Viganò a szankcionált McCarrickről: „Mindannyian nagyon szeretjük”

Viganò nuncius ünnepi köszöntője a Pontifical Mission Societies rendezvényén (2012. május 2-án), melyen McCarrick bíboros díjat vesz át 

A videók megcáfolják a volt nunciust: 2012-ben nyilvánosan gratulál a molesztáló bíborosnak, akinek Ratzinger rendelete szerint visszavonultságban kellett volna élnie.

Carlo Maria Viganò az Egyesült Államok nunciusaként nemcsak együtt koncelebrált nyilvánosan minden probléma nélkül a visszaéléseket elkövető bíborossal, Theodor McCarrickkel, de részt vett a bíboros tiszteletére rendezett gálavacsorákon is XVI. Benedek állítólagos szigorú szankciói ellenére, amelyeket Washington érsekére szabott ki.

Ahogy telnek az órák, nem csak a tények interpretációja, de néhány Viganò által leírt (állítólagos) tény is, úgy tűnik, nem egészen felel meg a valóságnak – melyeket zajos dossziéjában tett közzé Ferenc pápa lemondását sürgetve. A volt nuncius így ír dossziéjában: „Benedek pápa McCarrick bíborosra ahhoz hasonló szankciókat szabott ki, mint amelyekkel őt most Ferenc pápa büntette: a bíborosnak el kellett hagynia a szemináriumot, amelyben lakott, megtiltotta számára, hogy nyilvánosan szentmisét mutasson be, hogy nyilvános összejöveteleken részt vegyen, konferenciákon adjon elő és utazzon, valamint arra kötelezte, hogy bűnbánatban éljen és az imádságnak szentelje az életét.”

 Viganò nuncius gratulál McCarrick bíboros kitüntetése alkalmából (2012. május 2,)

„Ami biztos, hogy Benedek pápa a fent említett kánoni büntetésekkel sújtotta McCarricket és hogy azokról őt az Egyesült Államok nunciusa, Pietro Sambi tájékoztatta… Ezekről a szankciókról aztán engem is tájékoztatott a püspöki kongregáció új prefektusa, Marc Ouellet bíboros, mielőtt még elindultam volna Washingtonba 2011 novemberében egy beszélgetés alkalmával, amikor a kongregáció az új nunciust instrukciókkal látja el. Első találkozásunk alkalmával a nunciatúrán McCarrick bíborost emlékeztettem a korlátozásokra. A bíboros alig kivehető módon azt motyogta, hogy talán hibát követett el, amikor egy ágyban aludt néhány szeminaristával a tenger mellett fekvő házában, de ezt úgy mondta, mintha semmilyen jelentőséggel nem bírna.”

Hogy egyeztethető össze azzal, hogy McCarrick nemcsak hogy nem változtatott életmódot, folytatta az utazásait, misézett és konferenciákat tartott, de legalább háromszor a Vatikánba is ellátogatott, ahol a mosolygó Benedek pápát is üdvözölhette? Hogyan egyeztethető ez össze azzal, hogy maga Viganò, aki ma azt állítja, hogy megismételte a molesztáló bíboros felé a szigorú pápai utasításokat, nem csinált problémát később abból, hogy együtt fényképezkedjen vele, valamint hogy beszédet mondjon egy gálavacsorán, amikor is McCarrick egy díjat vett át? 2012. május 2-án történt, Ratzinger pápa pontifikátusának derekán, a World Mission Dinner nevű rendezvényen az Egyesült Államokban a Pontifical Mission Societies szervezésében, amelyet egy manhattani hotelben tartottak. Éppen hat hónap telt el azóta, hogy Viganònak Ouellet bíboros megismételte a molesztáló bíboros elleni korlátozó rendelkezéseket.

A nuncius beszédének elejét a Catholic News Service online is közzétette: „Igen tisztelt vendégek, itt jelenlévő püspökök, kedves vendégek, akiket ma este a »pápai missziók nagyköveteiként« szólíthatok, amely egy igen szép cím. Mindenekelőtt köszöntöm Önt, eminenciás McCarrick bíboros úr – »nagykövet« már hosszú ideje, mint pap, püspök, érsek, bíboros, akit mi mindannyian nagyon szeretünk…” (az adott rész 1:24-nél van).

Tehát a nuncius számára nem okoz problémát, hogy a molesztáló bíboros mellett jelenjen meg, nem aggodalmaskodik Benedek rendeleteinek látványos áthágása miatt, amellyel kapcsolatban ő maga biztosít minket, hogy azokat meg is ismételte McCarrick számára. Gond nélkül beszél szeretetteljesen az „engedetlen” bíborosról, „akit mindannyian nagyon szeretünk”. Azt válaszolhatná: a rendeletek titkosak voltak, a nyilvánosság előtt tehát diplomatikusan mosolyogni kellett. De ha XVI. Benedek tudott a vádakról, és a püspöki kongregáció bíboros-prefektusa újból megerősítette a nunciust a szankciókról, a nuncius miért nem tett semmit?

Nem úgy tűnik – legalábbis a jelenlegi tudásunk alapján –, hogy maga a felháborodott Viganò megrökönyödött és dühös levelet írt volna a Vatikánba azzal kapcsolatban, hogy az öreg bíboros figyelmen kívül hagyta volna a rá vonatkozó rendeleteket. Ha pedig írt volna, választ nyilván nem kapott. Másrészt pedig, ha maga a pápa szerepelt széles mosollyal egy felvételen a McCarrickkel, mi oka lett volna aggodalmaskodni a nunciusnak? A nunciusnak, aki régre visszatekintő diplomáciai érzékkel egy váratlan elfoglaltságra vagy egy hirtelen megfázásra hivatkozva elkerülhette volna, hogy Washingtonból New Yorkba utazzon és a molesztáló bíboros előtt tisztelegjen.

Ő azonban nem ezt tette. Két lehetséges megoldás van: Benedek rendeletei mégsem voltak annyira kötelező érvényűek, és csak szóbeli figyelmeztetések történtek, de akkor nem egészen világos, miért botránkozott meg Viganò Ferenc pápán azért, mert McCarricket fogadta és nem rótta ki rá az elődje által soha be nem tartatott szankciókat. Vagy pedig Viganò hanyag volt – vagy legalábbis kevésbé lelkiismeretes –, hogy betartassa azokat, amikor a római pápa képviselője volt az Egyesült Államokban, és nem törődött azzal, hogy a parancsokat rendszeresen és látványosan áthágták.

Van egy másik, sokatmondó videó a vatikáni médiumok archívumában, amely megkérdőjelezi Viganò történetét, és még inkább azt, ahogyan a történteket az exnuncius értelmezi. Ez a videó Viganò és Ferenc pápa első, rövid találkozását örökíti meg a kézcsók közben, a nunciusok találkozójának végén. De előbb olvassuk el Viganò verzióját, amely ez esetben is egy alaposabb szerkesztést érdemelt volna: „Amikor én kerültem sorra, csak annyi időm volt, hogy azt mondhattam: »az Egyesült Államokból vagyok«, és minden előzmény nélkül szemrehányó hangnemre váltott és azt mondta: »Az Egyesült Államok püspökeinek nem ideológusoknak kellene lenniük! Pásztorokra van szükség!« Természetesen nem voltam abban a helyzetben, hogy magyarázatot kérjek ezeknek a szavaknak az értelmét valamint az agresszív hangnemet illetően, amellyel rám förmedt”.

Most pedig nézzük meg, hogy mi is történt valójában, a Centro Televisivo Vaticano operatőre most következő felvételének hála (a találkozó 1:10-nél van).

Amint jól dokumentált és megcáfolhatatlan, a valóság nem egészen az, mint amit Viganò elmondott. Mindenekelőtt a pápa mosollyal fogadja, udvariasan, éppen most tudta meg, hogy ő az Egyesült Államok nunciusa, nem támadt rá „minden előzmény nélkül szemrehányó hangnemben”, ehelyett szeretettel megköszöni a munkáját. Aztán, közvetlenül ezután a pápa arca egy kissé komolyabbra változik – ahogy mindig is történik hasonló körülmények között, amikor egy számára fontos információt akar közölni, amint ezt jól tudja mindenki, akik a munkájukból kifolyólag követik a hasonló kihallgatásokról készült videókat – és nyugodtan, a lehető legbékésebb hangon, mindenféle agresszív hangnem nélkül folytatja: „Az Egyesült Államokban…”. Aztán ezután a videó félbeszakad: a vatikáni tévé nem közvetíti az ezen események alkalmával elhangzó személyes szavakat.

Mindazonáltal egyértelmű, hogy Ferenc pápa nem agresszív, nem esik neki Viganònak, nem tesz neki egyáltalán szemrehányást. Egyszerűen csak annyi történik, hogy az új pápa tájékoztatja nagykövetét az Egyesült Államokkal kapcsolatos aggodalmáról.

Azt mondhatja erre, ezek apróságok, részletek. De mégis fontosak, amelyek talán egy nem egészen tökéletes emlékképet örökítenek meg néhány epizódról illetve a volt nunciusnak a jelenlegi pápával szemben érzett személyes haragjáról.

Fordította: Koszoru Péter

Forrás és fotó: La Stampa/Vatican Insider

Magyar Kurír