Bemutatták Ferenc pápa „Amoris laetitia” kezdetű apostoli buzdítását

A várva várt dokumentumot Lorenzo Baldisseri bíboros, a püspöki szinódus főtitkára, Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek, Francesco Miano, a római Tor Vergata Tudományegyetem erkölcsfilozófiai docense, illetve felesége, Giuseppina De Simone, a nápolyi Dél-olaszországi Teológiai Fakultás filozófiatanára mutatták be.

Baldisseri bíboros felszólásában a pápai buzdítás címéről, értelmezési kulcsáról, szerkezetéről és a tanítás kiemelkedő pontjairól beszélt. A pápa március 19-én, Szent József ünnepén írta alá az apostoli buzdítását, de a húsvéti ünnepek miatt annak bemutatójára csak az irgalmasság vasárnapja után került sor.

Jelentősnek nevezte a bíboros a tényt, hogy a buzdítás éppen az irgalmasság jubileumi évében jelenik meg, ezt maga a pápa is hangsúlyozza, hiszen háromszor utal a szentévet megnyitó bullára. A dokumentum mintegy megkoronázza a kétlépcsős szinódusi munkát, mely a család intézményének összes dimenzióját érintette. „A konfliktus és erőszak megjelölte mai világban szükség van a kiengesztelődésre és a megbocsátásra, amit az emberi élet alapsejtjében, a családban kell elkezdeni”– fogalmazott.

Az Amoris laetitia buzdítás címe teljesen összhangban van az Evangelii gaudium címével, és irányt is jelez: az egyház az evangélium örömétől a családban megélt öröm felé tart, hiszen mindkét latin szó – gaudium és laetitia – az örömet jelenti. A szinódusi útvonal a családi élet szépségét mutatta fel, amikor a szeretetről beszélt. Ez a szeretet képezi ugyanis a családi intézmény fundamentumát, mert az Isten maga a szeretet három személyben és a Szentháromság nem magány. „A szinódusi atyák hozzászólásainak egésze, amit nagy figyelemmel hallgattam, úgy tűnt nekem – írja a pápa a bevezető 4. pontban – mint egy értékes poliéder” és ez a megközelítés a részegyházak tapasztalatainak és különböző szempontjainak a sokféleségére utal.

Baldisseri bíboros utalt a pápa egyik hangsúlyozott alapelvére, ami szerint „az idő felülmúlja a teret”, vagyis idő szükséges a folyamatokhoz. Másfelől pedig különféle körülményekre kell tekintettel lenni, és ebből adódóan megoldást találni rájuk. A buzdítás ebben az összefüggésben három időbeli folyamatot emel ki: a házasságra előkészítés, a gyermekek nevelése és a családot ért gyász feldolgozásának az időszakát.

Teljes összhangban az egyház jubileumi évével, a dokumentum ennek megfelelő értelmezési kulcsa – ahogy a pápa maga megfogalmazza – „a lelkipásztori irgalmasság logikája” (AL, 307–312). A pápa főként a III. fejezetben világosan leszögezi az egyháznak a tanítását a házasságról és a családról, mint ami „feladhatatlan eszmény”. A fiatalokhoz szólva kijelenti: „Azért, hogy elkerüljünk minden téves értelmezést, emlékeztetek arra, hogy az egyház semmiféle módon nem mondhat le a házasság eszményéről, mint egy isteni terv nagyszerűségéről, továbbá a tévedések lelkipásztori kezelésénél ma sokkal fontosabb az a lelkipásztori erőfeszítés, mely megszilárdítja a házasságokat” (AL,307). Másfelől pedig a pápa nem felejti el, hogy figyelemmel forduljon a családok törékenysége felé. Anélkül, hogy kisebbítenénk az evangéliumi ideált, irgalommal és türelemmel kell elkísérni az emberek növekedésének lehetséges szakaszait, úgy, hogy helyet hagyunk az Úr irgalmassága számára (AL, 308).

Az apostoli buzdítás szerkezeti felépítése

Ferenc pápa a múlt év októberében véget ért családszinódus után mintegy négy hónap alatt írta meg a buzdítást, döntő mértékben támaszkodva a szinódus záródokumentumára. A 250 oldalas kötet kilenc fejezetből áll:

1. Isten Szava világosságánál (8–30.)

2. A családok valósága és kihívásai (31–57.)

3. Jézusra fordított tekintet: a család hivatása (58–88.)

4. A szeretet a házasságban (89–164.)

5. A szeretet, mely termékennyé válik (165–198.)

6. Néhány lelkipásztori távlat (199–258.)

7. Megerősíteni a gyermekek nevelését (259–290.)

8. Elkísérni, megkülönböztetni és integrálni a törékenységet (291–312.)

9. Házastársi és családi spiritualitás (313–325.)

A dokumentumot a már ismert Szent Családhoz szóló imádság zárja, valamint 391 lábjegyzet pontosítja a pápa mondanivalóját, és adja meg a hivatkozásokat. Ferenc pápa a bevezető részben megadja a szöveg hosszúságának a magyarázatát. A szinódusi út megfontolásait az apostoli buzdítás csak úgy tudta értelmezni, hogy nem csak a szoros értelemben vett családi témákkal foglalkozott, hanem sok más egyéb kérdéssel is, és ezek nyugodt és átgondolt bemutatása nagyobb terjedelmet igényel.

Az apostoli buzdítás forrásai

Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű szinódus utáni buzdítása valójában összefoglalása eddigi pápaságának, amennyiben egy világos szintézis és egyfajta kitekintés távolabbi horizontok felé. A buzdítás alapja a két megelőző családszinódus, ezt jelzi az 52 idézet a 2014-es Relatio Synodiból és 84 idézet a tavalyi Relatio Finalisból. Ez a 136 hivatkozás azt mutatja, hogy a Szentatya milyen nagy jelentőséget tulajdonított a kollegiális-szinodális munkának, amelyet felvett és integrált a dokumentumba.

Az egyéb hivatkozások tekintetében nagyban támaszkodik az egyházatyákra, mint Nagy Szent Leó és Szent Ágoston, továbbá a középkori szerzőkre, mint Szent Tamás, Szent Domonkos, Loyolai Szent Ignác, Bellarmin Szent Róbert, Keresztes Szent János.

A modern kor tekintélyei közül Joseph Pieper, Antonin Sertillanges, Gabriel Marcel, Erich Fromm, Lisieux-i Kis Szent Teréz, Dietrich von Bonhoeffer, Jorge Luis Borges, Octavio Paz, Mario Benedetti, Martin Luther King szerepelnek.

A pápaelődök közül a buzdítás XI. Piusz Casti connubii, XII. Piusz Mystici corporis Christi, Boldog VI. Pál pápa Humanae vitae dokumentumából idéz. Kiemelt szerepet kap Szent II. János Pál pápa magisztériuma, a Catechesi sull’amore umano írása és a Familiaris consortio. XVI. Benedek pápa Deus caritas est enciklikája tízszer nyer említést. Ferenc pápa buzdítása 29-szer fordul a II. vatikáni zsinat tanításához, 15-ször a Katolikus Egyház Katekizmusához. Ferenc pápa sokszor merít saját korábbi megfontolásaiból, így 50-szer használja a szerdai általános kihallgatások során mondott családkatekézisek anyagát.

A buzdítás tanításának jelentősebb pontjai

Ferenc pápa család-buzdítása pozitív szemmel néz a házastársi szeretetre és a családra. Jól mutatja ezt a 4. és 5. fejezet tágassága, mely a házasságot megalapozó szeretetről a páli szeretethimnusz szavainak az elemzésével szól, egészen konkrét útmutatásokat is adva a családoknak, amelyeken érződik a lelkivezetés által nyert valós tapasztalat. A pápa a püspökökre bízza a dokumentumot, nekik ajánlotta kézzel írt személyes szavaival, és őket bízza meg egyházmegyéjükben a családok ügyeinek a vezetésével. Ahogy ezt már a két motu propriójával (Mitis iudex Dominus Iesus és Mitis et misericors Iesus) is jelezte, konkrét egyházjogi hatáskörük gyakorlására buzdítja őket, illetve decentralizáló módon a helyi szinten várja a megoldásokat.

Ferenc pápa atyai buzdítása „a konkrét helyzetek megszámlálhatatlan sokféleségére utal” (AL 300), aminek jegyében nem szabad elvárni a szinódustól, illetve most ettől az apostoli buzdítástól, hogy „kánonjogi típusú általános normákat határozzon meg”, „hiszen a felelősség foka esetenként más és más”. A „házasság utáni második kapcsolatban élőket integrálni kell, nem pedig kizárni az egyház közösségéből…, az ő részvételük különféle formában fejeződhet ki, éppen ezért van szükség a jelenleg használt kizáró formák megkülönböztetésére és ha lehet, azokra megoldást kell keresni”.

Baldisseri bíboros felszólalását Schönborn bécsi bíboros érsek követte, aki személyes hangon számolt be meglátásairól és szinodális élményeiről – a bécsi érsek gondolatait szombaton tolmácsolja a Vatikáni Rádió.

A családi szeretetről szóló pápai buzdítás sajtóbemutatóján Baldisseri és Schönborn bíboroson kívül felszólalt egy egyetemi tanárházaspár is: Francesco Miano, a római Tor Vergata Tudományegyetem erkölcsfilozófiai docense, illetve felesége, Giuseppina De Simone, a nápolyi Dél-olaszországi Teológiai Fakultás filozófiatanára.

Elmondták, hogy nagyon megható és örömteli volt számukra elolvasni A szeretet öröme kezdetű buzdítást, és ezt az örömet szeretnék megosztani a sajtó képviselőivel is. Olyan pápai tanítást vehettek a kezükbe, amely a családról szólva a lényegre mutat rá, s teszi mindezt közvetlen, egyszerű, mindenki által érthető nyelven. Mondhatnánk, hogy nem a „szakmának” íródott a dokumentum, hanem az „életnek”; mindenkinek, aki így vagy úgy, de része egy családnak. Aki beleolvas a buzdításba, főleg a családi örömökről szóló központi részbe, vagy a gyerekneveléssel foglalkozó fejezetbe, az ráérez, hogy itt bizony éppen róla van szó. A pápa kézen fog minket, hogy együtt felfedezzük családjaink szépségét, melyek tökéletlenek, törékenyek, de rendkívüliek, mivel mindennapos zarándoklatukon az Úr szeretete tartja meg őket, amely nem fárad el, soha meg nem szűnik, és mindent megújít.

Hihetetlenül szép megtapasztalni milyen az, amikor kinyitjuk a szívünket, körbehordozzuk tekintetünket, és végre meglátjuk a kincset, melyet a kezünkben tartunk; azt a nagy jót, amit életünk normalitása ad. Mintha a pápa azt mondaná: álljunk meg egy pillanatra, hagyjuk magunk mögött a zajt, a rohanást, a gondokat, a minket elárasztó zsivajt, és próbáljuk meghallani, igazából mit akar mondani nekünk az életünk, mi történik bennünk, mi mozgatja a szívünket. Ebben a hallgató figyelemben ugyanis megtanuljuk észrevenni az Úr jelenlétét, aki megszenteli életünket.

A pápai buzdítás nyelvezete magával ragadó; egyszerre finom és szigorú, gyöngédség és csodálkozás hatja át. Ez a nyelv hagyja, hogy a családok konkrét élete szólaljon meg általa. A pápa szavai abból az alázatos figyelemből születnek, amelyre a szinódusi atyákat buzdította a 2014-es családszinódus megnyitásakor, és amelyről ő maga is tanúságot tett a két szinódus sűrű munkanapjai során.

Az Amoris laetitia lapjain olyan viszonyrendszert tár elénk tudós módon a pápa, amelyet nem a katedráról szóló egyház diktál, hanem amelyet az egyház magából a családi életből tanul. Olyan egyház ez, amelyik tudja, hogy úton van, de épp ezért taníthat minket arra, hogy világosan lássunk, és visszataláljunk a helyes irányhoz. Ez az egyház a zarándokútját járó Isten népe. Rendkívül fontos mozzanat a mozgásban levés, a zarándoklás a családi élet értelmének megértéséhez. A pápa többször elismétli, hogy a családi élet folyamatos zarándoklat, ahol mindig előre kell nézni, nagy távlatokban kell gondolkodni, ahol soha nem szabad feladni az álmainkat, és ahol ízlelni és értékelni kell minden lépést, anélkül hogy tartanánk a jövőtől. A családban a zarándoklattal járó változásokat el kell fogadni, tudva, hogy tökéletlenek vagyunk és fejlődnünk kell – mondta még a Miano házaspár a pápai buzdítás bemutatóján.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír