Ferenc pápa a mexikói fiatalokhoz: Értékesek vagytok, ti vagytok az ország kincsei

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az alábbiakban Ferenc pápa beszédének fordítását közöljük:

Kedves fiatalok, jó estét!

Amikor megérkeztem erre a földre, és nagy szeretettel fogadtak, akkor megbizonyosodtam valamiről, amit már egy ideje sejtettem: a mexikói nép életerejéről, vidámságáról, ünnepi lelkületéről. Most, hogy meghallgattalak benneteket, és különösképpen azért, mert láttalak benneteket, ismét megerősödött bennem egy bizonyosság, amit elmondtam az államelnöknek is, amikor először üdvözöltem. A mexikói föld egyik legdrágább kincsének fiatal arca van: a fiataljai jelentik ezt a kincset. Igen, ti vagytok e föld gazdagsága. És nem azt mondtam, hogy e föld reménysége vagytok, hanem azt, hogy a gazdagsága.

Nem lehet megélni a reményt, nem lehet érezni a holnapot, ha az ember nem becsüli magát, nem tudja érezni, hogy az élete, a két keze, az élettörténete értékes. A remény akkor születhet meg, amikor meg tudjuk tapasztalni, hogy nincs veszve minden. Ennek gyakorlatát ezért „otthon”, saját magunkkal kell kezdeni. Nincs veszve minden. Nem vagyok elveszve, értékes vagyok, sokat érek. A reményt azok a szavak sodorják leginkább veszélybe, amelyek leértékelnek, azt éreztetik veled, hogy másodosztályú vagy. A reményt az fenyegeti a legjobban, ha azt érzed, senkinek nem vagy fontos, félrevetettek. A reményt az fenyegeti a legjobban, amikor úgy érzed: mindegy, hogy létezel vagy nem létezel. Ez öl, megsemmisít, megnyitja az ajtót sok fájdalom előtt. A reményt az fenyegeti a legjobban, amikor elhitetik veled, hogy akkor kezdesz értékes lenni, ha márkás, a legújabb divat szerinti ruhákba öltözöl, vagy ha híres, fontos leszel, mert van pénzed, de valójában a szíved mélyén nem hiszed, hogy méltó vagy a szeretetre. A legnagyobb veszély az, ha valaki úgy érzi, pénzre van szüksége, hogy mindent megvehessen, beleértve mások szeretetét is. A legnagyobb veszély az, ha azt hiszed, boldog vagy, mert van egy szép autód.

Ti vagytok Mexikó gazdagsága, ti vagytok az egyház gazdagsága. Értem, hogy sokszor nehéz érezni ezt a gazdagságot, amikor állandóan azt látjuk magunk körül, hogy barátaink, családtagjaink áldozatul esnek a kábítószer-kereskedelemnek, a drogoknak, a szervezett bűnözésnek, amely rettegést hint szét köztetek. Nehéz megérezni egy nemzet gazdagságát, ha nincs meg a lehetőség arra, hogy méltóságot adó munkát végezzetek, tanuljatok, szakmát tanuljatok, ha nem ismerik el jogaitokat, és végül mindez peremhelyzetbe sodor benneteket. Nehéz megérezni egy hely gazdagságát, amikor a fiatalokat éppen fiatalságuk miatt mások alávaló céljaik érdekében kihasználják, rosszra csábítják őket olyan ígéretekkel, amelyekről végül kiderül, hogy nem is vonzóak.

Mégis, mindennek ellenére fáradhatatlanul azt mondom nektek: ti vagytok Mexikó gazdagsága. Ne higgyétek, hogy azért mondom, mert jó vagyok, vagy mert a téma szakértője vagyok, nem, kedves barátaim, nem így van. Azért mondom ezt nektek, mert meg vagyok győződve róla. Tudjátok, miért? Mert ahogyan ti is, én is hiszek Jézus Krisztusban. Ő az, aki mindig megújítja bennem a reményt, Ő az, aki mindig megújítja a tekintetemet. Ő az, aki folyton hív, hogy térjen meg a szívem. Igen, barátaim, azért mondom ezt nektek, mert Jézusban találkoztam valakivel, aki képes lángra gyújtani bennem azt, ami a legjobb bennem. Neki köszönhetően tudunk előre haladni, Neki köszönhetjük, hogy mindig újrakezdhetjük, neki köszönhetően tudjuk bátran mondani: Nem igaz, hogy csakis úgy lehet élni, úgy lehet fiatalnak lenni, hogy életünket a kábítószer-kereskedők kezébe tesszük le, vagy azokéba, akik egyetlen dolgot tesznek csupán, pusztulást és halált vetnek. Neki köszönhetően mondhatjuk, nem igaz, hogy a fiatalok itt csakis szegényen és kirekesztetten élhetnek, kirekesztve a lehetőségekből, kirekesztve a terekből, kirekesztve a képzésből, az oktatásból, kirekesztve a reményből. Jézus Krisztus az, aki megcáfol minden olyan törekvést, amely haszontalanná, mások érdekeinek bérencévé akar tenni benneteket.

Azt kértétek, reményt adó szavakat mondjak: amit adhatok nektek, azt Jézus Krisztusnak hívják. Amikor minden nehéznek látszik, amikor úgy tűnik, kicsúszik lábatok alól a talaj, öleljétek át a keresztjét, öleljétek Őt, kérlek benneteket, soha ne szakadjatok ki a kezéből, kérlek, soha ne távolodjatok el Tőle. Mert Vele együtt lehet teljes életet élni, Vele együtt lehetséges hinni, hogy érdemes a legjobbat adni magunkból, hogy kovász legyünk, só és fény a barátaink között, a városnegyedünkben, a közösségben. Kedves barátaim, ezért Jézus nevében kérem, ne engedjétek, hogy kizárjanak, ne engedjétek, hogy megvessenek benneteket, ne engedjétek, hogy áruként bánjanak veletek. Igaz, valószínűleg nem lesz olyan autótok, ami a legújabb modell, nem lesz tele a pénztárcátok, de lesz valamitek, amit senki nem vehet el tőletek: annak a megtapasztalása, hogy szeretnek, átölelnek benneteket, mellettetek állnak. Ez a család, a közösség érzésének tapasztalata.

Az Úr ma is hív, egybehív benneteket, ahogyan az indián Juan Diegót hívta. Arra hív, hogy építsetek szentélyt. Szentélyt, amely nem egy fizikai tér, hanem egy közösség; szentélyt, amelyet plébániának hívnak; szentélyt, amelyet nemzetnek hívnak. A közösség, a család, az érzés, hogy egy ország állampolgára vagy – ezek a legfontosabb ellenszerek mindaz ellen, ami fenyeget bennünket, mert ezek megéreztetik velünk, hogy Isten e nagy családja részei vagyunk. Nem azért, hogy elmeneküljünk, bezárkózzunk, hanem éppen azért, hogy kilépjünk és hívjunk másokat is, kilépjünk és hirdessük mindenkinek, hogy Mexikóban fiatalnak lenni a legnagyobb gazdagság, és éppen ezért nem szabad feláldozni.

Isten soha nem hívna arra, hogy bérgyilkosok legyünk, tanítványoknak nevez minket. Ő soha nem küldene minket a halálba, Őbenne minden az életre hív. Családi életre, közösségi életre; a társadalom javára létező családba és közösségbe.

Ti vagytok ennek az országnak a gazdagsága, és amikor kétségeitek támadnak efelől, nézzetek Jézus Krisztusra, Ő az, aki megcáfol minden olyan törekvést, amely haszontalanná, mások érdekeinek bérencévé akar tenni benneteket.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Vatikáni Rádió, Avvenire

Magyar Kurír