Milyen különleges élmény lehet a vaknak, hogy Jézus kézen fogja, és kivezeti a faluból! Kivezeti a gondoskodó közegéből, kivezeti azok közül, akik vaknak ismerték. A gyógyuláshoz az is kell, hogy máshogy tudjak nézni az életemre, a mindennapjaim tereire, egy kis távolságot kell venni azoktól. Milyen vigasztaló azt olvasni, hogy nem rögtön történik meg a csoda, a gyógyulás, a tisztán látás, hanem fokozatosan! Mindent rögtön akarunk: megtéréseink talán azért sem sikerülnek, mert nem szeretjük a fokozatosságot. Milyen vigasztaló, hogy Jézus figyelembe veszi emberségünket, azt, hogy szükségünk van kézzelfogható jelekre, nem csak szavakra. Aztán pedig ne felejtsük, hogy van, ami csak kettőnkre: rám és Istenre tartozik. Engedjük, hogy gyógyítson bennünket!
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria