Ferenc pápa Malmőben: A szentek szívük szelídségével érik el a változásokat a világban!

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Ferenc pápa homíliáját és a szentmise végén mondott beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Az egész egyházzal együtt ma mindenszentek ünnepét üljük. Így nemcsak azokra emlékezünk, akiket szentté avattak a történelem folyamán, hanem arra a sok testvérünkre is, akik keresztény életüket a hit és a szeretet teljességében egyszerűen és rejtetten élték meg. Minden bizonnyal rokonaink, barátaink és ismerőseink közül is sokan vannak közöttük.

Tehát a szentség ünnepét üljük. Azt a szentséget ünnepeljük, amely nem annyira nagy tettekben és látványos sikerekben mutatkozik meg, hanem amely hűségesen és napról napra képes megélni a keresztségből fakadó kötelezettségeket. Ezt a szentséget az Isten és a felebarát iránti szeretet hozza létre. Az a hűséges szeretet, amely megfeledkezik önmagáról és egészen odaadja magát a többiekért: ilyen azoknak az anyáknak és apáknak az élete, akik családjukért áldozzák életüket, és szívesen le tudnak mondani – még ha nem mindig könnyű is – sok mindenről, sok személyes tervükről és programjukról.

Ha van valami közös jellemzője a szenteknek, akkor az, hogy valóban boldogok. Felfedezték az igazi boldogság titkát, a lélek mélyén lakozó boldogságét, melynek Isten szeretete a forrása. Ezért a szenteket boldognak mondjuk. Az evangéliumi boldogságok az ő útjuk, céljuk és otthonuk. Az evangéliumi boldogságokat mutatja nekünk az Úr az élet útjaként, hogy követhessük az ő nyomdokait. A mai evangéliumban hallhattuk, amint Jézus meghirdeti őket egy nagy tömeg előtt egy hegyen, közel a galileai tóhoz.

A boldogságok Krisztus arcvonásait, következésképpen a keresztény ember arcvonásait rajzolják meg. Ezek közül egyet szeretnék kiemelni: „Boldogok a szelídek.” Jézus azt mondja magáról: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29). Ez az ő spirituális önarcképe, és feltárja szeretetének gazdagságát. A szelídség olyan lét- és életmód, amely közel visz minket Jézushoz és összeköt minket egymással; vele félreteszünk mindent, ami megoszt és szembeállít egymással, vele mindig új módjait keressünk annak, hogyan haladjunk előre az egység útján, ahogyan e föld fiai s lányai tették, köztük a nemrég szentté avatott Maria Elisabeth Hesselblad, valamint Svéd Szent Brigitta, Európa társvédőszentje. Ők azért imádkoztak és dolgoztak, hogy az egység és a közösség kötelékeit szorosra fűzzék a keresztények között. Igen beszédes jel, hogy éppen itt, ebben az országban emlékezünk meg együtt a reformáció ötszázadik évfordulójáról, ahol különféle népek élnek együtt. A szentek szívük szelídségével érik el a változásokat. Vele megértjük Isten nagyságát és őszintén imádjuk őt. Ezenkívül a szelídség annak az embernek a magatartása, akinek nincs vesztenivalója, mert egyetlen gazdagsága Isten.

A boldogságok valamiképpen a keresztény ember személyazonosító igazolványát jelentik, amely Krisztus követőjeként azonosítja őt. Arra kaptunk meghívást, hogy boldogok legyünk, Jézus követői, s Jézus lelkületével és szeretetével nézzünk szembe korunk fájdalmaival és aggodalmaival. Ilyen értelemben új élethelyzeteket jelölhetnénk meg, amelyeket megújult és mindig időszerű lelkülettel kell megélnünk: boldogok, akik hittel eltűrik a mások által nekik okozott rosszat, és szívből megbocsátanak; boldogok, akik az elutasítottak és kirekesztettek szemébe néznek, és megéreztetik velük közelségüket; boldogok, akik felismerik Istent minden emberben, és küzdenek, hogy mások is felfedezzék; boldogok, akik védelmezik és gondozzák közös otthonunkat [a teremtett világot]; boldogok, akik lemondanak saját jólétükről mások javára; boldogok, akik imádkoznak és dolgoznak a keresztények teljes közösségéért… Mindezek Isten irgalmasságának és gyengédségének hordozói, és bizonyára megkapják tőle a megérdemelt jutalmat.

Kedves testvéreim, az életszentségre való meghívás mindenkinek szól, és az Úrtól hívő lélekkel kell fogadni. A szentek bátorítanak minket életükkel és Istennél való közbenjárásukkal, hiszen nekünk szükségünk van egymásra, hogy szentek legyünk. Segítjük egymást szentté válni! Kérjük együtt a kegyelmet, hogy örömmel fogadjuk ezt a meghívást és összefogva dolgozzunk megvalósulásán. Mennyei anyánkra, mindenszentek királynőjére bízzuk szándékainkat, valamint az összes keresztények teljes közösségére törekvő párbeszédet, hogy áldottak legyünk erőfeszítéseinkben és eljussunk az életszentségre az egységben.

A Szentatya szavai a szentmise végén, az Úrangyala elimádkozása előtt:

A szentmise végén szeretnék köszönetet mondani Anders Arboreliusnak, Stockholm püspökének kedves szavaiért, hasonlóképpen a hatóságoknak erőfeszítéseikért, valamint mindazoknak, akik részt vettek e látogatás megszervezésében és lebonyolításában.

Szeretettel köszöntöm a Lutheránus Világszövetség elnökét és főtitkárát, valamint a Svédországban élő egyház érsekét. Köszöntöm az ökumenikus küldöttségek és a diplomáciai testület erre az alkalomra eljött tagjait, továbbá mindazokat, akik csatlakozni kívántak hozzánk ezen a szentmisén.

Köszönetet mondok Istennek, amiért lehetőséget adott, hogy eljöhessek erre a földre és találkozhassam veletek, akik közül sokan a világ különböző részeiből származnak. Katolikusként egyetlen nagy családhoz tartozunk, egyazon közösség fűz össze minket. Bátorítalak titeket, hogy éljétek meg hiteteket az imádsággal, a szentségek vételével, a rászorulók és a szenvedők nagylelkű szolgálatával. Buzdítalak titeket, hogy legyetek só és fény ott, ahol éltek, életmódotokkal és cselekedeteitekkel, Jézus stílusa szerint, nagy tiszteletet és szolidáris szeretetet tanúsítva a többi keresztény egyházhoz és közösséghez tartozó testvérek, valamint minden jóakaratú ember iránt.

Életünkben nem vagyunk egyedül, mindig velünk van Szűz Mária segítsége és társasága, aki ma úgy áll előttünk, mint az első a szentek között, az Úr első tanítványa. Hagyatkozzunk az ő oltalmára és terjesszük eléje fájdalmainkat és örömeinket, félelmeinket és vágyainkat. Mindent helyezzünk az ő oltalmába, azzal a bizonyossággal, hogy ő anyai szeretettel néz ránk és gondjaiba vesz minket.

Kedves testvéreim, kérlek, ne feledkezettek el imádkozni értem! Én is nagyon számon tartalak bennetek imádságomban!

Most pedig köszöntsük együtt a Szent Szüzet az Úrangyala-imádsággal.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír