Ferenc pápa a római Szent Henrik-plébániára látogatott

Ez a negyedik plébánia 2023 szeptembere óta, amelyet fölkeresett a pápa, újrakezdve az irgalmasság szentévében megkezdett – és a pandémia miatt szüneteltetett – látogatásokat Róma külvárosaiban. Április 5-én a körgyűrűn kívül, a Tiburtina út fölött fekvő északkeleti Casal Monastero negyedben található plébániára látogatott, amely Szent Henrik nevét viseli, akit 1014-ben VIII. Benedek pápa a Német-Római Birodalom császárává koronázott.

Az 1997–1998-ban modern stílusban épült plébániát parkok, játszóterek és néhány középkori épületmaradvány veszi körül; a római egyházmegye XI. prefektújához tartozik. Barátságos, kevéssé forgalmas negyed, ahonnan az itt lakók akár napi 3-4 órát is utaznak oda-vissza tömegközlekedéssel a munkába járáshoz. A környéken sokáig iskolák sem voltak, csak az elmúlt években létesültek. A Szent Henrik-plébánia nemcsak vallási központ, hanem fontos összetartó erő az újonnan odaköltözött családok számára.

A pápa pénteken délután érkezett a város északi részén található plébániára Fiat 500L típusú autójával, mintegy 40 percnyi utazás után. Daniele Salera segédpüspök várta a Szentatyát, Massimiliano Memma atyával együtt, aki 12 éve vezeti a mintegy 10 ezer hívőt számláló közösséget.

A prefektúra 35 papjával és diakónusaival – hasonlóan az előző plébániai látogatásokhoz – körülbelül másfél órán át beszélgetett Ferenc pápa, zárt ajtók mögött. Imádság és a Szentlélek hívása után válaszolt a főként lelkipásztori jellegű kérdésekre.

A Rebibbia börtön néhány lelkésze is részt vett a találkozón, akik nagycsütörtökön már találkoztak a Szentatyával, amikor a női börtönben bemutatta az utolsó vacsora emlékmiséjét. A pápával folytatott beszélgetésen való jelenlétük lehetőséget nyújtott arra, hogy megvitassák a börtönben élők nehézségeit, az öngyilkosságok jelentette válságot, valamint a férfi és női fogvatartottak lelkipásztori kísérésének kérdéseit.

Amint Daniele Salera püspök elmondta, néhány börtönlelkész beszámolt a pápának arról, hogy a munka és a tanulás sokszor hozzájárul a fogvatartottak fejlődéséhez, és új életre serkenti őket. „Nagyon szép találkozó volt – mondta a segédpüspök. – A Rebibbia börtönlelkészeinek jelenléte miatt a beszélgetés a fogvatartottak rossz körülményeire terelődött. Többször visszatértünk a mélyszegénységre és a lesüllyedésre, amely a fogvatartottaknál megfigyelhető; illetve arra, hogy szabadságvesztésük idején a munka és mindaz, ami méltóságot adhat nekik, hozzájárul a társadalomba való valódi visszailleszkedéshez.”

Valamennyi pap és diakónus „nagyon örült a találkozónak, annak, hogy a pápa meghallgatta őket, és válaszolt kérdéseikre” – tette hozzá a segédpüspök, aki felsorolta a beszélgetés során érintett témákat: a fiatalok felkészítése, papképzés, irgalmasság olyan személyek iránt, akik távol érzik magukat az Egyháztól, beleértve azokat is, akik otthagyták a papságot.

A szentévre való felkészülésről szólva Ferenc pápa elégedetten tekint arra, ahogy a római egyházmegye megéli a szinódust és felkészül a szentévre. Arra a kérdésre, hogy miként éljék meg jól a 2025-ig tartó várakozás idejét, a Szentatya két utat javasolt: kreatívan és bátran. Kezdeményezésekre bátorította őket, amelyekkel sok embert meghívnak. Ne ragadjanak le a régi sémáknál, amelyek gátat szabnak a tanúságtételnek és az evangélium hirdetésének.

A pápát meghatotta a plébánia derűs légköre, miként azon papok tanúságtétele is, akik boldogan és egyszerűen élik meg szolgálatukat szegény, sokszor elmaradott környezetben, ami nagy türelmet igényel. Ezt erősítette meg a Szentatya a plébánia előtt újságírók egy csoportjának, akiknek – az egészségére vonatkozó kérdésre adott szokásos viccelődő válsz: „Még élek!” után – elmondta, milyen jó volt hallani ezeknek a plébánosoknak a tapasztalatát, akik olyan sokat dolgoznak, és mindig az élvonalban. „Nagyon jól sikerült, mindenféléről beszéltünk” – fogalmazott Ferenc pápa, aki az egyik festő paptól egy Salus Populi Romani Mária-ikont kapott ajándékba, amely oly kedves a számára.

Mialatt a pápa a papokkal beszélgetett, a templom előtt mintegy ötven hívő sereglett össze, főleg nagyszülők, nők és gyermekek, akik az iskolából jöttek, valamint néhány szerzetesnővér, akik a plébánián segítenek: futottak, amint kitudódott, hogy ott van a pápa. Senki nem tudott ugyanis érkezéséről, még a Szent Henrik-plébánián dolgozók sem; teljesen titokban tartották a látogatást, hogy megőrizzék az esemény magánjellegét. Ferenc pápa megörvendeztette a kint várakozókat: a plébániáról kilépve pár percig elidőzött az emberek között, akik tapssal és kiáltásokkal fogadták őt; kezet fogott azokkal, akik odaléptek hozzá; megáldotta az összes gyereket; végül már az autóban ülve dedikálta egy törött karú gyerek gipszét. Sokáig simogatta az egyéves kis Chiara fejét, aki hallásproblémákkal küzd.

Ferenc pápa a második pápa, aki fölkereste a Szent Henrik-plébániát. Először II. János Pál pápa járt ott 2002-ben, amikor szentmisét mutatott be nagyböjt első vasárnapján. Ez volt a 301. római plébánia, amelyet a lengyel pápa meglátogatott. „Fiatal közösség a tiétek – mondta akkor II. János Pál –, amelyet fiatal családok alkotnak, akik az elmúlt évtizedben költöztek a városnegyedbe... Sok gyerek és fiatal lakik itt, ez teszi vidámmá és élettel telivé.” A II. János Pál pápa által leírt valóság ma is érvényes, az objektív nehézségek ellenére.

„Mindig jót tesz a bátorítás – mondta Massimiliano Memma plébános. – Jó volt hallani a püspökünk reményteli szavait. Jót tett nekünk. Ismerjük Ferenc pápát – ez az ő stílusa, és nekünk erre van szükségünk.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír