Ferenc pápa: Jézus nem magyarázza a szenvedést, hanem lehajol a szenvedőhöz

Ezekben a napokban tartotta plenáris ülését a Pápai Biblikus Bizottság, a betegség és a szenvedés bibliai szempontjaira fokuszálva. Ez a téma minden embert érint, hiszen ki vagyunk szolgáltatva a betegségeknek, a halálnak. Sebzett természetünk magában hordozza korlátait és a végességet, szenved a rossz és a fájdalom ellentmondásai miatt – mondta Ferenc pápa. Megvallotta, hogy szívén viseli ezt a témát. A szenvedés és a betegség olyan ellenfelek, amelyekkel szembe kell néznünk, de fontos, hogy ezt emberhez méltón tegyük. Ha tabusítjuk, amiről jobb nem beszélni, mert rontja a minden áron való hatékonyság képét, akkor távol járunk a megoldástól – hangsúlyozta a Szentatya. – Mindannyian megtapasztaljuk ennek súlyát.

Segítenünk kell egymást anélkül, hogy önmagunkba zárkóznánk, és hogy a jogos lázadás elszigetelődéssé, elhagyatottsággá vagy elkeseredéssé válna.

Sok testvérünk tanúságtételéből tudjuk, hogy a fájdalom és a betegség a hit fényében döntő tényező lehet a személyes érettséghez vezető úton. A szenvedés rostája ugyanis segít felismerni, hogy mi a lényeges, és mi nem – fogalmazott a pápa. – Főként azonban Jézus példája mutatja meg az utat. Ő arra buzdít minket, hogy vegyünk gondjainkba a betegeket, és szenvedésünkkel csatlakozzunk megváltó felajánlásához, ami gyümölcsöt hoz.

Ferenc pápa két kulcsszóra hívta föl a Pápai Biblikus Bizottság tagjainak figyelmét: együttérzés és inklúzió, vagyis a be- és elfogadás. Az együttérzés visszatérő és jellemző viselkedése az Úrnak, aki törékeny és rászoruló emberekkel találkozik. A pásztor nélkül utat kereső nyáj, az éhező és elgyötört tömeg, a betegek kívánságai nagy együttérzésre indítják Jézust. Ez közelségben nyilvánul meg, és általa Jézus azonosítja magát a szenvedőkkel: „Beteg voltam, és meglátogattatok” (Mt 25,36). Mindez egy fontos szempontot tár fel előttünk:

Jézus nem magyarázza a szenvedést, hanem lehajol a szenvedőkhöz. Nem úgy közelíti meg a fájdalmat, hogy általánosságban buzdít és meddőn vigasztal, hanem felfogja a drámát és bevonódik.

Jézus megmenti az embert, és átlényegíti fájdalmát. Krisztus átalakította az emberi fájdalmat azáltal, hogy egészen magáévá tette: átérezte és felajánlotta, mint a szeretet ajándékát.

Nem adott könnyű válaszokat miértjeinkre, hanem a kereszten tette magáévá a mi nagy miértünket.

Jézus kézzel tapintja az emberi szenvedést, alázattal, szelíden, békésen, hogy a megtestesült Isten nevében hozza el megváltó és konkrét támaszának közelségét. Kézzel érintve, nem elméletileg – hangsúlyozta a pápa.

Ez pedig elvezet minket a második kulcsszóhoz: az inklúzióhoz. Bár ez nem bibliai kifejezés, jól megmutatja Jézus stílusának kiemelkedő jegyét: azt, hogy elindul megkeresni a bűnöst, a tévelygőt, a kirekesztett, megbélyegzett embert, hogy mindenki bejusson az Atya házába. Ez a magatartás az osztozást hozza magával. Ahogy Jézus jót tett az emberekkel, és meggyógyította a betegeket, úgy azt parancsolta tanítványainak is, hogy vegyék gondjaikba a betegeket, és áldják meg őket az ő nevében, ezáltal osztozva vigaszt hozó küldetésében.

A szenvedés és a betegség tapasztalata által az Egyháznak az a hivatása, hogy együtt haladjon a keresztény és emberi szolidaritásban, és elismerve közös törékenységünket megnyissa a párbeszéd és a remény lehetőségeit. Irgalmas szamaritánusként ne hagyjuk, hogy a kirekesztés társadalmát építsék, hanem lépjünk oda az elesett emberhez, segítsük fel őt, és ezáltal tegyük közössé a jót – buzdította a Szentatya a Pápai Biblikus Bizottság tagjait.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír