Tragikus történetet hallunk, olvasunk ma. Elmélkedhetünk a hatalom torzító erejéről, az emberi élet értékéről, az igazság és az élet értelmének kereséséről, versengésről, intrikáról. Talán nem ilyen véresen jelentkeznek ezek köztünk, de azért megjelennek, és kifinomult, „úriemberes” formájuk még tragikusabb. Sokszor bizony nem támogatói vagyunk egymásnak, papok, szerzetesek, egyházi közösségek tagjai, hanem valami egészen más zajlik a háttérben: egyéni beszélgetésekben, „a csak neked mondom” kezdetű mondatokban. A történet felhívás arra is, hogy megvizsgáljuk a viszonyunkat az igazsággal. Merek-e szembenézni a valódi önmagammal, mit kezdek az igazi érzéseimmel, vágyaimmal? Hogyan kezelem a kritikát az életemben?
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria