Ferenc pápával is találkozott a Pázmány ITK Rómába zarándokló csapata

Amikor egy katolikus egyetem munkatársaiban felmerül a gondolat, hogy hálát adjanak Istennek mindazokért az eredményekért, amelyeket az egyetem elért, kézenfekvő, hogy ezt zarándoklattal is kifejezzék.

Első alkalommal a Pázmány ITK alapításának 20. évfordulóján szervezett a kar zarándoklatot, akkor egy felvidéki-lengyelországi úton Szent II. János Pál pápa életének fontosabb állomásait  keresték fel a munkatársak. 2019-ben Csíksomlyón vett részt a közösség Ferenc pápa miséjén, a Pázmány ITK létrejöttének 25. évfordulója alkalmából pedig Fatimába, a jelenések helyszínére indult zarándoklat.

Az idei, egyhetes nagyböjti zarándoklatot február 24-én szentmisével indította a csapat, amelynek tagjai munkatársak, oktatók és családtagjaik voltak. A Pázmány ITK kápolnájában Alessandro Caprioli atya, a PPKE egyetemi lelkésze, a zarándoklat lelkivezetője Isten áldását kérte az útra.

A zarándoklat lelki keretét a reggeli közös zsolozsma és a napi szentmise adta, melyet minden napon más-más templomban celebrált vagy koncelebrált Alessandro atya.

A lelki programok sorában kiemelkedő volt a szentmise február 25-én, vasárnap reggel a Szent Péter-bazilikában, ahol a celebráló pap külön is üdvözölte a magyar csoportot a jelen lévő szlovák, román és mexikói zarándokokkal együtt, az evangélium felolvasására pedig a koncelebráló Alessandro atyát kérték meg. Fontos esemény volt a Szentatya vezetésével vasárnap délben elmondott Úrangyala imádság és a zarándoklat tetőpontja, a szerdánként megtartott általános audiencia, amelyen a pázmányos csoport is részt vett.

A rendezvény végén abban a nagy és váratlan megtiszteltetésben volt részük a Pázmány ITK zarándokainak, hogy személyesen köszönhették meg Ferenc pápának a tavalyi budapesti látogatását (köszönetüket Csimma Ágnes, a kar nemzetközi koordinátora tolmácsolta), és egy közös fotó erejéig körbevehették a Szentatyát. Meghatódva, elcsendesülve, a Szentatyától ajándékba kapott rózsafüzérekkel a kezükben távoztak a VI. Pál teremből, tudva, hogy ennél szebben nem lehetett volna ezt a zarándoklatot megkoronázni.

Az út során bőségesen megtapasztalhatták Isten csodás tetteit, nemcsak a teremtett világ szépségeiben: az olajfákban, cédrusokban, narancsfákban, a szabadon repkedő csodaszép, zöld papagájokban; nem csupán az ember által Isten dicsőítésére alkotott templomokban, freskókban és szobrokban; hanem az Istent szerető és érte életüket áldozó szentek és mártírok ereklyéiben és Krisztus életének egy-egy ma is látható tárgyi emlékében.

A Megváltó szenvedésének emlékét őrzi például a lateráni bazilika melletti szent lépcső (Santa Scala), melyen a hagyomány szerint Jézust Pilátus elé vezették. A Santa Prassede-bazilikában annak az oszlopnak egy darabját láthatták, melyhez Jézust kötözték, mikor megostorozták. A Santa Croce in Gerusalemme bazilikában leróhatták tiszteletüket Jézus keresztfájának néhány darabja előtt; de ebben a templomban őriznek pár darabot a töviskoszorúból és az egyik szöget is, mellyel Jézust keresztre feszítették.

A zarándoklatot át- meg átszőtte az ókeresztény mártírok tanúságtétele: sétáltak Domitilla katakombáiban, ahol az ókeresztény bazilikában szentmisén vettek részt; végigsétáltak a Via Appia egy gyönyörű szakaszán, amelynek mentén az első keresztény bazilikák és katakombák épültek.

Az út fontos állomása volt Római Szent Franciska sírjának meglátogatása, aki Róma egyik társvédőszentje. Az általa vezetett kolostornak helyet adó templomot halála után róla nevezték el; a Római Szent Franciska-bazilika pedig 2023 óta Erdő Péter bíboros címtemploma. Az Alessandro atya által itt bemutatott szentmiséhez a helyi sekrestyés orgonajátéka és magyar nyelvű éneke szolgált otthonos kíséretként.

Nagy élményt jelentett az első vértanú, Szent István diakónus tiszteletére épült Santo Stefano Rotondo templom, a magyarok római nemzeti templomának meglátogatása, ahol ráadásul egy olyan fényképre is rábukkantak, amely a Pázmány ITK keresztény ösztöndíjas külföldi hallgatóinak római látogatásakor készült a Szentatyával.

Természetesen az olyan „klasszikus” látnivalókat is felkeresték a zarándoklat során, mint a Colosseum, a Forum Romanum, a Trevi-kút vagy a Spanyol lépcső, valamint a Vatikáni Múzeum gyűjteménye, ahol a látogatás végén a Sixtus-kápolna freskói láttán a zarándokok nem csupán bűnösségükkel és emberi létük végességével szembesültek, hanem Michelangelo remekművén át eljutott hozzájuk a remény, az isteni megváltás üzenete is.

Ahogyan Alessandro atya az utolsó, pénteki szentmisén mondott prédikációjában fogalmazott: „Itt, a szemünk előtt volt az Egyház egyetemessége. Mutassuk meg, hogy Isten gyermekei vagyunk, azzal, hogy hirdetjük, hogy Jézus Krisztus az úr! Hogy mindenki meg van hívva arra, hogy része legyen az ő szeretetének.”

Forrás és fotó: Pázmány ITK

Magyar Kurír