„Mindenki téged keres” – Erdő Péter kápolnát áldott meg a budapest-belvárosi főplébánia-templomban

Hazai – 2024. február 5., hétfő | 19:14

Február 3-án, szombaton este Erdő Péter bíboros, prímás a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban főpásztori szentmise keretében rózsafüzér imádságot vezetett, szentmisét mutatott be az ifjúságért és a családokért, majd megáldotta a nemrég restaurált Jézus Szíve kápolnát.

Erdő Péter bíboros homíliáját az alábbiakban teljes terjedelemben közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

A mai evangéliumban (Mk 1,29–39) Jézus három nagy tevékenységéről olvashatunk. Először kigyógyítja Simon anyósát lázas betegségéből, majd más betegeket is meggyógyít. De kiűz sok ördögöt is, ami szintén a gyógyítás és a szabadítás nagy művébe illeszkedik. A másik nagy tevékenysége, hogy még éjszaka egy puszta helyen imádkozik. A harmadik pedig az evangélium végén jelenik meg: hirdeti az igét, prédikál a zsinagógákban. Megjelenése, színrelépése szinte felbolydítja a környezetét. Először Kafarnaumban, majd egész Galileában vonzza magához az embereket.

„Mindenki téged keres” – mondják neki a tanítványok, amikor megtalálják azon a magányos helyen, ahol imádkozik.

Miért kereste mindenki Jézust? Mert megérezték, hogy isteni hatalom árad ki belőle. Aki csodálatosan gyógyít betegeket, és parancsol még a gonosz lelkeknek is, az Isten hatalmával lép fel.

De Jézus a tanításban is egész különleges hangot üt meg. Másutt azt olvassuk az Újszövetségben, hogy „úgy tanított, mint akinek hatalma van”, nem úgy, mint az írástudók. Ha felidézzük a hegyi beszéd súlyos mondatait, megdöbbenünk azon, hogy Jézus nem magyarázza az ószövetségi szentírási szövegeket, hanem kinyilatkoztat.

Az emberben szomjúság él az Istenre. Ahogyan Szent Ágoston mondja: „Nyugtalan a mi szívünk, amíg benned (Istenünk) meg nem nyugszik.” Az ember önkéntelenül keresi a gyógyulást, a szabadulást, anyagi gondjainak megoldását, vagy akár a szép élményeket. Emlékszünk rá, hogy az utóbbi években, amikor a Szentatya Magyarországon járt, milyen hatása volt még szavak nélkül is az egybegyűlt tömegekre. Ugyanezt lehetett érezni Szent II. János Pál pápa látogatásain is. Sokan tisztelik, szeretik a pápák emberi személyiségét, vagy akár püspökeiket, papjaikat is. De önkéntelenül megéreznek egy különleges erőt, amely ha hitelesen végzik szolgálatukat, rajtuk keresztül árad ki az emberekre. Mert a világnak Krisztus kell, mert – kifejezetten, vagy meg nem fogalmazottan – Istenre vágyik az ember.

De sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy Isten végtelen jóságának csak a megnyilvánulásait, csak egyik vagy másik ajándékát keressük, mondjuk a gyógyulást vagy a megszabadulást valamilyen nehéz helyzetből, nem magát az Istent.

Jézus szeretett hosszasan és magányosan imádkozni. Bár maga Isten volt, mégis embersége szerint az imádkozás magatartásában fejezte ki az Atyával való mélységes közösségét. Biztos, történetileg biztos, hogy Jézus mint ember imádkozó ember volt. A mi emberségünk is rászorul arra, hogy időt, figyelmet szenteljünk az Istennel való kapcsolatnak. De valljuk meg őszintén, az embernek a testével együtt az érzelemvilága, a gondolkodása, a szíve is öregszik. Szent életű, nagyon idős papokat hallgattam, ahogy a hitükről, az evangéliumról, az imádságról beszéltek. És úgy tűnt, mintha mindez kissé száraz lett volna. De a hűség és az átélt tapasztalat olyan hitelt adott szavaiknak, hogy sokan és megrendülten hallgatták őket. Nem kell hát mindig nagy érzelmeket vagy új tapasztalatokat keresni az imádságban, bár néha különleges ajándékként ezt is megkaphatjuk.

De ha bizalommal és hűséggel imádkozzuk a rózsafüzért, ahogyan tettük a mai estén, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ezzel a magunk szerény módján az imádkozó Krisztust követjük. Sőt

különösen követi az imádkozó Krisztust egy-egy keresztény közösség, egy-egy egyházmegye, ha rendszeres időközönként váltakozó csoportokban imádkozza a rózsafüzért, engesztelésül, könyörgésül és hálaadásul.

Ezt teszi egyházmegyénk is, amikor a II. világháború óta minden első szombaton, más és más közösségben, de mindnyájunk nevében imádkozzuk a rózsafüzért, engesztelésül és könyörgésül a magyar ifjúságért és a családokért.

Ha imádságunkban az imádkozó Jézushoz tudunk csatlakozni, akkor nemcsak keressük őt, mint mindenki, aki csodára vár, hanem meg is találjuk.

Ezt kérjük tőle a mai szentmisében. Ámen.

Erdő Péter bíboros elsőszombati szentmisén elhangzott ünnepi szentbeszéde az alábbi videóra kattintva meghallgatható.

 

A szentmise keretében a főpásztor megáldotta a nemrég restaurált és megújult Jézus Szíve oldalkápolnát.

*

Erdő Péter a szentmisét követően az altemplomban a plébánia munkatársaival, önkénteseivel és a templomi közösségek vezetőivel is találkozott.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye; Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia

Fotó: Thaler Tamás

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria