Akár az agyag a fazekas kezében – Cigány közösségek zarándoklata Máriapócson

Szeptember 16-án, szombaton délután elsőként Szabó Tamás pasztorális helynök mondott elmélkedést, Máriát állítva beszéde középpontjába – Máriát, akiről Erzsébet így szól: „Áldott vagy te az asszonyok között.”

Mit jelent az ő áldottsága? – tette fel a kérdést a pasztorális helynök. – Az evangéliumból kiderül, hogy nem azt, amit ma sikernek, gazdagságnak, áldott létnek gondolunk, a szó materiális értelmében.

Mindaz, amit a Szűzanyának életében meg kell élnie, nem más, mint folyamatos nehézségek, a társadalomból való kivetettség.

Mária életének egyes állomásait vizsgálva saját életszituációinkra, nehézségeinkre, kivetettségünkre is ráébredünk, és az Istenszülő magatartása példát ad arra, mit kell tennünk, amikor mi magunk is ezeket a tapasztaljuk. Ő élete minden nehézségében elkezd imádkozni, s imájában hálát ad.

A Szűzanya ezt mondja Erzsébetnek önmagáról: „boldognak hirdet engem minden nemzedék”. Milyen is az ő boldogsága? Nem anyagi javaktól függő.

Bármerre is vezessen életünk útja, bármily gondok közé, Mária már biztosan járt arra

– hangsúlyozta Szabó Tamás atya.

A pasztorális helynök e szavakkal bocsátotta útjára a jelen lévő közösségeket, a cigány közösségek képviselőit:

Áldott vagy te, mert az Istennek terve van veled, s visszatérve közösségeidbe kovász, a föld sója vagy fény lehetsz; s boldog vagy, mert az Isten szeret, s te szeretheted magadon és társaidon kívül őt is.”

Az elmélkedések után vecsernyével folytatódott az este a kegytemplomban.

A vacsorát követően az Akathisztosz imádságban újra az Istenszülőre tekintettek a résztvevők, sokszor ismételve a kórus szavait:

Üdvözlégy, Istennek szeplőtelen Jegyese!”

Az esti szertartásokra a Nyíregyházi Egyházmegye főpásztora, Szocska A. Ábel püspök is megérkezett, s együtt imádkozott a hívekkel.

A templomi imák után az udvaron, tábortűz körül szóltak a dicsőítő énekek, gitárkísérettel.

A közösségeket kísérő atyák, Szikora Ede Szabolcs, Kerezsi János, Lakatos Győző és Magyar László szombaton is a hívek szolgálatára álltak a gyóntatásban; ezt a szolgálatot másnap még többen végezték a kegytemplom körüli gyóntatófolyosón.

Vasárnap a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepéhez kötődő búcsúi liturgiára gyűltek össze a hívek a tábori oltár előtti téren.

A zarándokok a környező vagy távoli településekről érkeztek: többek között Hodászról (a hodászi közösséghez és egykori vezetőjükhöz, Sója Miklós atyához köthető, hogy a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén cigány közösségek idezarándokolnak Máriapócsra), Nagykaposról, Királyhelmecről, Tállyáról, Mezőszemeréről, Mikepércsről, Rakacáról, Budapestről, Hajdúdorogról, Debrecenből, Nyíregyházáról.

Voltak, akik gyalogosan indultak el hajnalban, hogy 35 kilométer után megérkezhessenek a szertartásra.

Az ünnepi Szent Liturgia előtt tanúságtétel hangzott el: Fürtösné Kanalas Brigitta mondta el élettörténetét, s hogy miként találta meg őt Isten a családi válságában, hogyan kapcsolódott hozzá.

A magyar és cigány nyelven bemutatott Szent Liturgiára Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök tíz áldozópapból, két diakónusból és az asszisztenciából álló – az ünnepen előírt böjti bíborszín liturgikus öltözékű – menet végén vonult be.

A mester a földből kiemelt anyagot megtisztítja, gyúrja, átdolgozza, tervez vele, formálja, színt ad neki, tűzben égeti, csak ezek után lesz kész a gyönyörű kereszt, melyet kézbe foghatunk

– mondta prédikációjában a főpásztor.

Ha azt akarjuk, hogy sokat szenvedett cigány testvéreink vagy nehéz sorban lévő magyar testvéreink élete megdicsőüljön, megszépüljön, hogy keresztjeink ragyogjanak, akkor mindannyiunknak ezen a hosszú folyamaton kell keresztülmennünk – hangsúlyozta Szocska Ábel püspök.

Emberi természetünk ilyen: szabadulni akarunk a kereszttől, de ahhoz, hogy életünkben a szenvedés megszépüljön,

hagynunk kell, hogy a mindenható Isten, az Igazi Mester mint agyagkészítő kezébe vegye földi életünket, és kiemelje abból a környezetből, melyben korábban volt.

A bűnbánat szentségével megtisztítja.

Hagynunk kell, hogy tervezzen velünk – folytatta a nyíregyházi megyéspüspök a metaforát, melyet Jeremiás könyvében olvashatunk.

Sokszor érezzük, hogy felemészt, megéget, ami körülvesz minket, és eljön a pillanat, amikor változtatnunk kell. Aztán érezzük Isten érintő, simogató szeretetét, amikor színekkel, formákkal tölti be az életünket. Ezek után is jöhetnek megpróbáltatások, de javunkra válhatnak Isten kezében, hiszen a nehézség alázatra neveli az embert.

Az üdvösségben, az örökkévalóságban ragyog fel igazán életünk.

Hagyjuk, hogy Isten a mi életünket is formálja, még ha nehézség és megpróbáltatás által is. S ha formázás közben az edény nem sikerült úgy, ahogy a mester szerette volna, nem dobja ki mint selejtet.

Isten újra és újra lehetőséget ad nekünk.

Mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti, cigány és magyar testvérek az én kezemben! – mondja az Úr”

– biztatott a Szentírás szavaival Szocska Ábel püspök. – Mert Istennek van hatalma felemelni, van ereje vigasztani.

És amikor úgy érezzük, hogy az életünk gyönyörű, szép és ragyogó, vigyázzunk, nehogy elbízzunk magunkat, hiszen egy pillanat alatt meg is tudja semmisíteni, ahogy a törékeny porcelánedény eltörhet – zárta gondolatait a főpásztor.

A szentmise záróáldása előtt kitüntették a három görögkatolikus egyházmegye cigánypasztorációban tevékenykedő, kiemelkedő és áldozatos munkát végző segítőit.

A Hajdúdorogi Főegyházmegye kitüntetését Terdik János pasztorális helynök adta át Nuszer Krisztiánnak. A Miskolci Egyházmegyéből Kárász Ferencet találták méltónak a kitüntetésre, oklevelét Balogh Győző cigánypasztorációs referens adta át. A Nyíregyházi Egyházmegye egy civilt és egy klerikust emelt ki munkájának megbecsüléseként: Kerezsi János kántorjánosi parókust, aki ezüst mellkeresztet kapott főpásztorától, valamint Varga Barnát, aki azt a díszes keresztet kapta meg, melyet a prédikáció alatt is felmutatott a hierarcha.

A szolgálattevők kivonulásakor Szocska Ábel püspök szenteltvízzel hintette meg a híveket.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír