Jézus ritkán fakad sírásra. Még nagycsütörtökön és nagypénteken sem sírt, pedig lett volna rá oka. Sőt, az őt sirató asszonyokat is felszólítja, hogy inkább magukat sirassák. A megváltás cselekményei során, úgy tűnik, már nincs helye a sírásnak. Helye van azonban akkor, amikor előre látja Jeruzsálem pusztulását. A zsidók már átélték ezt, amikor a babiloniak lerombolták Jeruzsálemet, és mégis azt gondolják, hogy az újraépült templom örökké állni fog. De nem így történik, Kr. u. 70-ben Róma feldúlja Jeruzsálemet. A templomból csak a siratófal marad. Milyen érdekes a kifejezés! A hívő zsidók odajárulnak, és azt teszik, amit Jézus tett: sírnak. Talán éppen ez viszi közelebb őket a krisztusi megváltás felismeréséhez? Hiszen azt teszik, amit Jézus is tett.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria