A világiakból álló egyházi társulat eredete a 19. századra nyúlik vissza, de szervezett formában XI. Piusz pápa 1922. december 23-án kiadott Ubi arcano Dei consilio kezdetű enciklikája nyomán kezdte meg működését.
„Ha a küldetés nem a Katolikus Akció megkülönböztető jegye, akkor elszakad a szervezet lényegétől és elveszti létezésének értelmét” – hívta fel a figyelmet Ferenc pápa a kongresszuson mondott spanyol nyelvű beszédében. Majd így folytatta: „Egy olyan Katolikus Akciót szeretnék látni, amely az emberek között van a plébánián, az egyházmegyében, az országban, a városnegyedben, a családban, az iskolában és a munkahelyen, vidéken és az élet minden területén. Ezek jelentik az új Areopagoszt [Areioszpagosz; Árész dombja, az Akropolisztól északkeletre fekvő sziklás magaslat, ahol az ókori athéni legfelsőbb tanács ülésezett – a szerk.], ahol a döntések születnek és ahol a kultúrát építik.”
„A Katolikus Akció hagyományosan négy alappillérre épül: az imára, a képzésre, az áldozatra és az apostolkodásra. A mai történelmi időkben a missziós apostolkodás a prioritás, annak tudatában, hogy ima, áldozat és képzés nélkül nincs eredmény” – mutatott rá a szentatya, majd ebből kiindulva arra hívta a szervezet tagjait, hogy minden körülményhez alkalmazkodó képzést biztosítsanak.
„A Jézussal való boldog barátság fenntartásához nagyon fontos az ima! Szívvel forduljatok a nép igényei felé, szenvedésük és örömeik felé. Ezáltal elkerülitek, hogy folyamatosan csak magatokra figyeljetek. Hozzatok áldozatot, de ne azért, hogy tisztábbnak érezzétek magatokat, hanem hogy jót tegyetek másoknak. Az evangelizáció nem a prozelitizmusra [erőszakos térítés – a szerk.] irányuló terv, mert az Egyház a vonzás által növekszik” – fogalmazott a pápa.
„Ezért alapvetően fontos, hogy megújítsuk és naprakésszé tegyük a Katolikus Akció elkötelezettségét az evangelizáció terén. Jusson el az evangélium mindenkihez mindenhol, minden körülmény között, a létezés minden perifériáján. Meg kell jelenni, »testet kell ölteni« konkrétan az egyházmegyékben, a plébániáktól kezdve. A plébánia nem ment ki a divatból! – figyelmeztetett a szentatya. – Ne legyetek olyanok, mint azok a »nagyon univerzális« csoportok, amelyeknek nincs sehol egy központjuk, akik nem válaszolnak senkinek, és akik azt keresik minden helyen, ami nekik a legjobban tetszik.”
„El kell kerülni a véget nem érő felkészülést a misszióra, a tökéletességre törekvést és az örökké tartó elemzéseket, amelyek mire elkészülnek, már rég kimentek a divatból vagy elavultak – folytatta a szentatya. – A valóság diktálja a tempót, az határozza meg a lépéseket. Az evangelizálást a gyakorlatban tanuljuk meg, ahogy imádkozni is az ima által tanulunk meg, ha a szívünk nyitott rá. Tehát a Katolikus Akció legyen jelen a politikában, a vállalatoknál, a szakmákban, de ne azért, mert tökéletes és képzett keresztényeknek hisszük magunkat, hanem azért, hogy jobban tudjunk szolgálni, különösen is a börtönökben, a kórházakban, az utcán, a nyomornegyedekben, a gyárakban. Ez nélkülözhetetlen, különben »kiváltságosokká« váltok. Ne legyetek álszent farizeusok, ne bonyolítsátok túl a belépést, aktív irgalmasságra van szükség. Ne legyetek olyanok, mint a vámhivatal, nem lehettek korlátozóbbak az Egyháznál és pápistábbak a pápánál!”
„Tárjátok ki a kapukat azok számára is, akik tagjai akarnak lenni a Katolikus Akciónak, de látszólag nem felelnek meg az elvárásoknak: nem egyházi házasságban élő szülők, nehéz múltú vagy jelenű, de küzdő emberek, eltévelyedett és sérült fiatalok. Kihívást jelent elkísérni őket az élet útján a kereszttel, amelyet a vállukon hordoznak” – hangsúlyozta a pápa. Végül pedig azt kérte a szervezet tagjaitól, hogy ne klerikalizálják a világiakat.
„Legyetek bátrak, mert nem vagytok hűségesebbek az Egyházhoz, ha minden lépésnél arra vártok, hogy megmondják nektek, mit kell tennetek” – zárta Ferenc pápa a Katolikus Akció Nemzetközi Fóruma kongresszusának résztvevőihez intézett beszédét.
Az Actio Catholica (magyarul Katolikus Akció, rövidítve: AC) a Katolikus Egyház kiemelkedően fontos mozgalma volt az első világháború és a II. vatikáni zsinat közötti időszakban. XI. Piusz pápa (1922–1939) buzdítására a világ számos országában létrehozták azzal a céllal, hogy a világi híveket bevonják az Egyház életébe és munkájába a hierarchia vezetése alatt. Az AC tevékenységi köre mindazt magában foglalja, amire az Egyház apostoli küldetése szól, ennyiben különbözik a társulatoktól és egyesületektől, melyek csak egy-egy konkrét területen tevékenykednek.
Kibontakozását Olaszországban X. Piusz pápa 1905-ös Il fermo proposito enciklikája indította el, de szervezett formájában XI. Piusz pápa 1922. december 23-án kiadott Ubi arcano Dei consilio kezdetű enciklikája tette teljessé. XI. Piusz szorgalmazta világszerte az Actio Catholica megalapítását. Sokat tett felvirágoztatásáért XII. Piusz pápa is. Rövid idő alatt meghonosodott az egész világon.
Szervezete országonként különböző, a Szentszéknek egy kikötése van: a püspökkel való együttműködés. Központi szerve a római székhelyű Katolikus Akció Nemzetközi Fóruma (Forum Internazionale Azione Cattolica – FIAC, International Forum Catholic Action – IFCA)
Forrás: Wikipédia
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: News.va
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria