Váltsuk életre az evangéliumot családjainkban! – Marton Zsolt körlevele

Kedves Magyar Családok!

Amikor egy rózsabimbó kezd kinyílni, és lassan kibontja szirmait, akkor látszik meg a virág szépsége. Ehhez hasonló élményem volt családokért felelős püspökként, amikor visszatekintettem az elmúlt három évre: a járvány szorításából kiszabadulva egyre több személyes találkozás, esemény mutatta meg számomra a családpasztoráció sokszínűségét, szépségét, az egyházmegyei kezdeményezések gazdagságát és a családok tanúságtételének fontosságát: az egyházmegyei családreferensek éves találkozója, a tavaszi és őszi családpasztorációs papi napok és az idén huszonnyolcadik alkalommal megrendezett országos családkongresszus. Ezek mind azt mutatják, hogy egyre nagyobb az igény a szakmaiságra, a tapasztalatcserére, a hálózatban működésre, valamint arra, hogy egymástól tanulva és egymást segítve éljünk és tegyünk a családokért – papok, diakónusok és világiak.

Annál is inkább fontos ez az összefogás, mert a család és a házasság talán minden korábbinál nagyobb veszélynek van kitéve. Megkérdőjeleződik a házasság létjogosultsága, kétségbe vonják a férfi és a nő antropológiai valóságát és istenképiségét. Az ideológiai hullámok mellett különösen nagy kihívást jelent a családok számára a 21. századi életforma: a gazdasági nehézségek, az egzisztenciális kérdések, a stressz, az időhiány és a mindenre kiterjedő digitalizáció. Az önzés, a kényelem és a fogyasztói szemlélet közömbössé teszi a személyt, aláássa a családi szeretetkapcsolatokat, törékennyé teszi a házasságot. Miközben az ember úgy érzi, mindent elér, valójában éppen a lényeges dolgokat veszíti el. „A család egyre inkább a jó és a rossz, az élet és a halál, a szeretet és a szeretettel ellenkező dolgok ütközőpontjában áll” – ahogy Szent II. János Pál pápa már 1994-ben megírta Levél a családokhoz című dokumentumában.

Ha nem találjuk meg az egyensúlyt, ha elszigetelődünk, vagy nem tudjuk megadni családtagjainknak az őszinte figyelmet, akkor azt kockáztatjuk, hogy szeretetpótlék után nyúlnak, és más kapcsolatban vagy élvezeti szerekben keresik a boldogságot. Napjaink egyik legnagyobb ilyen jellegű veszélye az interneten elérhető számos szexuális vagy egyenesen pornográf tartalom, amely felnőtteket, fiatalokat, sőt gyermekeket is behálóz. Döbbenetes statisztikák állnak már a kutatók rendelkezésére arra vonatkozóan, hogy a gyermekek mennyire tárgyai és egyúttal fogyasztói is a szexuális tartalmaknak, ami egész életükre nézve roppant káros hatással lehet.

Tudjuk, hogy a virtuális kapcsolatok könnyen kialakulnak, de ugyanolyan gyorsan magányossá és kiszolgáltatottá is tesznek. Egyre több felmérés mutatja, hogy elidegenítően hatnak, és megakadályozzák az igazi személyes kapcsolatok kialakulását, amelyek alapvető fontosságúak lennének annak érdekében, hogy a fiatalok megtalálják a hivatásukat, kiteljesedjenek abban, „normális” baráti kapcsolatokat építsenek, társat találjanak és családot alapítsanak.

Mi nyújthat segítséget a családoknak ebben a helyzetben? Természetfeletti segítséget jelenthet a családi kapcsolatok ápolásához és a család egységének megteremtéséhez, ha kellő időt szánunk a közös imára. Őszinte, bensőséges kapcsolatot tud teremteni a családtagok között, ha nap mint nap a közösbe teszik, amiért hálásak, közösen kérik a gondviselés útmutatását az életükre vonatkozóan, és együtt tudják hordozni a fájdalmakat és a nehézségeket is.

Ne engedjük, hogy a rohanás magával ragadjon bennünket, szánjunk időt egymásra!

Ma már lehet, hogy az oly népszerű minőségi idő fogalma mellett újra meg kell tanulnunk azt is, hogy mennyiségi tekintetben is tudjunk időt szánni a kapcsolatainkra, a családunkra: legyenek közös beszélgetéseink és közös programjaink.

Támaszkodjunk az előttünk járók tapasztalataira! A generációk közötti összefogást és párbeszédet ma újra fel kell fedeznünk. Ferenc pápa többször felhívta a figyelmet arra, hogy becsüljük meg az időseket, és a családban a nagyszülőket. Ennek adott nyomatékot, amikor két évvel ezelőtt megalapította a nagyszülők és idősek világnapját. Az idei, Lisszabonban megrendezett ifjúsági világtalálkozóra készülő fiatalokat pedig külön kérte, hogy indulás előtt látogassák meg nagyszüleiket vagy magányos, idős embereket, hogy megtapasztalják: kölcsönösen gazdagítani tudják egymást. Sok fiatal örömmel teljesítette a Szentatya kérését!

Legyünk közösségben más családokkal, amelyeknek a tapasztalataiból tanulhatunk, amelyekkel kölcsönösen segíteni tudjuk egymást! Ha pedig úgy érezzük, hogy szakemberhez kell fordulnunk, számos fórumon érhetünk már el lelki kíséréssel, konzultációval, házaspárok kísérésével, pár- vagy családterápiával foglalkozó szakembereket.

Mit tudunk nyújtani mi, családpasztorációval foglalkozó papok és szakemberek? Hogyan segíti az Egyház a keresztény házasságokat és családokat? Az Egyháznak Krisztus irgalmát és igazságát egyszerre kell közvetítenie ebben a világban. Szembe kell nézni a mai világ kihívásaival: mutassuk meg érthetően, világosan, örömtelien és vonzóan az Egyház tanítását! Nekünk mindig a remény útját kell felmutatnunk!

Valljuk továbbá, hogy a családnak külön is küldetése van a mai világban, hiszen a család a szeretet bölcsője. A család az a közösség, ahol a gyermek megtanulhatja az erkölcsi értékeket, a tiszteletet. A házasság, ha a férfi és a nő stabil, érett, egymásért áldozatot is vállalni tudó szeretetkapcsolatára épül, érzelmi biztonságot nyújthat, megfelelő példát jelenthet a gyermekeknek, és rajtuk keresztül az egész társadalomnak.

Egyre inkább ráébredünk azonban arra, hogy a házasság csak akkor tudja betölteni ezt a szerepét és küldetését, ha megfelelően felkészülten vállalják a felek, és elkötelezettségük legalább olyan komoly és életre szóló akar lenni, mint a papságban vagy a szerzetességben a megszentelt életre kimondott igen. Ferenc pápa erre a felkészülésre kívánt hangsúlyt helyezni, amikor a 2022. évi családok világtalálkozóját követően megjelentette a Katekumenális felkészítés a házasságra című dokumentumot, amely kimondja:

tulajdonképpen már gyermekkortól kezdődően készülni kell a házasságra, ami egyet jelent azzal, hogy a Krisztusnak való odaadottságra és ezzel az evangéliumi életre készül fel a gyermek, mindig az életkori sajátosságainak megfelelően.

Munkatársaimmal együtt idén is örömmel dolgoztunk azért, hogy megismertessük ezt az új szemléletű házassági felkészítést a családpasztorációban tevékeny papokkal és világi munkatársaikkal. A házasságra készülés és később az ifjú házasok kísérése naprakész tudást, folyamatos tanulást, következetes családpasztorációs munkát igényel minden szinten. Ez volt az egyik fő témája az idei családkongresszusunknak, havi tematikus anyagainknak. Az egyházmegyei családreferenseknek jövőre tanulmányi napot szervezünk ebben a témában.

A Szentatya azon kérésére válaszolva, hogy vigyázzunk idős embertársainkra, törekedjünk a generációk közötti párbeszédre, egy jövőre induló képzéssel is szeretnénk támogatni azokat a testvéreinket, akik egyházmegyéinkben munkatársaink kívánnak lenni ebben a szolgálatban.

Továbbra is sürgetően fontos ügynek tartjuk az élet védelmét. Idén tavasztól bekapcsolódtunk a 40 nap az életért nemzetközi imaszolgálatba. A kezdeményezés résztvevői imát és böjtöt ajánlanak fel azokért az édesanyákért, akik abortuszt terveznek, hogy döntésüket megváltoztassák. Világszerte sokan nemcsak otthon vagy a templomban imádkoznak, hanem kórházak, szülészeti klinikák előtt, hogy aki válsághelyzetben van, az az utolsó pillanatokban is látható, konkrét segítséget kaphasson keresztény segítő szakemberektől. Magyarországon Budapesten, Debrecenben és Vácon került sor ezekre az alkalmakra. Egy tavaszi budapesti és az őszi váci szolgálaton magam is jelen voltam. A rendezvény katolikus kezdeményezésre jött létre, de ökumenikus, más felekezetűek is részt vettek rajta. Fontos leszögeznünk, hogy a kórházak előtti megjelenés nem tüntetés, hanem szeretetteljes, de határozott kiállás az élet mellett. Mi nem háborúzni akarunk, hanem életeket menteni, hogy a megfogant gyermekek megszülethessenek. Valamint imádkozni szeretnénk az őket körülvevőkért és az egészségügyi dolgozókért is, hogy mindannyian az élet oldalára álljanak. Ebben szeretnénk eszközök és segítők lenni Isten kezében, ehhez pedig bátorságra, szelídségre, odaadásra és türelemre van szükség. Imaszolgálatunk gyümölcseiről visszajelzések is érkeztek: számos kisbaba ennek köszönhetően jöhetett és jöhet majd a világra. Ezt az áldásos imaszolgálatot az új esztendőben is folytatni szeretnénk.

Az életvédő kultúra elterjedését szolgálja az idén ősszel immár harmadik alkalommal, Vác és Kaposvár után ezúttal Székesfehérváron megrendezett életvédő nap, amelyen lelki és szakmai segítséget, útmutatást kaptak a résztvevők.

Kedves Magyar Családok! Fontos küldetésetek van abban, hogy a szeretet kultúráját hirdessétek az önzés kultúrájával szemben! Újra és újra a szívetekre szeretném helyezni Ferenc pápának a családok világtalálkozóját követően megfogalmazott kéréseit: „Örömmel hirdessétek a család szépségét! Hirdessétek a gyermekeknek és a fiataloknak a keresztény házasság kegyelmét! Öntsetek reményt azokba, akik nem remélnek! Legyetek egy testvériesebb világ magjai! Legyetek nagy szívű családok! Legyetek a befogadó Egyház arca!”

Családreferens püspökként újból megerősítem, hogy mindnyájatokért – a magzatoktól az idősekig – imádkozom, imádságban veletek vagyok. Felelősségem tudatában, munkatársaimmal karöltve, krisztusi szellemben igyekszem szolgálni benneteket a következő esztendőben is.

Köszönöm szerető hűségeteket! Advent kezdetén a Szeplőtelen Szűz pártfogását kérve imádkozom értetek.

Adventi készületünk teremje meg családjainkban a karácsony igazi örömét!

Vác, 2023. december 8.

Marton Zsolt váci megyéspüspök,

az MKPK Családügyi Bizottságának elnöke

Fotó (archív): Lambert Attila

Magyar Kurír

A körlevél nyomtatott formában az Új Ember 2023. december 10-i számában jelenik meg.