Ferenc pápa katekézise: Testvéreim, tanuljunk meg őrködni a szívünk felett!

Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma bevezető elmélkedést szeretnék tartani a rossz szokásokról és az erényekről szóló katekézissorozathoz.

Kezdhetjük a Biblia legelején, ahol a Teremtés könyve az ősszülők elbeszélésén keresztül bemutatja a rossz és a kísértés dinamikáját. Gondoljunk a földi paradicsomra. Az édenkert idilli képében megjelenik egy olyan szereplő, aki a kísértés szimbólumává válik: a kígyó, a csábító. A kígyó alattomos állat: lassan, a földön csúszva mozog, néha észre sem vesszük nesztelen jelenlétét, mert jól be tud olvadni a környezetébe – főleg ezért veszélyes.

Amikor beszélgetésbe elegyedik Ádámmal és Évával, azt is megmutatja, hogy kifinomult érvelési technikával rendelkezik. Úgy kezdi, ahogy a pletykálásban szokás, egy rosszindulatú kérdéssel: „Valóban azt mondta Isten, hogy nem ehettek a kert egyetlen fájáról sem?” (Ter 3,1). A mondat hamis: Isten valójában a kert összes gyümölcsét felkínálta a férfinak és a nőnek, egy konkrét fának, a jó és a rossz tudása fájának gyümölcsét kivéve.

Ez a tilalom nem eszének használatától akarja eltiltani az embert, ahogyan azt néha félreértelmezik, hanem egy bölcsességi intézkedésről van szó. Mintha azt mondaná: ismerd fel a határt, ne tartsd magad mindenek urának,

mert az önteltség minden rossznak a kezdete. Erről tanúskodik a történelem. A szentírási elbeszélés azt mondja, hogy Isten az ősszülőket a teremtett világ urává és őrzőjévé teszi, de meg akarja óvni őket attól az elbizakodottságtól, hogy mindenhatónak képzeljék magukat, hogy ők akarják eldönteni, mi a jó és a rossz, ami kísértés. Ma is nagy kísértés! Ez a legveszélyesebb csapda az emberi szív számára.

Mint tudjuk, Ádám és Éva nem tudott ellenállni a kígyó kísértésének. A nem éppen jó Istennek, az őket alávetettségben tartani akaró Istennek az eszméje befurakodott az elméjükbe: innen indult el mindennek az összeomlása.

Ezekkel a történetekkel a Biblia azt magyarázza el nekünk, hogy

a rossz nem feltűnő módon kezdődik el az emberben, nem akkor, amikor egy cselekedetben megnyilvánul, hanem sokkal korábban elkezdődik,

akkor, amikor az ember elkezd foglalkozni vele, amikor képzeletben, gondolatban dédelgetni kezdi, míg végül hitegetései teljesen behálózzák. Ábel meggyilkolása nem az eldobott kővel kezdődött, hanem azzal a nehezteléssel, amelyet Káin meggondolatlanul táplált önmagában, míg az szörnyeteggé nem tette. Isten figyelmeztetései az ő esetében sem érnek semmit.

Kedves testvéreim,

az ördöggel nem állhatunk szóba! Soha! Sosem szabad vitatkozni vele! Jézus sosem folytatott párbeszédet az ördöggel, hanem elűzte.

A pusztában, amikor megkísértetett, akkor sem párbeszéddel, hanem egyszerűen a Szentírás szavaival, Isten igéjével válaszolt. Vigyázzatok: az ördög csábító! Sose folytassatok vele párbeszédet, mert okosabb mindannyiunknál, és kifog rajtunk.

Ha kísértés tör rád, sose folytass párbeszédet vele! Csukd be az ajtót, csukd be az ablakot, csukd be a szívedet!

Így védekezzünk a csábítás ellen, mert az ördög ravasz, okos! Bibliai idézetekkel próbálta megkísérteni Jézust, nagy teológusnak állítva be magát. Legyetek óvatosak! Az ördöggel ne beszélgessünk, a kísértéssel nem szabad párbeszédbe elegyedni! Ha ránk tör a kísértés, zárjuk be az ajtót, őrizzük a szívünket!

Szívünk őrének kell lennünk! Ezért ne társalogjunk az ördöggel! Vigyázzunk a szívünkre – ezt a figyelmeztetést kapjuk az egyházatyáktól, a szentektől. Nekünk pedig kérnünk kell ezt a kegyelmet: hogy megtanuljunk őrködni a szívünk felett. Bölcs dolog őrködni a szívünk felett. Az Úr segítsen bennünket ebben a munkában. Aki őrzi a szívét, az kincset őriz. Testvéreim, tanuljunk meg őrködni a szívünk felett!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: vatican.va

Magyar Kurír