Varga Lajos püspök a művészek római szentévi találkozójáról: Kultúra nélkül lehetetlen élni

– A szentév során a Vatikán különböző társadalmi csoportok számára szervez jubileumi találkozót, Ön nemrég a „Művészek és kultúra világának jubileumán” vett részt. Mi volt a találkozó célja?

– A szentévi jubileumi találkozók elsősorban a Szent Péter apostollal való találkozást célozzák meg. Rómában van az úgynevezett szent kapu, és a találkozók fontos része az ezen való áthaladás a konferenciák és egyéb programok mellett. A mostani találkozásra a Szentatya azokat hívta, akik a kultúra területén valamilyen feladatot látnak el – a programot a Kultúra és Nevelés Dikasztériuma szervezte. Felfigyelhetünk arra, hogy a dikasztérium nevében első helyen a kultúra szerepel, és csak második helyen a nevelés. Bár egyenrangú a két terület, a kultúrának van egy tágabb értelmezése, hiszen beletartozik minden olyan emberi cselekvés, amely humánussá teszi az emberi közösséget, valamint az emberi személyt, és azok kiteljesedéséhez járul hozzá.

A találkozó a Vatikáni Múzeumban kezdődött, amely a világ egyik legnagyobb, legjelentősebb múzeuma. Itt bemutatkoztak a különböző országok kulturális centrumainak képviselői. A program a szent kapun való áthaladással folytatódott. A kapu jelképe Jézus Krisztusnak, aki a közvetítő az Atya és köztünk, és Ő általa nyerhetünk üdvösséget. A kapun való áthaladás azt szimbolizálja, hogy Krisztushoz tartozunk. Vasárnap szentmisével kezdtük a napot, melyet a Szentatya mutatott volna be, de betegsége miatt a Kultúra és Nevelés Dikasztériumának prefektusa, José Tolentino de Mendonça bíboros mutatta be. A homíliában a kultúra alapvető aspektusairól esett szó, így például arról, hogy a művészet megmutatja a szépséget, mert hiszen akármelyik művészeti ágat nézi az ember, mindegyikben van egy általános jelenség, amit esztétikumnak nevezünk. Egy egyetemes emberi dologról van szó, amely minden kultúrában jelen van, így a szépség összeköti az egyik kultúrát a másikkal – a szépség által tehát mindenkihez szólhatunk.

Másnap a dikasztérium épületében a jubileumi találkozó minden meghívott résztvevője bemutatkozott, és beszámolt arról, hogy a saját területén hogyan igyekszik előmozdítani a kultúrák egymással való találkozását, valamint a keresztény tanítást bevinni a kultúrába. Szó volt arról is, hogy a kultúra hogyan képes kifejezni hitünk igazságait. A világ minden tájáról voltak résztvevők, körülbelül ötven fő. Több országban hoztak létre katolikus kulturális centrumokat, melyek összefogják az adott ország egyházi könyvtárait, múzeumait, levéltárait. Hazánkban ezt a feladatot az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ látja el; ez az intézmény képviseli gyakorlatilag azt a küldetést, amit a Kultúra és Nevelés Dikasztériuma meghatározott.  

– Mennyiben volt más a szentév alatt Rómába látogatni, mint más alkalmakkor?

– A zarándokok magas száma miatt jóval több ember van Rómában, és ez jelentősen befolyásolja a város életét. A szentévre különböző jubileumi kiadványokkal készültek, melyek bemutatják a jubileum történetét, szimbólumrendszerét, illetve az ahhoz kapcsolódó művészi emlékeket, levéltári dokumentumokat. Jubileumi érem is készült, melyen a szent kapu látható. A szentév kegyelmi hatásait leginkább talán a gyóntatószékben ülő papok tudják lemérni, hiszen a megtérés fontos része a jubileumi búcsú elnyerésének.

[…]

– „A művészet nem luxus, hanem szükséglet, mely a fájdalmat reménnyé változtatja” – üzente többek között Ferenc pápa vasárnapi homíliájában. Ön hogyan értelmezi az idézett gondolatot?

– A művészet azáltal képes hatni, hogy valamit kifejez abból a világból, amelyben élünk. A világnak kétségkívül része a szenvedés is, és amennyiben egy művészi alkotás az esztétikumon keresztül fel tud csillantani valamit, ami túlmutat a fájdalmon, akkor képes átalakítani az illető belső világát, mert eltávolítja a nehézségtől, és az esztétikum által örömet, vagy az „együtt szenvedés” dimenzióját hozza be. A kultúra valóban nem luxus. Azonban költséges, mert a kulturális terméket létre kell hozni. A művészet azt a célt szolgálja, hogy az emberi értelmet, a bennünk lévő értékeket, érzésvilágot kifejezze, és ezáltal megpróbáljuk a világban lévő törvényeket dekódolni, így kultúra nélkül lehetetlen élni.

– Mi volt a találkozó legfontosabb üzenete az Ön számára?

– Ami leginkább elgondolkodtatott, hogy egy-egy kulturális emlék – gondolok itt a múzeumokban őrzött tárgyakra – nemcsak az illető művész ügyességéről beszél, hanem a keresztény lelkiségről is. A lelki tartalmak művészeti alkotásokon keresztül történő közvetítése a kereszténység legbelső világát érinti. Krisztus üzenetét természetesen át lehet adni szavakon és találkozásokon keresztül is, de egy-egy művészeti alkotásban megjelenik annak a művésznek a személyisége és személyes hite, aki azt létrehozta, így egy-egy alkotás tulajdonképpen tanúságtétel is.

Az interjú teljes terjedelemben IDE kattintva olvasható.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír