban elképesztő folyamat zajlik e téren. Az egyre közönségesebb, mindent alulmúló lealacsonyodás is lehet példa, az, amikor valaki nem fölfelé, hanem lefelé tűnik ki a többiek közül. És ez sajnos gerjesztett üzenet: a szabadság téveszméje, hogy az olcsó, az igénytelen, az erkölcsöt lejárató, a primitív legyen a felkapott, a kitüntetett.

Egy konferencián az előadó, aki a délelőtti programot zárta, egy újságíró volt. Fölment az emelvényre, és körülbelül ugyanerről beszélt: Néhány év alatt teljesen megváltozott az élet, valami egészen elképesztő, amit ma tapasztalunk. A sikerért nem fölfelé, hanem lefelé törekszik az ember. Mindig jellemző volt a fölfelé mutató mozgásirány, az, hogy az ember több legyen, egyre gyarapodjék, felülmúlja tegnapi önmagát és a környezetét, s meghaladja a lehetőségeit a sportban, a munkában, a szórakozásában és szórakoztatásban. Így születtek a nagy teljesítmények, így vált az ember példaképpé, sztárrá, mások számára követendő és csodálandó ideállá. Ma ez mintha megfordult volna: minél közönségesebb valaki, annál ideálisabb. És sorolta hosszan a példákat a sztárok világából.

A mai ünnep a mindent felülmúlás példája, az ember igazi helye a teremtésben. Az ősegyház nem azon fáradozik, hogy Mária összes erényét magasztalja, hanem annak bizonyosságát látja és láttatja Máriában, hogy Jézus Krisztus valóban ember, hiszen az ő fia.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír