A vasárnap biztos pont az életünkben – Monostori László előadása a harmadik parancsolatról

Az elmélkedést szentmise vezette be, amelyet szintén Monostori László esperes, a Szent Margit-templom plébánosa mutatott be.

Az evangélium Szent János könyvéből hangzott el (3,31–36).

Homíliájában Monostori László gyönyörűnek nevezte a húsvéti szent időt. Kifejtette:

a gyertya az Úr Jézus feltámadására emlékeztet, arra, hogy a világosság erősebb a sötétségnél, az élet legyőzi a halált, a jó a rosszat.

Nagyon szép, hogy a mostani időszakban folyamatosan olvassuk az Apostolok cselekedeteit, így a mai napon azt a részt, amelyben Péter apostol a zsidó főtanács előtt állt, és elhangzott szájából a következő kulcsmondat: „Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint embereknek” (5,29). Ezt a mondatot ki kellene írnunk a szobánk falára vagy a hűtőszekrényünkre, hogy mindig eszünkbe jusson – hangsúlyozta a plébános.

Nyilvánvaló, hogy az elöljáróinknak, vagy aki a hivatali ranglétrán fölöttünk áll, azoknak engedelmeskedünk – mondta Monostori László. – Ha az életet nézzük, tele van engedelmességgel. Ez jól van így, nincs ezzel gond. Van azonban egy vörös vonal, amit nem szabad átlépnünk: amikor valaki bűnre akar minket rávenni, azt parancsolja, hogy bűnt kövessünk el. Erre nemet kell mondanunk, még az elöljárónknak vagy a főnökünknek, vagy akár a családtagunknak is. Engedelmeskedünk, de nem mindenáron. A bűnre adott parancs nem érvényes erkölcsileg, a lelkiismeretünknek ellen kell állnia. Ezt tette Péter és a többi apostol a főtanács előtt.

Tudták, hogy kinek kell engedelmeskedniük.

Ha valaki olyan helyen él, ahol az Egyházat üldözik, akkor ez a felhívás fokozottan érvényes és figyelembe veendő. Amikor béke van, és vallásszabadság, akkor a hétköznapi életben sokkal ritkábban fordul elő, hogy a lelkiismeretünk konfliktusba kerüljön e világi főemberekkel. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a mi életünkben nem lesz ebben változás, és ha tudatosítjuk magunkban Péter mondatát, akkor nem kell majd annyit töprengenünk azon, hogy kinek engedelmeskedjem, a munkahelyi főnökömnek, a rendőrnek vagy a lelkiismeretemnek; egyszer és mindenkorra érdemes tudatosan elhatároznunk: ha valaki bűnre ad parancsot, akkor az rám nem érvényes. Ez pedig nagyon mélyen összefügg a tízparancsolattal is, hiszen

Isten a legfőbb főnökünk, neki tartozunk leginkább engedelmességgel. Ha Isten nem akarná, nem létezne más emberi tekintély.

Természetesen próbáljunk meg békében, szeretetben élni, megtenni kötelességünket, de mindig legyen szemünk előtt ez a fő szabály: ha valami ellentmondás, vagy lelkiismereti konfliktus áll fenn, akkor tudatosan, szinte gondolkodás nélkül adjuk meg a választ: inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint embereknek.

„A Szentlélek adjon nekünk erőt, hogy a nehéz helyzetekben is jól tudjunk dönteni” – fejezte be ezzel a fohásszal homíliáját Monostori László.

A szentmise záró áldása előtt a hívek a plébános vezetésével elimádkozták a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) által közzétett, a közelgő pápalátogatás kegyelméért való imádságot.

A szentmise után elhangzó előadásában a Szent Margit-templom plébánosa a harmadik parancsolatról elmélkedett: „Az Úr napját szenteld meg!” (Kiv 20,8). Ez rendben van, de melyik az Úr napja?

A Teremtés könyve szerint Isten, a mennyei Atya a teremtés végén, a hetedik napon megpihen, ez tehát az Úr napja, de ez nem a vasárnap, hanem a szombat. A zsidó vallásban kiemelt jelentősége van a szombati nyugalom, pihenés megtartásának, a szombat megszentelésének – mondta Monostori László. Felidézte: Isten kegyelméből kétszer is eljuthatott a Szentföldre, és amikor először járt Jeruzsálemben, nagyon meglepődött, hogy péntek este megállt a villamos, és egészen szombat napkeltéig nem járt újra. Még meglepőbb volt számára, hogy a szállodában, ahol megszállt, az egyik lift szombatüzemmódra volt beállítva, minden emeletnél megállt, az ajtó magától kinyílt, majd becsukódott. Így az ortodox zsidók is tudták használni, ugyanis a gomb megnyomása, a lift működtetése a legszigorúbb hagyományos zsidó szabályok szerint munkavégzésnek minősül.

Nagyon mélyen benne van a zsidó hagyományban, nemcsak a hitben, de a kultúrában is, a szombat megtartása, megszentelése. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a zsidóság Isten választott népeként megőrizte önazonosságát, nem olvadt bele az őket körülvevő népek valamelyikébe. A szombat egyúttal már az eljövendő világ jövőképe is: szombaton együtt pihen úr és szolga, erre az egy napra eltűnnek a gazdasági, társadalmi különbségek.

Mit szólt Jézus a szombat megtartásához? – tette fel a kérdést az előadó. – Egyértelmű, hogy nem eltörölni jött a szombatot, de leszögezte, hogy a szombat van az emberért, és nem az ember a szombatért. Amikor Jézus döntési helyzetbe került, hogy megtartsa-e a szombatot a legapróbb részletekig, vagy valami jót tegyen, mondjuk meggyógyítson valakit, akkor nem habozott, hanem a lelkiismeretére hallgatva a gyógyítást választotta.

Az a törvény, amely akadályozza a szeretet parancsának kiteljesedését, nem jó.

Fontos a szombatot, az Úr napját megszentelni, de nem azon az áron, ha a szeretetemet vonom meg valakitől, vagy ha mulasztással vétkezem. Nem segítek valakin, bár megtehetném – emelte ki Monostori László.

A szombat megtartása és a szeretet megtartása közül Jézus választása egyértelmű: a szeretet a fontos. Erre példákat is mondott: Ha beesik a kútba a bárányod, vajon nem húzod-e ki? Na de ha ezt szabad, akkor hogy ne volna szabad szombaton meggyógyítani a beteg embert? Jézus ebben is példát mutatott nekünk. Természetesen menjünk el mi is vasárnaponként szentmisére, de kerülhetünk mi is olyan helyzetbe, hogy a szeretet azt követeli tőlünk: a szentmise helyett tegyünk jót mással. Ha például a szomszédom rosszul van, nem azt mondom neki, oldd meg magad, nekem most misére kell mennem, hanem ha szükséges, orvost hívok hozzá.

Mi a vasárnapot tartjuk az Úr napjának, mivel Jézus Krisztus a hét első napján, vasárnap föltámadt a halálból,

és ez olyan hatalmas történelmi esemény, hitünk szíve, központja, hogy a szombat helyébe helyezte a vasárnapot. Számunkra, keresztények számára a vasárnap az Úr napja – Dies Domini.

Minden vasárnap Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük, még a nagyböjti időszakban is, ezért nem számít bele egyik vasárnap sem a böjtbe, az Úr napján nem böjtölünk – emelte ki a budapest-újlipótvárosi Árpád-házi Szent Margit-templom plébánosa.

Leszögezte: a lelkünknek szüksége van arra, hogy legyen vasárnapunk. Felidézte: 2005-ben Rómában tartózkodott, és több katolikus templom homlokzatán megjelent egy molinó, a következő szöveggel: „Vasárnap nélkül nem tudunk élni.” Ez volt az abban az évben Bariban megrendezett Nemzeti Eucharisztikus Kongresszus jelmondata; XVI. Benedek pápa is idézte ezt a mondatot, mely a Diocletianus-féle keresztényüldözés korából, a Kr. u. a 4. századból származó idézet. Amikor a hatalom számonkérte a keresztényeket, hogy merészelnek összegyűlni vasárnaponként; amikor megtiltották ezt nekik, azt válaszolták: mert

vasárnap nélkül nem tudunk élni. Vállalták a vértanúságot a vasárnapi eucharisztiáért, a keresztény közösségért, Krisztusért.

Monostori László szerint a vasárnap biztos pont, tartóoszlop tud lenni az életünkben, ha ott vagyunk a szentmisén, amelynek megtartó ereje van akkor is, ha tragédia, baj, bánat ér minket. Ám a vasárnap megszentelése nemcsak a szentmisén való részvételünkre vonatkozik, hanem az egész napra: ilyenkor többet lehetünk a családunkkal, találkozhatunk a rokonainkkal, barátainkkal. A vasárnap Isten különleges ajándéka számunkra, a testi-lelki feltöltődés ideje.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír